Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját! Ez és ehhez hasonló feliratok szerepelnek a kormány által megrendelt táblákon, amelyeket a bevándorlók megrendszabályozására állítottak fel. Igaz, a szöveget nem kőtáblára vésték, de hát potom 300 millió forintért mit is akarhat az ember…

A kormány ezeken a plakátokon „saját alapvető elveire” figyelmeztetné a bevándorlókat. Az „alapvető elvek” egyike éppen az, hogy az országba érkező külföldi nem veszélyeztetheti a magyarok munkáját. Ez az elv némileg ellentmond ugyan a kormány álláspontjának, hiszen a nyolcmillió példányban kiküldött „nemzeti konzultációs” kérdőív egyik kérdése éppen arra vonatkozik, hogy egyetértenek-e a magyarok azzal, hogy a „megélhetési bevándorlók” magyarországi tartózkodásuk ideje alatt saját maguk biztosítsák ellátási költségeiket. Vagyis, ugye, ne az állam nyakán éljenek. Márpedig, ha „nem vehetik el a magyarok munkáját”, akkor ugyan miből élhetnének meg? Arra pedig mérget vehetünk, hogy a „megélhetési bevándorlók” nem vaskos dollárkötegekkel lépték át a magyar határt. Meg aztán egyébként is, a magyar kormány szerint a bevándorlóknak eszük ágában sincs dolgozni, csak terhet jelentő semmirekellők, talán még terroristák is – csak akkor nem tudni, miért kellene félteniük állásukat a miniszterelnök szerint „keményen dolgozó magyar kisembereknek”?

A bevándorlókkal kapcsolatos „kormányelvek” közé tartozik az is, hogy az országba érkezőknek tiszteletben kell tartaniuk Magyarország kultúráját és törvényeit. Ezeket az intelmeket is táblákba foglalta a kormány.

A kormány úgy gondolja, hogy a vendégnek tiszteletben tartaniuk a „ház szabályait”, ezzel egyébként nem is lenne semmi baj. Csakhogy a házigazdának is illenék tiszteletben tartania a vendégjogot – akár a „kényszervendégek” esetében is. Így például nem illene letegezniük az ismeretlen bevándorlót, aki, ha értene magyarul, aligha örvendene a „csendőrpertunak”. Meg aztán a nyomatékos figyelmeztetés előtt, vagy utána, mindegy, de valahol a táblán szerepelnie kellene egy olyan mondatnak is, amely esetleg üdvözölné az érkezőt Magyarország területén.

Azt pedig már alighanem senki sem tudná megmondani, hogy ezek a táblák miért Magyarországra kerültek? Nem inkább Szíriában, Koszovóban kellene felállítani őket, tudatni az emigrálni készülőkkel, hogy Magyarországon nem vehetik el a magyarok munkáját – más munka pedig nincsen. A Magyarországon magyarul elhelyezett táblák csak arra jók, hogy még inkább felszítsák az idegengyűlöletet. Amire pedig semmi szükség sincs, elég a jelenlegi is.

Aztán teljes rejtély övezi azt is, hogy miért magyarul hangzik az üzenet. A messze földről érkezők aligha vettek magyar nyelvleckéket, már csak azért sem, mert jelentős részük szinte azonnal továbbmenne. Akkor viszont nem inkább albánul, esetleg arabul kellene szólnia a szövegnek?

A magyar szöveg láttán az ember mire gondolhat? Arra talán, hogy a szöveg esetleg „az önmagával szomszédos Magyarország” körüli országokból – mondjuk, Romániából – érkező magyarokra vonatkozik. Ez fölöttébb szomorú lenne attól a kormánytól, amely még ma is lesújtó érvként hozza fel a baloldal ellen azt a híres-hírhedett decemberi népszavazást… De ha jól meggondoljuk, a táblák mégsem ellenük szólnak, hiszen akkor a szöveget – mondjuk a Romániából érkező magyar „megélhetési bevándorlók” esetében – románul kellett volt megfogalmazni. Ők ugyanis az édes anyaországban köztudomásúlag románok.

Egyébként a táblák kapcsán máris néhány kiváló mém készült: „Ha Angliába jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”; „Ha Magyarországra jössz, ne vasárnap gyere”; „Ha Magyarországra jössz, belátod, hogy Sziriában sem rosszabb”; „Ha Magyarországra jössz, nincs gps-ed. Vagy elromlott”. Stb.