A Rendszer – amelyre mostanság Traian Băsescu oly gyakran hivatkozik – amolyan kannibál fenevad: a gyermekeit felfaló forradalommal szemben ő a saját szüleit falja fel. A Rendszert, a mostanit, a volt államfő, Traian Băsescu és hűséges álszőke híve, Elena Udrea hozta világra, igaz, több bába segítségével, a Cotroceni-i palotában.

Zsenge ifjú korában a Rendszer egészen rendes kisgyermek volt, szülei védelmére kelt, megharcolt politikai ellenfeleikkel, a kevésbé veszélyes riválisokat pedig rémisztő mumusként ijesztgette. Igaz, szülei is gondoskodtak róla, a rendszer szolgáit tisztességesen megfizették, kényelmes, hatalmat adó szinekúrákba helyezték.

Csakhogy ebben a rohadt demokráciában egyszer csak mindennek vége szakad, még a törvényileg kétszer öt évre meghosszabbított államfői mandátumnak is.

A Rendszer pedig ezt követően igencsak hálátlannak bizonyult: amikor már nem csipegethette a finomságos falatokat a hatalom asztaláról, kedves szülei ellen fordult, és megkergette őket az ügyészségen, a bíróságon át egészen a fogdáig, kiszolgáltatta őket a vérszomjas sajtónak, Udrea asszonyságot pedig még a honatyák kényének-kedvének is.

A Rendszer miatt ezért a honatyáknak is igen nehéz, háromszoros erőpróbát kellett kiállniuk. Elképesztő dolgokat művelt velük a Rendszer: intelligencia és ügyességi versenyre kényszerítette őket.

Az első versenyszám viszonylag nem volt nehéz. A honatyák két golyót kaptak, egy fehéret és egy feketét, amelyeket két urnában kellett elhelyezniük – igen, így van: egy fehérben és egy feketében. A lehetőségek száma ez alkalommal korlátozott volt: lehetett azonos színű golyót azonos vagy más színű urnában elhelyezni, itt már csak azt kellett észben tartaniuk, hogy melyik jelent igen és melyik jelent nemet. Persze, persze megvolt a lehetősége annak is, hogy a drukkoló honatyák mindkét golyót ugyanabba az urnába dobják bele, de meg kell mondanunk, a két golyó és a két urna esetében még eléggé ügyesek voltak. Így aztán ezen a versenyszakaszon viszonylag simán átmentek, és nem hoztak szégyent a képviselőház értelmi színvonalára.

A következő versenyszám viszont már komoly megpróbáltatást jelentett számukra, ráadásul a két szám között még csak pihenésnyi időt sem kaptak. Most már négy (!) golyót – két fehéret és két feketét – kaptak, amelyeket négy (!) urnában kellett elhelyezniük, utóbbiak közül természetesen kettő fehér, kettő pedig fekete volt. Ennyi fehér-fekete után mintha már a teljes szivárványt látták volna, ráadásul kezük annyira tele volt a golyókkal, hogy már nem tudtak inggombokat, rágógumit és hasonló dolgokat is felkapni, pedig korábban élvezettel helyezték el ezeket is viccesen az urnákban.

A golyókat ugyanis két kezükben kellett megtartaniuk, mert azért – lássuk be – a honatyának sincs több keze (csak fizetése), mint az átlagembernek, bár a honatyai többkezűségről állítólag már törvénytervezet készül, megkönnyítendő a hiányzó társak helyetti többletszavazást.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a honatyák teljesen összezavarodtak, nem nagyon tudták, a sok golyó közül melyiket kell bedobniuk a sok urnába. Voltak, aki amolyan alsóházi Nagy Sándorként úgy vágták el a gordiuszi golyócsomót, hogy mind a négy golyót ugyanabba az urnába dobták. Nem érdekes, mivel nem ők számolják össze a szavazatokat…

Igen ám, de a harmadik, végső erőpróbát éppen a szavazatszámlás jelentette, amikor is a honatyák megdöntötték az aranyszabályt, miszerint a számok makacsak. A számlásnál ugyanis ugyanannyi golyónál mindig más szám jött ki, a relativitáselmélet ilyen egyszerű bebizonyításáért még Einstein is megirigyelhette volna őket, ha megéri az 588 főre dagadt román parlamentet.

A nem mindennapi erőpróba után most már csak remélni tudom, hogy parlamenti golyhóink kipihenhették magukat, ami igen fontos lenne, hiszen ők alkotják számunkra az okos törvényeket…

Fotó: 1wallpaper.net