A sport az utóbbi 100-150 év legnagyobb nemzetek feletti eszméje, miközben kiszolgálja a nemzetállamok igényeit is. Üzletileg sem tudunk nagyobbat mondani, tán az egyházak sikeresebbek hosszú távon, de földrajzi értelemben korlátosabbak. Mert itt határok nélkül győz a jobb, veszít a gyengébb, becsületes küzdelemben, tiszta szabályok szerint folyik minden. Mint a nemzetek fölötti béke, összetartozás, nemes versengés nagyszerű ideája emeli keblünkben a szenvedélyt, és hatást gyakorol a világtörténetre.

Elmondhatjuk, hogy a világháborúk közti szünetekben megrendezték az olimpiákat, világbajnokságokat. A háborúmentes időkben kiváló háborúpótlék, a két világrend harcában lehetett bizonyítani érmekkel és a pontversennyel, hogy ki a magasabb rendű. Most lehet vetélkedni: melyik is a világ vezető hatalma, és melyik nemzetnek van a legtöbb érme lakosságarányosan. Szóval, akárhogy, valamiben nagyhatalmak vagyunk.

Majd az egészséges életmód-iparág legnagyobb médiuma lett a fittnesztől a síparadicsomokig, valamint a nemzeti érzés dicsőséges tüzelésének kiváló eszköze, amíg vannak sikerek. Eközben egyre nyilvánvalóbb, hogy nem az egészséges életmód a sportsikerek alapja. S hogy mitől sikeres egy nemzet, abban megoszlanak a vélemények.

Szót kell ejteni a dopping és a nemzeti büszkeség összefüggéseiről. Mert az köztudott, hogy egész iparág és tudóssereg állt a sportolók szolgálatába a másodpercekkel, centiméterekkel, kilókkal vívott harcban. A sport tisztasága viszont megkövetelte mindenkor, hogy szigorúan fellépjenek a nemzeti és nemzetközi szövetségek a tiltott szereket használók ellen. És a gyógyszeripar a teljesítményfokozó eszközök előállításában egy lépéssel előrébb jár mindig, mint a doppingellenőrző laboratóriumok, miközben mindenki tudja, hogy az iparág iparosai régen túl járnak az emberi teljesítőképesség határain. Aki lebukik, általában a fejlődő országok sportolói (ebben az alosztályban vagyunk mi is), azt sújtja a megvetés – aki kimutathatatlan doppingszerekkel éri el a kimagasló eredményeket, arra egész nemzete büszke. Egyszerű dolgok ezek. Meg hatalmas üzleti vállalkozások.

A szeptemberben esedékes magyar – román világbajnoki selejtező mérkőzés előtt formálunk véleményt a találkozóról, mert a sport barátai erősen készülnek a viadalra mindkét országban.

Mert hiába vannak viták a két Viktor között, és lehet a két szomszédnép viszonya éppen mélyponton, és a politika a szokásos módon előveszi a népek közötti évszázados gyűlölet eszközét az indulatok felkorbácsolása céljából, egy halvány kisebbség tudja, hogy békés egymás mellett élésre kell törekedni, és a sport magasztos eszméje fogja áthatni a sportszerű találkozót. A mérkőzés győztese szinte kinn van a következő világbajnokságon, éppen ezért a sportemberek, szurkolók és hazafiak a tét nagyságához mérhető előkészületeket tesznek. Biztosra vehetően lesznek hatalmas molinók a címzettek nyelvén cseppnyi anyázással, múltra utalással, és a himnuszok eljátszása alatt füttykoncerttel (esetleg hitlerista karlendítéssel jelezve a tét és a harciasság mértékét). És természetesen lesznek kísérletek a pályán kívül is lejátszani a találkozót a szomszédnépek európai szabályai szerint.

És meglesz a nagy revans. Porig alázódik a vesztes, diadalünnepet ül az igazság. Nagyon várjuk, mi sportbarátok.