Kolozsváron ingyen buszozhat az ember. Mert a városban könyvhét van, hát ezért. És nemcsak buszon van az ingyen, hanem a trolin és a villamoson is. Mindez június 4. és 7. között történik, tehát aki ki szeretné próbálni, annak még három napig adatik lehetősége.

Az akció, ha jól olvasom a híreket, a Kolozsvár 2015 Európa fővárosa csapatának ötlete, és nagy ötlet. Összeesküvés-elméletek (vagy hogy kell ezt írni a legújabb helyesírási szótár szerint) rajongói bizonyára valami rettenetes csalafintaságot sejtenek a főváros, a buszvállalat és a könyvkiadók között, de hát szerintük amúgy is minden csupa összeesküvés, az időjárást is műholdak vagy mik irányítják, és hogy a múlt héten vihar volt Szatmáron, az sötét dolgokat sejtet.

Nem sejtek annyi mindent, mint ők, arról viszont meg vagyok győződve, hogy ez egy jó kezdeményezés. Ma már, amikor három könyv megvásárlását kétszer meggondoljuk jónéhányan, amikor olyan flekkdíjakat és tanári fizetéseket osztogatnak, hogy jobb a sorozatgyilkosokra gondolni, és nem mellesleg ma, amikor csupa panaszolkodás sok minden azt illetően, ami Kolozsváron történik (és nem is alaptalanul az!), ma tehát semmi sem vérpezsdítőbb, mint az, hogy elengednek nem egészen egy eurót, ha könyvet látnak a kezünkben.

Remélem, működik is ez az ötlet, nem marad meg tehát a puszta ötlet szintjén. Nekem mindenesetre olyan örömet szerzett, mint amikor Máthé Kincső „kiversezte” néhány marosvásárhelyi bolt/cég kirakatát. Az sem került sokba, szellemileg mégis rengetegbe. Mert a sok könnyhullatás helyett, ami a kultúráról szól, az ilyen ötletek arról szólnak, hogy élünk és élni akarunk.

Tudom, hogy megvalósíthatatlan, de én még bizonyos különbségeket is megtennék. Például aki Bajort, Rejtőt, Caragialét, Jerome K. Jerome-ot, John Kennedy Toole-t, Vonnegutot, Molnár Vilmost vagy Magyari Tivadart olvasna, azt vacsorára is meghívnám, és kolozsvári káposztával honorálnám, hogy képes mást is hordani a szívében, mint a NAKESZt (nagy kelet-európai szomorúságot).

Buszozzon hát mindenki pompásan és elfogulatlanul. Vagy elfogultan, már ami a kultúrát illeti.