Dühösek az EMNP aktivistái Szatmár megyében, mert az RMDSZ sokkal jobban és intenzívebben kampányol, mint ők. Az egyik nyugdíjas prókátoruk, aki Tőkés Lászlót az RMDSZ-től az újabb pártig hűséges szolgaként kísérte, s akit kétes aláírásokért és névsorokért már többször behívatott a rendőrség, a napokban az egyik református papot azért vonta kérdőre, mert megengedte, hogy az érdekvédelem fiatal önkéntesekből álló csapata az egyik általuk szervezett rendezvényre bemenjen.

Mert hát akkor a pap „összejátszik” az RMDSZ-szel. Mellesleg, az érdekvédelemnek csak Szatmár megyében tucatnyi református pap tanácsosa van az önkormányzatokban. Nagy Sándor nagykárolyi esperes például a megyei tanácsban, Kiss József lelkipásztor pedig a szatmárnémeti városi tanácsban képviseli a magyarságot. Az említett acsarkodó, főnökének, a volt püspöknek bezzeg elnézte, hogy vezető vallási személyként politizál, mint ahogy azt is természetesnek veszi, hogy mostanában nemcsak a keresztényi, de a polgári erkölccsel és a jó ízléssel is szembemegy durva magatartása, amikor folyton támadja és pocskondiázza azt az RMDSZ-t, amely választási listájának első helyén Brüsszelbe, EP-képviselőnek küldte.

Amúgy nem csak dinamikus, de fölötte jól szervezett Kereskényi Gábor képviselőjelölt és Pataki Csaba szenátorjelölt (előbbi a városi RMDSZ, utóbbi a megyei szervezet elnöke) mintegy 150 fiatalból álló kampánycsapata. Mindenütt ott vannak, ahol a törvényes lehetőség engedi. Utcákon, tereken, piacokon, vásárokban, s mindenféle összejövetelen. Patakiék is gyakran kimennek választóik közé.

Kereskényi így summázza eddigi tapasztalataikat: ”Meglátásunk, az, hogy az ilyen közvetlen találkozókat semmi nem pótolja. Az emberek meg-megállítanak az utcán, sokan támogatásukról biztosítanak, s gyakran mondják, hogy minek a magyarságnak három párt, amikor amúgy is mind kevesebben vagyunk! Jólesik, amikor kijelentik, hogy ők az RMDSZ-re szavaznak, mert az sok próbát kiállt az elmúlt években.”

Hogy mennyire fontos a közvetlen kapcsolat és a személyes hang, hadd egészítsem ki magam is egy élménnyel. Nyolc éve történt, amikor Ilyés Gyula először pályázta meg a polgármesteri széket. Nagy merészségnek számított, hisz Szatmárnémeti lakosságának már akkor is csak 38 százaléka volt magyar. Ám Ilyés és RMDSZ-es csapata mindent beleadott. Valami szerkesztőségi üzenetet kellett átadjak a közelemben lakó, de személyesen addig nem ismert, kilencven éves Dán bácsinak.

Sokat beszélgettünk, s mikor a választásról esett szó, vendéglátóm hirtelen úgy elkezdte szidni az RMDSZ-t, mint a bokrot, és dicsérte Tőkés Lászlót. Mikor a kilincsre tettem a kezem, az öreg az üveges szekrényhez lépett, levette onnan Ilyés fényképét, a hátulján lévő írásra mutatott és könnyeivel küszködve így szólt: ”Én mégis Ilyés Gyulára szavazok, mert lám, milyen szép sorokat írt nekem. Eleddig senki nem tisztelt meg ilyesmivel.”

Sok-sok ilyen kaviccsal kell kiraknia sikerhez vezető utat!