Ambrus Attila: Nagy hágó a küszöb
Fellélegezhetnek az RMDSZ vezetői – állapítják meg némi malíciával a Szövetség kritikusai, miután kiszivárgott, hogy a szociáldemokraták és a liberálisok is elfogadták azt az RMDSZ-nek azt a javaslatát, hogy ha egy politikai alakulat négy megyében a szavazatok legalább húsz százalékát megszerzi, akkor is bejut a törvényhozásba, ha országosan nem lépi át az öt százalékos küszöböt. Ezzel az RMDSZ bebetonozza magát a Parlamentbe – rosszallják egyesek.
A fő érv a Szövetség ellen az, hogy ezzel a javaslatával kioltotta a magyar–magyar politikai versenyt Erdélyben, s az is felmerül, hogy mennyire kényszerül majd felelős politizálásra, a választóival való jó kapcsolattartásra egy olyan szervezet, amely szinte bizonyosan a törvényhozás tagja. Ezek az aggodalmak azonban csak részben jogosak.
Az alternatív küszöb nem csupán az RMDSZ, hanem az EMNP számára is megléphető. Az más kérdés, hogy talán az EMNP vezetői és támogatói sem hiszik ma ezt el. Ráadásul több ízben is elhangzott hivatalos helyeken a magyar miniszterelnök-helyettes szájából, hogy sem politikailag, sem erkölcsileg nem engedhető meg az RMDSZ gyengítése, annak kockáztatása, hogy az RMDSZ fontos szerephez jusson a bukaresti parlamentben. Így az RMDSZ ellenzéke nem építhet már ellenkampányt az anyaországi segítségre. Mert ahogyan Semjén Zsolt előrevetítette a jövőt, erre nem számíthatnak. A miniszterelnök-helyettes úgy vélte, ha valamilyen okból – például a választási törvény megváltoztatása következtében – az RMDSZ nem jut be a román parlamentbe, akkor az nem azt fogja jelenteni, hogy egy másik magyar párt kerül be helyette, hanem azt, hogy a magyar értelmiségiek ideológiai alapon be fognak tagozódni a román pártokba, és ez a magyar érdekképviselet végét fogja jelenteni.
Ezért az a stratégia, hogy az RMDSZ ellenzéke ugyan nem érheti el az öt százalékos küszöböt, de annyi szavazatot összegyűjthet, hogy ezzel az RMDSZ elbukjon, Magyarországon sem túlságosan elfogadott, támogatott.
Tagadhatatlan, hogy nagy a kiábrándulás a politikából, legalább akkora, mint az a két és fél évtizede kelt remény, hogy a politikum minden – közösségi és magánéleti – kérdést helyettünk és értünk megold. A kiábrándulást fokozza a negatívizmus, amely elárasztotta az erdélyi magyar sajtót, a közbeszédet: a múlt folyamatos siratása, a jövő szüntelen temetése. Ezért sem számíthat az RMDSZ nagyarányú magyar részvételre a jövő évi választásokon. Veszélybe kerülne a törvényhozási jelenlét. Ez azonban nem csupán az RMDSZ politikusai és aktivistái számára jelentene rosszat, hanem az erdélyi magyarságnak sem jelentene jót. Hogy sokat vagy keveset ért el az RMDSZ az elmúlt huszonöt évben a kisebbségvédelem terén, arról hosszasan lehetne vitatkozni. De az bizonyos, hogy a román nacionalisták – akiknek száma és hangja érezhetően nő – egyértelműen úgy vélik, túl sokat. És minden bizonnyal kéjjel nyirbálnák meg a már megszerzett jogokat. (Lásd Szlovákia!)
Ezért is az eredményekhez számítható az, hogy az RMDSZ-nek sikerült meggyőznie a román bal- és jobboldalt arról, hogy egy másfél milliós közösségnek biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy mindig jelen legyen ott, ahol az őt is érintő fontos kérdéseket hozzák. És nem csak olyan súllyal, mint a néhány száz vagy néhány ezer tagot számláló albán vagy olasz kisebbség.
Eredmény az is, hogy sikerült számunkra megnyugtatóan rendezni a külföldön élő román állampolgárok szavazati jogának kérdését, megakadályozni a rendkívül zűrös eredményeket és állapotokat előidéző levélszavazást. A szavazás e könnyített módjának bevezetése, a szavazatok számának hirtelen és esetleg irányított megnövekedése az RMDSZ számára az öt százalékos küszöb elbukását okozhatta volna.
Márpedig a küszöböt át kell lépni! Akkor is, ha ott van a kiskapu, s az alternatív küszöb biztonsága. A törvényalkotói munkájukat, a román pártokkal folytatott párbeszédet, a megkötött alkukat csak a nagyarányú szavazói támogatás legitimálja. Az erdélyi magyar szavazóknak is meg kell hallaniuk a Budapestről is megfogalmazott intelmet: fontos az erdélyi magyarság erős parlamenti képviselete Bukarestben, s ezt a képviseletet jelenleg az RMDSZ tudja betölteni.
A parlamenti küszöb átlépése azért is fontos, mert nem maradhat képviselő nélkül a szórvány. Nem utolsó sorban azért is, mert az aktív politikai részvételtől, a közösségi cselekvéstől elforduló közösségnek esélye sincs elkerülni a Nyugatra való elcsángálást vagy az asszimilációt.
Nem lélegezhetnek fel az RMDSZ vezetői! A munkájuk értelme ugyanis nem a parlamenti jelenlét biztosítása. Az csak eszköz.