Kánikulai vita a kormányoldal és az ellenzék között az adótörvénykönyv pénteki visszadobása körül. Az államelnök alkotmányos jogával élt ugyan, de kényes helyzetbe hozta az ellenzéki öszvérpártot, tekintve, hogy a csomag a parlamenten konszenzussal, szinte egyhangú szavazással ment át. (Új Nemzeti Liberális Párt, igazság szerint ez kellene hogy legyen a legnagyobb ellenzéki alakulat neve – Noul Partid Liberal, NPNL –, tekintve, hogy semmi köze sincs a történelmi párthoz, sem a liberalizmushoz, és az Európai Parlamentben sem a liberálisok csoportjának a tagja.) Az NPNL agresszíven magyarázkodik, hogy most miért látja másképp a jogszabályt, mint amikor lelkesen támogatta. Nem lenne meglepő, ha – apud Iohannis – az NPNL az új helyzetben másképpen szavazna, hiszen a pálfordulás a természetéhez tartozik: az egyik tagja a szociáldemokrata, a másik a liberális családot hagyta ott egy éjszaka leforgása alatt.

A legkedvesebb érv, nevezhetjük akár gyemekszájnak: „a mostani kormány nem tudja megcsinálni, majd mi meg tudjuk...” Készül a babéraratás elorzása... Mellesleg a mostani kormány nagyon sok mindent meg tudott csinálni. Gondoljunk a társadalombiztosítási hozzájárulás (CAS) vagy az élemiszerek áruforgalmi adójának a csökkentésére meg a többire, amit volt alkalmunk megemlíteni. 

Az adótörvény visszadobásának igazi tekintélyromboló hatása azonban nem annyira a parlament döntésének sokadik megkérdőjelezéséből, hanem a lakossági reagálásból eredhet. A nép nem szereti a fordított Robin Hoodokat, a betyárokat, akik a szegényektől vesznek el és a gazdagokat teszik még gazdagabbá. (Iohannis a saját fizetésének megemelését ugye nem utasította el, vizsgáltatta felül, sőt kiállt mellette.) Az államelnök már az erdészeti törvény visszaküldésekor azt a látszatot keltette, hogy külföldi „sugallatra” döntött. Nem mondhatjuk azt, hogy érdek(eltség)ből járt el, de tudjuk, milyen a popor: gyanakvó. Amikor az „idegen érdekek” vádját egyenesen a kormányfő vágja az államelnök fejéhez, nem valószínű, hogy ez a tömegekben nem rezonál. Különösen ha a vásárlóerő immár érezhető javulása, a közterhek mérséklődése ellenére újra felmerül a megszorítások rémképe. Nem csodálkozom, hogy a mostani politikai vitában erre a kormányfői vádra senki sem mert kitérni. Ettől még befészkelődhet a tudatokba.

A hajdani megszorítókat viszont, ha nem is a korrupcióellenes harc élcsapata részéről, kellemetlen meglepetések érik. Elméleti síkon élvonalbeli közgazdászok jóideje megkérdőjelezik főleg a megszorítások mértékének jogosultságát. Romániától valójában senki sem kérte a drasztikus áfaemelést, bércsökkentést stb. – és akkor, és akkor felmerül a kérdés, hogy miért csinálták. Mert hogy a hatása mi lett, láttuk, tudjuk. Az újabb megrázó hipotézis: nem csupán megcsinálták, és utána ellopták a pénzt – hanem azért csinálták meg, hogy ellopják a pénzt! Mellesleg én ezt kezdettől fújom, minimális szellemi erőbevetéssel rá lehetett jönni – más kérdés, hogy a volt államelnök híveitől mit kaptam ezért.

Akik a link alapján nem tudják elolvasni a fent említett megsemmisítő anyagot, íme a lényege. A PDL a megszorításokat azért hosszabbította meg, gazdaságilag indokolatlanul, hogy legyen pénz az ANAF, az adóhatóság maffiózásaira, a kártalanításokra, ingatlanügyletekre. Bogdan Tiberiu Iacob (feltehetően nem a mi Bogdán Tiborunk) az InPolitics szájton többek között így ír: „Rendkívüli eset: a PNL társelnökének, Alina Gorghiunak a szerelme, Lucian Isar neves közgazdász megsemmisítő politikai csapást mér a párt másik felére, a PDL csoportra, roppant súlyos vádakat fogalmazva meg.” Lucian Isar blogjára lépve (kezd az egész olyanná lenni, mint az Ezeregyéjszaka meséiben...) július 14-i dátummal a következő bejegyzést találjuk: „A 2010-es megszorítási csomag tévedés volt!” A szöveg lélegzetállítóan folytatódik: „Ugyanazok a kormányerők, akik 2010-ben eldöntötték a megszorításokat, alig néhány hónap múlva felismerték, hogy túl sokat vágtak. Ugyanazok a kormányzó politikusok, akik 2010-ben megszorítottak, csakhamar rájöttek, hogy megvan a pénzük helyrehozni az egészet, de várták a megfelelő pillanatot. Ugyanazok a guvernánsok, akik 2010-ben bevezették a megszorításokat, lenyúltak egymilliárd eurót felülértékelt visszaszolgáltatásokkal, kártalanításokkal.” Teljes a kép: a PDL-kormány ellopta a pénzt, és tovább kínozta a népet. Mérhetetlen gőgjében – és az államelnök meg az ANAF védőbástyáira támaszkodva – még azt sem mérte fel rablása közben, hogy ráfázhat. El kell olvasni ezt a szörnyű leleplezést, a dokumentumokat nevekkel és adatokkal, bölcsebbek is, keserűbbek is leszünk. (Emlékszünk még a kevély Sorin Blejnarra, akit a volt államelnök „nem ismert”, szárnysegédjére, Codruţ Martára, aki rossznyelvek szerint alulról szagolja kerítőnő feleségét?) Keserűségünket fokozza, hogy pont ezeket a felelősöket, népnyúzó maffiózókat érthetetlen módon alig bántja a korrupcióellenes izé, a független román igazságszolgáltatás. Miközben sokkal jelentéktelenebb, veszélytelenebb és bizonytalanabb ügyekből politikát konstruál. Ő sem veszi észre, hogy maga is ráfázhat? Meddig lehet az emberek igazságérzetét semmibe venni?

Klaus Iohannishoz és az adótörvényhez visszatérve, amikor már belenyugodtunk, hogy a nagy visszadobás után az államelnök már nem babrál az adók körül, beütött az újabb érdekesség: tegnap jóváhagyta az adótörvényre vonatkozó eljárási jogszabályt ! Értik? Az adótörvénykönyv még nem végleges, visszakerült a parlamenthez – de alkalmazására már érvénybe lépett az adórendtartás törvénye (Codul de procedură fiscală)... Biztosan volt erre is precedens (például a Boc-kormányok pszichedelikus tárházában), de azért ez nem semmi: először megkapjuk a használati utasítást, a vadi új mosógépet még javítják. Hiába, ahogy van naiv festészet, miért is ne lenne naiv politizálás? Még mindig jobb, mint a nemzeti érdek semmibe vétele...

PS. Érdemi kitérő

A fentiek fogalmazása közben bevillant emlékezetembe, hogy milyen csendes elégtétellel ismertette a legutóbbi SZKT-n Erdei Dolóczki István, gazdasági szakértő képviselőnk az adótörvény előnyeit, az RMDSZ hozzájárulását. Meg persze a hiányosságait is, az el nem fogadott jó módosító javaslatokat. A szakember értékelése: alapvetően tetszik az RMDSZ-nek az adótörvénykönyv tervezete. Érdemes következetesnek lenni.