Arra nem tettem volna fel egy petákot, hogy Klaus Iohannis íróelnök második könyve, Az első lépés akkora durranás lesz a bukaresti könyvvásáron, a Bookfesten, mint a Lépésről lépésre, amellyel debütált, s amelyet mintegy harmincszoros feláron a feketepiacon is sikerrel forgalmaztak. És nem csak azért, mert már első könyvéről megállapította jószándékú kritikusa, Ágoston Hugó, hogy unalmas közhelygyűjtemény, egyetlen váratlan mozzanat nélkül. Amely igazolja az egykori barát és harcostárs, Crin Antonescu látleletét Iohannisról: „Olyan ember, aki keveset beszél, és annyit gondolkodik, amennyit beszél.”

Azért sem fogadtam volna a Iohannis-memoár kedvező fogadtatására, mert ma – nem egészen fél évvel elnökké választása után – kevesen kíváncsiak rá. Miért is figyelnénk egy olyan politikai vezetőre, aki – könyveinek címei szerint – előbb Lépésről lépésre halad a társadalmi szamárranglétrán, aztán hosszasan gondolkodik azon, hogy meg kellene tenni az első lépést a hazai közállapotok megváltoztatására. A merengés fázisából azonban képtelen kilépni.

Sajnos, a romániai közvéleményt továbbra is Traian Băsescu exelnök sorsa és múltja foglalkoztatja, osztja két táborra. Még a  miniszterelnök elleni ügyészségi eljárás megítélésében sem pró és kontra Ponta érvelnek. Ez is a böszisták partizánakciójaként cseng le. Ezért is történhetett meg az, hogy a tavaszi Bookfest bestsellerje az a pletykakönyv lett, amelyet Băsescu egykori tanácsosa Adriana Săftoiu írt. A kommunikációs szakértő Adriana Săftoiu természetesen tudja, mi foglalkoztatja a leginkább a Băsescu pártiakat és Băsescu ellenségeit: a Kapitány viszonya üdvöskéjéhez, Elena Udreához. (A szerelmi drámák, a beteljesületlen love story-k ugyanis sokkal katarktikusabbak, mint a politikai cirkusz vagy a teljesületlen választási jgéretek.)

Adriana Săftoiu ugyan semmit sem állít, ám sejteti, hogy az exelnök majd megőrült Elenáért, a maga alkotta politikus díváért, s gyakran kerített alkalmat arra, hogy esténként senki se zavarja együttlétüket. Băsescu védelmezői azt állítják, csak az irigység beszél Adrianából, aki maga is szeretett volna közelébe férkőzni, közelében maradni az exelnöknek, ezzel azonban még jobban elássák védencüket, akire a Nagy Csábító szerepét osztják rá.

Inkább hajlok arra, hogy Adriana Săftoiut a szakmai féltékenység vitte rá arra, hogy elárulja volt munkaadóját, felfedje viselt dolgait, s ezzel saját politikai karrierjét is veszélyeztesse. Mert könnyen megtörténhet, hogy Adriana Săftoiu jelenlegi párttársai – az indiszkrét hölgy a Nemzeti Liberális Párt alelnöke – kétszer is meggondolják ezentúl, ha egyszer szólni akarnak, nehogy néhány év múlva ők is nem kívánt szereplői legyenek Adriana Săftoiu újabb memoárkötetének. De Adriana Săftoiu egyszerűen nem tudta lenyelni, hogy az ő logikus és észszerű szakmai érvei helyett Traian Băsescu esztétikai szempontokat vegyen figyelembe döntéseinek meghozatalakor, hogy a Szépség Szörnyeteggé változtassa, demokratizmusát despotizmusra váltsa.

A Cotroceni-i krónika számomra legérdekfeszítőbb és leglehangolóbb része nem a Traian és Elena (plátói) vonzalmának a taglalása, hanem az államfő és az értelmiségiek viszonyának alakulása. Băsescu értelmiségijei – ahogyan magukat büszkén nevezték – önként hódoltak be és dobtak sutba minden kritikai megközelítést, amikor az elnök ballépéseit látták. Traian Băsescu önelégültté vált, egoizmusa óriásira növesztette Egóját, megrészegült a hatalomtól, s elhitte, hogy mindent és mindenkit képes kötélen rángatni – derül ki Adriana Săftoiu könyvéből.

Băsescu értelmiségijeinek árulása miatt is, ma a kritikai közelítés a politikai történésekhez, folyamatokhoz szinte kizárt. Románia társadalma egyre inkább ahhoz a csőcselékhez hasonlít, amely szinte folyamatosan feszítsdmeget kiált. Kivéve akkor, amikor Barabást, a rabló gazembert kellene elítélnie. A mai romániai társadalom vért követel, s azt sem bánja, ha felszámolódik az a kevéske sajátos demokráciai is, ami a 89-es rendszerváltásból megmaradt. Csak dőljön a lé, a lóvé...

Románia mai politikai állapota javarészt az exelnök ámokfutásának és erőszervezet-erősítő ténykedésének a következménye. Annak, amit mi, erdélyi magyarok – a politikai érdekképviseletünk sugallata ellenére – nem állítottunk meg, amikor megtehettük volna. Hogy hogyan verte át a székelyeket, azt talán csak Băsescu emlékirataiból fogjuk megtudni. Ha lesz néhány hűvös éve megírni azokat. Kár lenne, ha nem lenne rá alkalma. Jelenleg ő az egyetlen román elnök, aki nem írt könyvet. Félve jegyzem meg: aki talán nem is olvasott.