Heti 3 sorozatunkban ezután a Vélemény rovat állandó szerzői mellett egy meghívottat is felkérünk kommentárra. Szándékunk szerint később politikusainknak is teret adunk észrevételeik közlésére. (A szerkesztő)

Kérdéseink

1. Milyen következményei lehetnek Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója nyilatkozatának az adótörvényre, illetve a Iohannis-Ponta konfliktusra nézve?
2. Hozott-e újat Orbán Viktor tusványosi beszéde? Milyen reagálásokra lehet számítani?
3. Az amerikai külügyminisztérium a kongresszus elé terjesztette az Irán atomprogramjáról szóló nemzetközi megállapodást. Ennek életbe lépése nyomán változhatnak-e Washington és a NATO kelet-európai rakétavédelmi tervei, tekintve, hogy az eredeti indoklás szerint az elfogórakéták romániai (és lengyelországi) telepítése egy „esetleges iráni fenyegetés" ellen irányul?

Válaszok

Bíró Béla

1. Fatálisak. Alig hiszem, hogy Ponta ezek után is vállalhatná a kockázatot. Ha igen, akkor a dolognak rá nézve lehetnek súlyos kockázatai.

2. Újat nem sokat. De a klasszikus nacionalizmus régi fogalmi zavarainak jelentős részét (lásd a nemzet, Európa és az emberiség szembeállítását; az asszimiláció „történelmi szükségszerűségét”; a terrorizmus és az arab etnikum összemosását; a szocialisták és liberálisok magyarfóbiájának sarktételét etc.) sikerült mesterien restaurálnia. Márpedig A. A menekültek emberek, ha mi, magyarok és európaiak is azok vagyunk (a dolog nem magától értetődő, kivételek mindig is adódtak), vannak felelősségeink. B. Ha az asszimiláció a nemzeti lét alapfeltétele, akkor mi van velünk, romániai magyarokkal, még pontosabban mi van azokkal a könnyekkel, melyeket Orbán Viktor a velünk – ha nem is asszimilálhatatlan, de csak kínkeservesen asszimilálható – kisebbségekkel nyüglődő románok iránt búsmagyar szemeinkből kifacsar? C. A terrorizmust – amúgy a témában meglehetősen hézagos emlékezetem szerint – korántsem az arabok, hanem az oroszok, a szerbek, a zsidók, az észak-írek, az olaszok, a németek etc. honosítottak meg, az arabok csak tökélyre vitték. S valószínűleg azért tehették, mert sikerült az összes előbbinél kilátástalanabb helyzetbe hoznunk őket. D. A szocialista-liberális magyarfóbia elvi képtelenségére két név: Ady Endre és József Attila. Alig hiszem, hogy a FIDESZ magyarabb lehetne náluk.

3. Nem változnak, mert az eredeti indoklás eredetileg sem volt komoly. Az oroszok – mint utóbb egyértelműen ki is derült – korántsem tévedtek, amikor úgy vélték, hogy a rendszer elsősorban ellenük irányul.

Sike Lajos

1. Balkáni populista játék, nyugaton röhelyes volna ilyesmivel kirukkolni. Nem merném állitani,hogy Iohannis és Isărescu lesz a nyerő, mert az istenadta nép egyre több pénzt akar, s Ponta joggal mondhatja, hogy „én adtam volna, de Iohannisék nem akarták”!

2. Ezek szerint Kádár János nem a magyaroknak, hanem a horvátoknak, szerbeknek, romáknak, oltyánoknak csinálta a Lajtán túl annyira dicsért „legvidámabb barakkot”. Hogy a fő magyarszerető most mit csinál, arrról szintén olvashatunk a nyugati lapokban, s még mennyit fogunk olvasni...

3. Végre az amcsik rájönnek, hogy sokkal olcsóbb a „Magyarok nyílatitól,ments meg uram minket!” program, és ahhoz fognak csatlakozni. Állítólag a most leváltott, Amerikából kitiltott korrupciógyanús NAV-igazgató, Vida Ildikó lesz a projektmenedzser.

Szőcs Levente

1. A jegybanki elnök nem egyszerűen a makrogazdasági egyensúly felborulásával riogatott, mint sokan, hanem éppen a kormányzati intézkedés pozitív hatásainak veszélyére hívta fel a figyelmet. A látszólagos ellentmondás lényege az, hogy a román gazdaság így is gyors ütemben nő, évi mintegy 4 százalékkal, ezért nincs értelme deficitnövelő intézkedésekkel tovább serkenteni, mert ez visszaüthet. Ha a gazdaságot túlfűtik, robban, gyors növekedés után meredek zuhanás jöhet. Mugur Isărescu egy új szempontot hozott be a vitába, amely adott esetben – jó esetben – megváltoztathatja az áfa-csökkentéssel kapcsolatos kormányzati álláspontot.

2. Érdemben nem hozott újat, ezért a kérdés inkább az, hogy lehet-e egyáltalán reagálásokra számítani. Orbán beszéde, de már az előadás sajtóbeli előkészítése is – kiszivárogtatása, félhivatalos megerősítések – arra utalnak, hogy Orbán a saját víziójának a megerősítését látja a bírálatokban, miközben amiatt ”siránkozik”, hogy kormányát (a Fidesz-szótár szerint Magyarországot) folyton támadják.

3. Egy védőfeladatokat ellátó rendszer nem valami ellen irányul, hanem esetleg véd valamitől. A tervek nem változnak – ezt a NATO egy hete közleményben, a NATO-főtitkár pénteken a román külügyminiszterrel folytatott telefonbeszélgetésben is megerősítette. Az „eredeti indoklás” óta nagyot fordult a világ, és a NATO ma nemcsak rakétákat, hanem csapatokat és nehézfegyverzetet is telepít https://nol.hu/kulfold/idegnyugtato-pancelosok-1549001 Romániába, Lengyelországba, máshova – újabban a valós és deklarált orosz fenyegetés miatt.

Ady András

2. Ott van a Nagy Magyar fal... Érdekes, a kis magyar meg nem mindig fal. Csak szív, s boldogan, ha fentről-otthonról szívatják. (Hommage à Hofi.) Reagálni, azt lehet, links-recht jön is majd – de lehet már itt a reakciónak az akciója?

3. Marad minden a régiben, ha rákérdeznek, lészen új neve, addig nem piszkálják. Ajánlat: Dekalinyingrádoló és Akrímizáló projekt. Moszkva igazolva látja félelmeit, USA-NATO nem hanyagolhatja a térség félelmeit. Ilyen most egy kelet-európai classical mexican stand-off. [Munkatársunk a közkeletű diplomáciai-politikai szakkifejezést használta; íme a stand-off jelentései, lehet válogatni: döntetlen, döntetlen eredmény, döntetlen mérkőzés, ellensúly, holtpont holtvágány, kiegyenlítés, kimért, rezervált, tartózkodás, tartózkodás vmitől, , tartózkodó, távolmaradás, visszavonuló, zsákutca, zárkózott. – A szerkesztő megjegyzése.]

Bogdán Tibor

2. Számomra a legnagyobb újdonságot Orbán Viktornak az a kijelentése jelentette, hogy a baloldal a magyarokat nem szereti. Nos, a baloldalt már sok mindennel megvádolták, de azt még nem sütötték rá, hogy úgy cakkumpakk nem szeretné a magyarokat. Én, inkább balra, mint jobbra húzó emberként például szeretem a magyarokat. Annyira szeretem őket, hogy nem akarom teljesen hazugságban hagyni a „legnagyobb magyart”, Orbán Viktort. Elismerem: ő nem a szívem csücske.

Ágoston Hugó

1. Isărescu kétségtelenül tudta, hogy állásfoglalása politikai is, nem csak szakmai. Kiállásával az államelnök és a törvényt testületileg megszavazó ellenzék számára is kibúvót nyújt. Nyilvánvalóan megszorítás-párti – ami végül is nem meglepő egy főbankár részéről. Mindenesetre a hiánycél fetisizálása legalább akkora akadálya lehet a fejlődésnek, mint a túllépése. A parlament módosíthatja a törvényt, ha előtte a kormány keresztül nem viszi a reform főbb elemeit más módon. (Kíváncsi vagyok, az államelnök által előre kihirdetett adórendtartási jogszabály most már az adótörvény melyik formájának a végrehajtását szabályozza.) A lakosság meggyőzése már kissé bonyolultabb. Az emberek azt látják, hogy eddig a legvitatottabb könnyítésekre, adó- és járulékcsökkentésre (pénzügyi amnesztia, CAS, áfa stb.) az előzetes hisztéria és vádaskodások ellenére megvolt a fedezet. Vannak olyan fejlemények (gazdasági növekedés, európai alapok megugró lehívása, adók jobb beszedése, az export növekedése, béremelés, gyeremekpénz, nyugdíjak stb.), amelyek alapján – amennyiben a pénzeket nem lopják el, mint a Boc-kormány a megszorítások nyomán szerzett horribilis összegeket – a társadalmi elosztás megoldható a kötelező nemzetközi törlesztések után is. Ami Victor Pontát illeti, fokozatos kihátrálása könnyen véget érhet, ha a független román igazságszolgáltatás úgy akarja, de (kisebb valószínűséggel) az is megtörténhet, hogy kihúzza a választásokig. Egy olyan fordulat pedig, hogy a független román igazságszolgáltatás előveszi a volt államelnök pedálos klikkjének nehéz fiúit is, jelentősen befolyásolhatja a választások kimenetelét, a főszereplők sorsát.

Mintegy utóiratként, csendesen jegyzem meg, hogy a kormányoldal reagálásait I + I kifogásaira a sajtó alig (a magyar sajtó egyáltalán) nem említette meg. Mellékelek két kis anyagot, hátha érdekel valakit. Az első a pénzügyminiszter beszámolója az első negyedév (fantasztikus!) költségvetési gyarapodásáról, apropó, fedezet... A második a miniszterelnök válasza Iohannis érveire.

2. Nekem tetszett, ahogy Orbán Viktor bevallotta, hogy a tavalyi illiberális izénél elképesztőbb dolgokat nem könnyű mondani, és mégis megpróbálta. (Nagyotmondásban jóideje magával és magában licitál.) Újat azonban csak nüanszokban hozott. Tetszett, hogy Magyarország a második Európában a gazdasági fejlődés tekintetében. (Ki lehet az első? – súgtak össze a gondolatok az emberek fejében, az összmagyar sajtóból ezt sem fogják megtudni.) Tetszett a következtetés, hogy a baloldali magyarok nem szeretik a magyarokat, hanem a bevándorlókat szeretik. Ugyanakkor a nemzeti konzultáció eredménye is tetszett, miután meglepetésre kiderült, hogy „a válaszadók 95 százaléka szerint a bevándorlás helyett a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség”. (Ez eszünkbe juttathatja a „Rabok legyünk vagy szabadok? Itt az idő, válasszatok!” alig eldönthető költői dilemmáját; a magyar nép a nehéz kérdésre akkor is helyesen válaszolt. Hiába, kérdezni tudni kell...) Szóval mindössze kétszer vagy háromszor éreztem úgy, hogy hülyének vagyok nézve. Például Orbán jogos rosszallással hivatkozik a nagy multiknak pofátlan előnyöket biztosító, tervezett szabadkereskedelmi megállapodásra – eközben a Fidesz képviselői az Európai Parlamentben olyan egyöntetűséggel szavazták meg a tervezetet, mint nálunk az ellenzék az adótörvényt. Vagy a nemzetállam eszményítésekor (újabban már csak jót lehet olvasni a nemzetállamokról) eszembe jutott, mennyire nem tetszik a nemzetállami Magyarországnak, hogy Románia nemzetállam, és viszont. Végül elolvastam TGM kiváló reagálását a Transindexen, és kiderült, nyugodtan érezhettem volna úgy, hogy ötször vagy hatszor is hülyének voltam nézve. Következtetés: Orbán Viktor önmagát adta, beszéde nem igazolta a nagy beharangozást, nem sikerült újat és a tavalyinál nagyobbat mondania. Reméljük, jövőre összeszedi magát.

3. Úgy tűnik – a fenti válaszokból is –, hogy az oroszok logikailag helyes érve nemhogy eltérítette volna szándékától a NATO-t, de példátlan méretű nehézfegyver- és csapattelepítéseket tervez hosszabb időre. Válaszul Oroszország bejelentette, hogy továbbfejleszti a stratégiai nukleáris erőket, és negyven új interkontinentális ballisztikai rakétát ad hozzá az arzenáljához 2015-ben. Mindez immár nem a szomszédban, hanem az ország területén... Mindez miután Oroszország nyíltan megfenyegette Romániát, hogy első célpontja lehet.... Mindez olyan körülmények között, amikor egy elismert román szakértő, Ioan Mircea Pascu szerint egy NATO – Oroszország katonai konfliktus csakis nukleárisan érhetne véget. Ez egy rossz álom.