Ha nincs az a tragikus tűzvész egy bukaresti bárban, elvileg voltaképpen mindannyian porig éghettünk volna, a „megy ez így is” elv alapján. Az immár hatvan halottat követelő baleset nyomán viszont, amint az már a román tájakon lenni szokott, hirtelen beindultak a tűz-, meg földrengés-, illetve egyéb biztonsági ellenőrzések, amelyek nyomán kiderült: mindenütt akadtak kisebb-nagyobb bajok, sőt, súlyos rendellenességek. Klubok, bárok, éttermek, színházak, mozik, stadionok zártak be – hol az ellenőrök rendelkezésére, hol pedig az üzemeltetők „önálló kezdeményezésre”, a büntetést elkerülendő, a többi szórakozóhely pedig az ellenőrökre vár.

A törvényhozók sem tétlenkedtek: szigorú tűzbiztonsági rendelet lépett életbe. És nem csak a törvény szigorú – életbelépési határideje sem kevésbé az. Miután a szórakozóhelyek – „a megy ez így is” elv alapján – hosszú éveken át megvoltak tűzbiztonság nélkül, az üzemeltetők három nap határidő kaptak arra, hogy intézkedjenek, biztonságossá tegyék a helyiségeket.

Van ebben valami népmesei ihletettség: három nap a mesékben ugyanis egy esztendő, az pedig bőségesen elegendő a biztonsági hibák elhárításához. A földrengésveszélynek leginkább kitett 162 épületben működő intézményeket pedig a rendelet értelmében 24 órán belül kellett bezárni, különben jönnek a büntetések. Aki pedig gyermekkorában nem népmeséken, hanem Donald-kacsán nevelkedett – nos, az zárja be a kéglijét. Vagy – ugyancsak a népmeséknél maradva – húzzon hétmérföldes csizmát és tűnjön el a prériről. Három nap ugyanis maximum erre elegendő.

A határidők képtelensége miatt kísért a gondolat, hogy ezt a rendelkezést feltehetőleg nem (vagy nem kizárólag) az emberek biztonságáért hozták. Ennek a jogszabálynak az elsődleges célja alighanem a költségvetési lyukak befoltozása. Mert, ugye, a szinte betarthatatlan határidők után már kiróhatóak a költségvetést kiegészítő 50-70 ezer lejes büntetések. Szóval: „megy ez így is”.

Persze, lesznek, akik hepciáskodni fognak, és papírokkal, beadványokkal bizonyítják, hogy évek óta kérték a városvezetést földrengésveszélyes épületeik megerősítésére – de hát ez kit érdekel (az üzemeltetőkön kívül)?

Bukarestben különben 113.863 épület van, több mint 800 ezer lakással. Az 1977-es tragikus földrengést követően a fővárosi lakásalapból mindössze 2500 házat vizsgáltak felül, közülük 162 épületet nyilvánítottak rendkívül veszélyesnek – ez közel hét százalék. Az arányt 800 ezer lakásra kivetítve nagyjából 56 ezer lakás forog veszélyben. És történik semmi. A polgármesteri hivatal a kormányra hivatkozik, a kormány a polgármesteri hivatalra mutat, a lakosok mindkettőre… Megy ez így is, immár hosszú évek óta.

Konstanca megyében például a megyei tanácshoz tartozó épületek közül egyik sem rendelkezik tűzbiztonsági engedéllyel – és nagyjából hasonló a helyzet valamennyi megyében. Persze az is igaz, hogy az országban nincs olyan szerv, amely megoldhatná a mindenféle biztonságot nélkülöző épületek helyzetét.

Igazság szerint az egész országot be kellene zárni. S ez nem is lenne rossz megoldás. Annak idején, a Demokratikus Konvenció választási győzelme után tíz napos vakációval jutalmazták a választókat, erre az időre úgymond bezárták az országot. A statisztikák szerint ez idő alatt a gazdasági termelés növekedett.

Lám, megy ez így is…

Fotó: gandul.info