Bár a főnye reményt emlegettem volna a két héttel ezelőtt megjelent jegyzetemben! Persze a lottó nyerőszámainál valamivel könnyebb volt megjósolni azt, hogy Traian Băsescu be fog avatkozni a választási kampányba. Már csak azért is, mert alkata, természete, nem engedi meg, hogy kimaradjon bármiféle politikai hangzavarból. Ennél azonban nyomósabb érv lehet, az, hogy az Igaz Romániáért Szövetség mintha kapitány nélkül maradt volna. Nincs, aki tagolja a pártszövetség mondanivalóját (Traian Ungureanu próbálkozásai rendszerint szándékával ellentétes hatást váltottak ki), Vasile Blaga pedig meglepően diszkrét ezekben a napokban (talán még nem dolgozta fel frusztrációját, amiért a második helyre szorult, a teljesen súlytalan Mihai Răzvan Ungureanu mögé).

Az elnök színre lépése azonban nélkülözte az eredetiséget. Néhány nappal korábban az engedelmes politikai intézményként viselkedő Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) megállapította négy miniszterről, hogy összeférhetetlenek tisztségeikkel (némely esetben egyenesen komikus indoklással, miszerint ugyanazt a bankkártyát használta a közméltóság, mint a felesége; kaptam is rögtön az alkalmon, letiltottam az asszonyt a kártyámról). Băsescu retorikájának a lényege ismét az volt, hogy a politikusok mind korruptak, egymást védik a parlamentben, még szerencse, hogy itt van ő, aki leleplezi a mocskos üzelmeket és teret ad az igazságszolgáltatásnak. Az államfőt láthatóan nem zavarja, hogy ő maga is politikus, tehát a megbélyegzés értelemszerűen rá is vonatkozna. Ha megfigyeljük, az elnök is tisztában van közszereplése hatásának korlátaival. Egy szóval sem említette azt, hogy az Ungureanu-féle szövetség politikusai jobbak lennének és a népek szavazzanak rájuk. Ez még közvetett üzenet formájában sem hangzott el. Băsescu tehát tudja azt, hogy személyes pártján már nem nagyon tud segíteni. Ilyen körülmények között a célja csak az volt, hogy demobilizálja a választókat, hiszen, ha többen maradnak távol az urnáktól, akkor az USL-nek csökkennek az esélyei arra, hogy elérje az ötven százalék fölötti teljesítményt.

Mindez azonban csak a bemelegítés volt. Ha hinni lehet az Antena 3 hírtelevízió meg nem nevezett forrásokból származó információinak, akkor az elkövetkező napokban egy magas rangú USL-s politikust fognak letartóztatni. Az elnöki megszólalás egyetlen viszonylag új eleme (hiszen a szóbeszéd erről a PDL-ben már rég lábra kelt) annak sejtetése volt, hogy semmilyen körülmények között nem nevezi ki a választások után Victor Pontát miniszterelnöknek. Ez alkotmányos válságot eredményezne, a botrány pedig – mint megszokhattuk – Băsescu elnök lételeme. Politikai karrierjéhez úgy kell neki, mint az üzemanyag az autónak, levegő az emlősöknek, falun a villany, kőház, iskolák, kutak...

Ezt a fenyegetést, azonban nem kellene túlzottan komolyan vennünk. Az USL már korábban bejelentette, hogy elképzelhetőnek tartja Băsescu újabb felfüggesztését abban az esetben, ha annak ellenére sem nevezi ki Victor Pontát, hogy a kormányzó pártszövetség abszolút többséget szerzett. Bármit is mond ma az elnök, nem hiszem, hogy az USL nagyarányú győzelme esetén megkockáztatna egy újabb felfüggesztést, hiszen kevéssé valószínű, hogy egy elvesztett választás után Brüsszel ismét a segítségére sietne.

Nem tudom, hogy elszólás vagy tudatos nyilatkozata volt-e Băsescunak az a mondata, miszerint Románia nem jogállam. Bárminek a számlájára írnánk, ez az értékelés önmagában is nagyon súlyos egy hivatalban lévő elnök részéről, hiszen azt jelenti, hogy az államfő nem tett eleget alkotmányos kötelezettségének, nem egyeztetett az állami intézmények között, amikor azok eltértek a jogállamiságtól. Băsescu esetében a kijelentés még súlyosabb, hiszen róla mindenki tudja, hogy hatékony eszközei vannak az igazságszolgáltatás, mindenekelőtt a bűnüldözés politikai befolyásolására. Ha ennek ellenére szerinte nem érvényesül a jog Romániában, akkor azért őt személyes felelősség is terheli...

Ha azonban ezektől a kilengésektől eltekintünk, akkor nem marad más, csak az elnöki dörgedelem és a populista retorika, aminek a hatása egyre kisebb. Nem hiszem, hogy ezekkel az elkoptatott lemezekkel három héttel a választások előtt meg tudná menteni rezsimjét és persze mindenekelőtt saját magát, mert – ne legyenek illúzióink – csakis ez volt a retorikai mutatvány célja.