Voltaképpen az esemény óta képtelenség konszenzusra jutni abban, hogy a 2008-as orosz-grúz konfliktusnak a hatásaiból melyek tekinthetőek hosszú távúnak. A pár napos háború olybá tűnt, mint az orosz hadvezetés és hadtechnika fölényes győzelme egy, a Nyugat által támogatott rezsim „diszkrét” átgondolatlansággal indított harci próba-beavatkozása fölött. Ám később maguk az oroszok álltak döbbenten a légierő ingadozó teljesítménye valamint a rádióstechnika és elektronikai hadviselés felkészületlensége előtt. Az összehasonlítás része a grúz hadvezetés oroszokhoz viszonyított felkészületlensége, hadtechnikájának rosszabb minősége, elégtelen mennyisége – addig elmenően, hogy a Nyugat feltétlen támogatása a bőséges duma-asszisztenciában merült ki.

Tehát 2008 miatt orosz ébresztőt fújtak a haderő reformjának és a hadtechnika modernizálásának: leállni a „hadseregek” használatával, és hivatásos zsoldosokat alkalmazni a mobilis ezred/zászlóalj szintű taktikai egységek tömegsorozott legénysége helyett. A Nyugat valójában akkor kapta fel a fejét, hogy az orosz erőfitogtatásnak ez tán nem a kifutása, hanem csak a nekifutása, s a későbbi ukrajnai történések igazolták ezt a nyugtalanságot.

Az ukrán ügy nyomán most már az is szinte megszokott, hogy az orosz hadgyakorlati erődemonstrációkra majd minden alkalommal érkezik valamilyen NATO-válasz. Grúzia természetesen nem maradt ki a képletből, hiszen – bár az ukrán konfliktus ingergazdagabb történéseivel beárnyékolta mindazt, ami az Európa és NATO felé húzó, de az oroszokkal kényszeregyensúlyozó Grúziát és az orosz félnek egyre teljesebben behódoló Abháziát és Dél-Oszétiát illeti – az itteni konfliktuslehetőségek csak látszatra csökkentek. Minthogy a fent említett két régió egyre kevésbé ragaszkodik látszatönállósághoz, s egyre inkább Moszkva ipari, gazdasági vazallusa, a következő lépés a katonai „trabantság” lesz.

Ilyen összefüggésekben kell szemlélni azt is, hogy május 11-én kezdetét vette a kéthetes Noble Partner 2015 hadgyakorlat, amellyel Grúzia kissé letett az óvatoskodásról, és jó ideje először felhagyott az oroszok felé való balanszírozással és amerikai csapatokat látott vendégül a gyakorlatozáshoz. Bradley páncélosok kísérik az európai állomáshelyű amerikai gépesített gyalogságot, a légideszantosokat s a velük együtt felvonuló grúz elitegységeket, és ez az első alkalom, hogy amerikai páncélosok – egy Tbiliszi melletti volt szovjet bázison (Vaziani) – állomásoznak Grúziában.

2014 szeptemberében a walesi NATO csúcs tulajdonképpen lefejezte a grúz álmokat, hogy kidolgozzanak egy csatlakozási ütemtervet (Membership Action Plan, MAP), akkor ragaszkodásukért cserébe csak egy kiterjedt együttműködési csomag ígéretét kapták. Lehet, hogy a NATO végre komolyan veszi az újabb elnökkel, miniszterelnökkel és mindenképpen karizmatikusabban pro-amerikai hadügyminiszter-nővel „felszerelt” Grúzia nyújtotta geostratégiai lehetőségeket? NATO-kiképzőközpont lesz Vazianiból?