Magyarország miniszterelnökének szombati, tusnádfürdői előadását követően, a leírt és megválogatott kérdések sorában az egyik résztvevő arra kérte a magyar miniszterelnököt, álljon az élére egy olyan kezdeményező csoportnak, amely eléri, hogy Erdélyben is nézhető legyen az új, M4-es sportcsatorna. „Fontosnak tartom az ügyet. Semjén Zsolt azonnal intézkedjék! Ilyen egyszerű a kormányzás.” – válaszolta nagy derültség közepette Orbán Viktor.

Semjén Zsoltnak azonban nem lesz könnyű dolga. A jelenlegi műszaki, piacgazdasági és jogi elveken működő digitális médiavilág ugyanis sokkal bonyolultabb, mint például az újrahonosítás megkönnyítése és a kettős állampolgárság bevezetése a külhoni magyaroknak. Egyetlen magyarországi parlamenti törvénnyel és néhány rendelettel ugyanis ez nem szabályozható.

Amikor a magyarországi közszolgálati média csoportosította műsorait és átállt az úgynevezett tematikus csatornákra, akkor a huszonegyedik század médiafogyasztási trendjeit követte. (Még akkor is, ha a magyarországi ellenzék mindezt nem véletlenül a közszolgálati média kormányközpontú irányításával és ellenőrzésével magyarázza.). A világhálóval és a mobileszközök megjelenésével folytatott versenyben ugyanis a tévécsatornák és a rádióműsorok egyrészt egyre inkább szakosodnak, másrészt pedig az önálló közvetítések (broadcast) mellett az internetes tévézés és rádiózás egyre nagyobb teret hódít. Mindez a tartalomgyártásra és közvetítések műszaki hátterére is vonatkozik. A tartalmak viszont szorosan kapcsolódnak szerzői jogokhoz, a műszaki háttér pedig egész sor olyan összeillesztési (kompabilitási) kérdéshez, amelyek lehetővé teszik, hogy adott méretű, adott jelátvitelű kommunikációs csatornákon az adott minőségben elkészített képek és hangok ugyanúgy érkezzenek a különböző vevőeszközökre.Az úgynevezett digitális átállás lehetővé teszi a minőségjavulást és a választékbővítést, azonban sem a tartalomkészítés, sem a továbbküldés elvi vonatkozásain nem változtat, amit csak bonyolít a médiavállalkozások tulajdonosi hátterének és fogyasztói rétegeinek nemzeti jellege vagy éppen nemzetközisége.

Hagyjuk azonban az elméletet. A gyakorlatban elképzelhető, hogy az Erdélyben szolgáltató kábeltévés társaságok, különösképpen a Székelyföldön, nézői kérésekre az M4-et felveszik továbbított csatornáik közé és ezért minden előfizetőtől kérnék néhány eurocentet, ők maguk pedig fizetnek az MTVA-nak, vagy esetleg magyarországi költségvetési támogatás nyomán ingyen megkapják a műsort és nem emelik az eddigi szolgáltatási díjakat. Ez voltaképpen piacgazdasági, ha úgy tetszik, kereskedelmi kérdés. Mindez azonban nem zárja ki a képernyőknek azt a gyakori elfeketedését, amely az úgynevezett geoblokkolás következménye. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy bizonyos tartalmak csak bizonyos földrészeken, országokban vagy régiókban nézhetők, és a háttérben a szerzői jogokkal kapcsolatos szerződések állnak. Az Európai Labdarúgó Szövetség például pénzügyi tekintetben sokkal jobban jár, ha az általa szervezett mérkőzések tévéközvetítési jogait minden országnak külön adja el, mint ha egy olyan országnak, amely úgymond ingyen tovább adja egy másik országnak vagy országrésznek. Számos nemzetközi sporteseménnyel ugyanez a helyzet, és ha valaki úgy gondolja, hogy semmi baj, majd az interneten nézem, akkor is téved: az úgynevezett IP címek úgyszintén geoblokkolhatók. (Persze, ez nem jelenti azt, hogy így vagy úgy, bizonyos egyéni megoldásokkal ne lehetne kisérletezni.)

Lesz ebből kiút? Valószínű – épp az oly sokat szidott uniós szabályozásoknak köszönhetően. A nagy téma nyilvánvalóan nem az, hogy a romániai magyarok nézzék az M4-et, hanem annak a közös európai digitális piacnak a megteremtése, amelyben jobban érvényesülhet a határokat egyre inkább figyelembe nem vevő online kereskedelem, az egyének kívánságai szerint lehívható médiatartalmak nézhetősége, hallgathatósága, olvashatósága országoktól függetlenül és nyelvfüggően, bárhonnan Európából ugyanannyiba kerülő mobilhívások, mobiladatforgalom és így tovább. Ahhoz, hogy mindent ott és akkor lássunk, olyan nyelven halljunk, amilyen akarunk rövidebb-hosszabb távon ennek a szabályozásnak és a digitális fogyasztói piac alakuló érdekeinek lesz az eredménye.

Attól tartok, hogy több más ügytől eltérően Semjén Zsolt nem tud azonnal intézkedni: a műszaki fejlődés és a jogi háttér ugyanis nem kézi vezérlésű és nem személyfüggő.

(Fotó: 444.hu)