Akik még most is azt hiszik – vagy legalább is reménykednek abban –, hogy Klaus Iohannis gyökeresen különbözik a román politikusoktól, alighanem csalódással fogadták a hírt, hogy az „egészen más” államfő rábólintott negyvennyolc „magasrangú tisztségviselő” fizetésének soron kívüli, a bértörvény életbe lépése előtti jelentős emelésére. De nem csak hogy rábólintott a Victor Pontával és Gabriel Opreával folytatott cotroceni-i zugmegbeszélései alkalmával, hanem nyilvánosan, a Facebook-oldalán is kiállt mellette.

Klaus Iohannis tanulékony politikus, aki néhány hónapos bukaresti tartózkodása alatt máris beletanult a mély-dâmboviţai politizálás mesterfogásaiba. Azt viszont még nem tanulta meg, hogy a romániai sajtó mindent előbányászik, így megszerezte a „negyvennyolcak” titkosnak szánt listáját is, amiből pedig kiderült, hogy Klaus Iohannis is „kiemelt” – ami egyébként természetes is, hiszen Románia elnökeként a legmagasabb állami méltóságot tölti be. A rendelkezés értelmében pedig jelenlegi 6500 lejes fizetését több mint 20 ezer lejre emelnék. Hát, ennek már a legelvakultabb Iohannis-hívet is el kellene gondolkodtatnia arról, hogy vajon milyen is a Iohannis-féle „másfajta politizálás”.

Persze, nem lehet olyan magas fizetést adni negyvennyolc embernek, hogy az ne bírná ki a milliárdos lopásokat is vígan elviselő ország. Ezt Klaus Iohannis is jól tudta, aki azonban tisztában volt azzal is, hogy a sunyi mód, ahogyan (eredeti szándékuk szerint) a nyilvánosság teljes kizárásával megbundázták volna a fizetésemelést, felháborodást keltett volna a „negyvennyolcasokon” kívüli milliókban, ezért igyekezett a lépést a korrupció elleni harc részeként feltüntetni. Ami pedig ugye, a milliók érdeke is.

Aligha hihető azonban, hogy Klaus Iohannis komolyan úgy gondolná: az, akinek alkalma, lehetősége nyílik rá, hogy szemérmetlenül, korlátlanul lopjon, 20 ezer lejes havi fizetés kedvéért lemondana arról, hogy rendszeresen százezreket, milliókat lopjon. Tudjuk ugyanis, hogy alkalom szüli a tolvajt, nem pedig a bérezés (bár azért kisebb szerepe ennek is lehet benne).

Az államfőnek abban teljes mértében igaza van, hogy a „negyvennyolcan” kívüli milliók elsősorban komoly teljesítményt várnak el választottjaiktól. Ezért akkor viszonyult volna helyen a kérdéshez, ha leszögezi: lássuk előbb a teljesítményt, aztán jöhet – ennek arányában! – a fizuemelés. Már csak azért is így kellett volna gondolkodnia, mivel hívei is várják tőle az eredményeket.

Arról már nem is beszélve, hogy – szászként – tudnia kellene azt is, miszerint román politikusnak nem ajánlatos biankó csekket adni.

Az talán már végképp titok marad, kinek a fejéből pattant elő a soron kívüli béremelés gondolata – az érintettek egymásra mutogatnak. Feltehetően, amolyan kollektív ötletről lehetett szó. Az biztos, hogy Victor Ponta ügyesen visszakozott, leszögezve: a bértörvény életbe lépését követően részesülhet mindenki – „negyvennyolcak” és milliók – fizetésemelésben. A kormányfő nagyon helyes visszatáncolása nyomán viszont a béremeléshez ragaszkodó Klaus Iohannis megkérdezte: a kormányfő állhatatlansága nyomán megkérdőjelezhető, Romániának van-e még működőképes kormánya? Arra már nem volt kíváncsi, hogy van-e az országnak működőképes államfője.

Nehezen hihető, hogy a „negyvennyolcaknak” valóban szükségük lenne fizetésemelésre. Hiszen havi 5000 euróból sem lehetne fedezni esztelen költekezésüket, palotának beillő villáikat, egzotikus országbeli luxusnyaralásaikat, ultramodern járgányaikat. Nyilvánvaló: ők nem a bérükből élnek. Akkor hát minek a fizetésemelés?