Úgy lett volna jó…, mondta egy gyenge és ellágyult percében Abu Hasszán Kolozsvári barátom és fegyvertársam a gimnáziumban, azóta közel-keleti menekültszakértő és ápoló egy németországi elmegyógyintézetben, ahol csak olyan mohamedán betegeket fogadnak, akiknek elegük lett a nyugati civilizációból, de nem mernek hazatérni, mert otthon kinézik, kiutálják, elűzik, megmerénylik, lesajnálják, elátkozzák, bérgyilkosokkal tüntetnék el végül őket, vagy éjszaka rájuk kötöznének egy szerkezetet, amely nagyáruházakban, forgalmas buszmegállókban, állomásokon, karavánszerájokban, sukokban (pazar bazárban) vagy az ellenséges mecsetekben kezd el ketyegni, távirányítva. Mindenki utálná őket: az igazhívők, legyenek azok szuniták, siíták vagy szuffiták, heszbollahok és fedainok. Nincs hová menniök, így hát barátom Abu Hasszán Kolozsvári ápolásában bíznak, szeretnének mindenről elfeldkezni. Ezek még a jobbérzésű békés ápoltak. A többiek rendszerint a hírekben szerepelnek…

Úgy lett volna jó, mondta, ha nekünk is lett volna egy Marxunk vagy egy Freudunk, ha akadt volna köztünk egy olyan bölcs, mint Szent Ágoston vagy Montesquieu. Igen, kellett volna nekünk valamilyen felvilágosodás-szerű kitörés vagy humanista mozgalom. Rousseau. Akkor tudnánk vitatkozni, lenne vitakultúránk. Akkor lennének kiindulási pontjaink. Viszonyítási rendszerünk. Akkor elveszhetnénk a részletekben vagy a természetben.

Érdeklődve néztem rá. Vártam, mikor akar felkérni, hogy mi ketten alapítsunk egy bölcseleti iskolát, vagy ő szeretne beadni engedélyezési kérelmet a német egyetemek társadalomtudományi tanszékeinek valamelyikére, hogy elsajátítsa az európai bölcselet és gondokodásmód átvihető elemeit. Holott magyar és kolozsvári fele igenis alkalmassá tenné erre, mert itt nőtt fel a Kerekdombtól nem messze, apja az Iriszben volt előöntő, de aztán eltűnt a szemünk elől érettségi előtt két évvel és most Németországban bukkant fel. Fezt visel és bő ruhákban jár. (Ámbátor megnyugtatott, hogy dédnagyapja, Kolozsvári Koncz Dániel kúriai bíró díszmagyarja itt van kint Kölnben: egy bank széfjében.)

Az baj, mondta, hogy minden európai civilizációs találmány és elmélet úgy van kitalálva, hogy az csakis európai közegben hat. Európaiakra van szabva. Ne haragudj, nagyon csúnyán fogalmazva, azt mondom: a fehér ember civilizációs szeszélyeit elegíti ki. Európai gyökerű. Európa nem tud kibújni a saját bőréből. Lett légyen az holland vagy svéd, francia vagy angol, amerikai vagy kanadai, de még a dél-amerikaiak is ide sorolhatók. Úgy tesztek, mintha itt multikulturalitás dúlna, görög-római és zsidó hagyományokra hivatkozva a keresztény kultúra bővöletében éltek, egyéni szabadságjogokról beszéltek, óvakodtok a kollektív jogok elismerésétől, abban hitben éltek, hogy nyitottak vagytok, holott kőkekmény monokultúra van. Elsáncolás, önzés.

Az átvétel, kölcsönzés, jószomszédság csak látszólagos. Akkor voltatok őszinték, tért át a vádaskodásra, amikor gyarmatosítottatok minket. Mindent tönkretettek. Azóta sem tudunk nélkületek élni.

De velünk sem, vetem oda félénken. Erre nem felel. Mert a tévében éppen egy bécsi pert mutatnak, ahol egy tizennégy éves gyerek áll a bíróság előtt, aki nem tudott meggyökerezni Ausztriában. Apa nélkül nőtt fel. És fegyveres merényletre készült, ja, és el akart menni Iszisz harcosnak.

Az volna az igazi, ha nekünk Abu Hasszánoknak is lenne egy olyan bölcseleti hátterünk, ezer évünk, stratégiánk ezekre a számunkra ellenséges időkre, amit alkalmazni lehetne a mai világhoz. Amely rugalmas lenne és belátó, amely csakis a miénk lehetne.

De hát megpróbáltátok a középkorban és véres fejjel távoztatok – mondom. Most más taktikát választottak honfitársaid. A menekülést a nyomorból. A jólétünkbe vágynak, amit magunknak termettünk, mi európaiak. A világ kizsákmányolása által. Nézd meg a japánokat, átvették az európai modellt, és ma hol tartanak. Vagy újabban Kína...

Az mind csak gyakorlati, anyagi oldala a világnak, pusztán technika. Semmi más. Lélekben asszimilálhatatlanok.

És ti? Te? – kérdem Kolozsvári Abudult.

Nem válaszol, mert éppen egy ápolthoz hívják. A férfi prófétának képzeli magát, át akarja írni a szent könyvet. Kifüggeszteni a wittenbergi katedrális kapujára 96 tételben. Mert ő már egy ponttal továbblépett Luther Mártonnál. Filctollat kér. Kölcsönadom. Valamit én is adtam Elő-Ázsiának.