Bogdán Tibor: Fáradt gyilkosok

Hatalmas sajtószenzáció: negyedszázad után ismét felelősségre vonják az 1990. június 13-15-i bányászjárás vétkeseit. Holott a hírben nincsen semmiféle rendkívüli: több alkalommal is beindult már az eljárás az ügyben – és végül soha nem történt semmi. Miért történne éppen most?

De ha történik is, és elnyerik büntetésüket a Romániát a fejlődés útján jelentősen visszavető eseményekért a vétkesek, akkor sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Hiszen nem csupán ez volt a „fővádlott” vétke, az önmagát felvilágosult diktátornak képzelő Iliescu-féle „emberarcú szocializmus” vagy „eredeti kapitalizmus” bűne.

Bányászjárásból nem is egy, hanem négy volt. Az egyik nyomán megdőlt a Petre Roman kormány. A szövőnők bálványa, a piros pulóveres szabadságharcos miniszterelnök forradalmárhoz nem éppen illő módon, a kerítésen át menekült el. Az utolsó bányászjárás már-már polgárháborúhoz vezetett, nyílt célja az Emil Constantinescu-féle jobboldali hatalom megdöntése volt, Corneliu Vadim Tudor pedig már arra készült, hogy „néptribün” helyett egy személyben államfő, miniszterelnök, parlament és nép – egyszóval amolyan mindenes – legyen. A rend csak úgy állt helyre, hogy Európa elképedésére, a 20. század legvégén a kormányfő és a bányászvezér egy kolostor lépcsőin térden csúszkálva írta alá a „coziai békét”.

Halottak, sebesültek, ártatlanul megvert, letartóztatott áldozatok ekkor is voltak, az ország külső megítélése ez alkalommal is hatalmas kárt szenvedett – mindezért vajon nincs felelős?  

És ott van az 1990-es, márciusi magyarellenes marosvásárhelyi pogrom. Leitatott, lefizetett, rendőrségi felvezetővel, autóbuszokkal szállított, botokkal, fejszével, vasvillával felfegyverzett, pópáktól feltüzelt román parasztok támadtak a magyar nyelvű oktatásért békésen tüntetőkre. Felelősségre csak magyarokat vontak – a pogrom megszervezőiről a román fél szemérmesen hallgatott, pedig nem volt titok: minderre csak azért volt szükség, hogy a Securitátéből átmentett káderekből létrehozzák a Román Hírszerző Szolgálatot.

És miközben huszonöt év késéssel – talán – sor kerülhetne az egyik bányászjárásért felelősek perére, amely ki tudja, milyen eredménnyel zárul majd (és amely évekig is elhúzódhat, a ma már 70-80 éves vétkesek nem biztos, hogy megérik a végét), jön az igazi szenzációt keltő hír: végképp lezártnak nyilvánították az 1989-as „decemberi forradalom” perét. Vagyis senki sem bűnös 1142 ártatlan ember haláláért.

A bányászjárásokban vétkes politikusokat az emberiség elleni bűncselekményekért vonják felelősségre. A „forradalom” dossziéjában a vád ugyanez – és felmentik őket. Mindezt semmi sem indokolja, hiszen az emberiség elleni bűnök nem évülhetnek el, és ott szerepelnek az új Büntető Törvénykönyvben is.

Az meg egyenesen elképesztő, hogy a dosszié lezárásának ügyében a katonai bíróság ugyanazzal az érvrendszerrel élt, mint annak idején Ion Iliescu, aki 2005-ben határozottan állította, hogy a forradalmárok egymással végeztek. A bírák most, tíz év késéssel, megismételték ezt, azzal az „enyhítő körülménnyel”, hogy mindez a stressz és a fáradtság miatt történt.

Elképzelhető, hogy a „pártatlan igazságszolgáltatás” szerint a többi bányászdúlásnak, a marosvásárhelyi magyarellenes pogromnak is csupán ez volt az oka…

Fotó: Andrei Iliescu

Kimaradt?