A több tucat halottat követelő tűzeset után Romániában beindult a tűzbiztonsági ellenőrzés – remélhetően nem román szokás szerint: kampányszerűen. És ekkor tudhattuk meg azt, amit nagyjából mindenki tudott – az illetékesek pedig tisztában voltak vele –: iskolák, kórházak, stadionok, egyéb létesítmények működnek tűzbiztonsági engedély, a készenléti felügyelőség nélkül jóváhagyása nélkül.

Az ügyvezető kormányban immár négy funkciót – az ideiglenes miniszterelnöki és miniszterelnök-helyettesi, az oktatási és belügyminiszteri tisztséget – betöltő Sorin Câmpeanu most végre előrukkolt a hírrel: Románia 19.000 iskolájának 93 százaléka nem rendelkezik tűzbiztonsági engedéllyel. Amiről – oktatási miniszterként – mindeddig szemérmesen hallgatott. Arról már nem is beszélve, hogy számos oktatási intézmény földrengésveszélyes épületekben működik. Némiképpen sarkítva ugyan, de nagyjából elmondhatjuk: e statisztika szerint 17.670 iskolába a szülők naponta „kissé meghalni” küldik gyermekeiket, és nem az illetékesek gondoskodásán, hanem csak a vakszerencsén múlik, hogy a nebulók épségben hazatérnek…

Ebben a helyzetben az iskolákban tanítani kellene, mi is a teendő rendkívüli helyzetekben, katasztrófa esetén. Ilyen tantárgy azonban nem létezik a tantervben.

Aztán fény derült arra is, hogy a legtöbb egészségügyi létesítmény – ideértve a baleseti kórházakat is – úgyszintén engedély nélkül vagy ideiglenes engedéllyel működik, többnyire azért is, mert nem rendelkezik megfelelő vészkijárattal. Aztán arról is értesülhetünk, hogy az országban összesen két stadion rendelkezik a készenléti felügyelőség engedélyével. Az ország – és állítólag egész Európa – legkorszerűbb, és nem mellesleg: legdrágább, több mint 230 millió euróba kerülő stadionja, a bukaresti Nemzeti Aréna is törvényellenesen működik 2011-es átadása óta. Márpedig itt nem négyszáz, hanem többtízezer, petárdázó ember gyűl össze, pirotechnikai effektusokkal megtűzdelt rendezvényeket tartanak.

Európa legdrágább stadionjában csapnivaló anyagot használtak a tetőszerkezetnél – persze a nézők nyakába zúduló esővíz tűzvész esetén hasznos lehet –, a lelátó alatti parkoló viszont nem rendelkezik vészkijárattal, tűzvész esetén csak a felvonók állnak a menekülők rendelkezésére. Ez esetben még a tervet sem lett volna szabad jóváhagyni, nem hogy az elhibázott terv alapján megépülő létesítményt!

Az igaz, hogy a romániai bürokrácia és korrupció rendkívül nehézkessé teszi az engedélyek megszerzését. Állítólag egy évig is eltarthat az engedélyeztetés, amelynek összege 10-15 ezer euró között mozog. Hivatalosan. Csakhogy Romániában hivatalosan nem lehet ügyintézni, előkerül tehát a boríték. És ha már megy a boríték, akkor a tűzoltósági, a készenléti felügyelőségi illetékesek is nyomban engedékenyebbé válnak, a tűzbiztonsági előírások már nem is olyan – fogalmazzunk stílusosan – égető fontosságúak…

Így működhet, gyakorlatilag mindenféle engedély nélkül számos intézmény.

A legnagyobb baj azonban az, hogy az illetékesek régóta ismerték a helyzetet, kezdettől fogva tudtak az engedélyek hiányáról – már hogyne tudtak volna, amikor ők, vagy nevükben nyújtották át vagy vették át a borítékokat. Tudták, hogy emberéleteket veszélyeztetnek, és mégsem tettek semmit. És most is tétlenek maradtak volna, a „megy ez így is” elv alapján, ha nem történik meg a szörnyű tragédia.

Ha nem éreznénk kegyeletsértésnek, akár arra is gondolhatnánk, még kevésbé nagy katasztrófa is volt, hogy a tűz egy klubban ütött ki, és nem egy nagy kórházban vagy egy stadionban. A halottak száma ugyanis ekkor többszöröse lett volna a mostaninak.

Ideje lenne, hogy az illetékesek végre észhez térjenek – legalább a lelkiismeret hangjára hallgatva, nem várva meg ismét a tűzoltószirénák vijjogását.

Fotó: jurnalneamt.ro