Ezrek vesznek naponta a Földközi-tengerbe, milliók nyomorognak a közel-keleti háborúk és polgárháborúk sújtotta országokkal szomszédos államok menekülttáboraiban, milliók élnek terrorista csoportok által megszállt területeken, egész népcsoportok menekülnek országaikon belül más régiókba, pusztán azért, mert fajuk, vallásuk, bőrszínük, világnézetük vagy valami más jellemzőjük nem tetszik az épp regnáló haduraknak. Amúgy sem gazdag közel-keleti államok kerültek az összeomlás szélére – legégetőbb példa erre Libanon, ahol a menekültek már a lakosság negyven százalékát teszik ki, de nincs sokkal jobb helyzetben Jordánia sem, és Törökország költségvetését is jócskán megviselte a négy éve tartó szír polgárháború alatt érkezett másfél millió menekült ellátása –, akkora terhet ró rájuk a szomszédos országokból érkező menekülthullám, amelyet már a nemzetközi segítség ellenére is képtelenek kezelni. Ha ezek az országok is összeomlanak, nyilván újabb milliók indulnak neki a háborgó tengernek, mert életük megmentésére már csak egyetlen lehetőség adódik – életük kockáztatása.

Európa az ő helyzetük enyhítésére tett most egy kísérletet. Jobb később, mint soha alapon, mert mi tagadás, már rég lépni kellett volna, nem kellett volna megvárni, amíg tömegesen halássza ki az olasz parti őrség a hullákat a tengerből. Az életükért menekülnek ezek a szerencsétlenek, a megélhetésért, ilyen szempontból igaza van Orbán Viktornak, amikor „megélhetési bevándorlóknak” nevezi őket.

De ettől eltekintve, szégyen, amit a magyar kormány és annak magát kereszténynek valló miniszterelnöke művel. Keresztény ember segít a bajba jutottakon, még akkor is, ha az számára valamilyen módon terhet jelent. De Magyarországra semmilyen különösebb terhet nem ró néhány menekülttábor működtetése, hiszen azt uniós pénzből tarthatja fenn. 4027 millió forintot, azaz több mint 4 milliárdot kap Budapest azért, hogy a bevándorlást kezelje, ezt az összeget a határvédelem kiadásaira, a menedékkérők ellátásra és integrációjára használhatja. A magyar költségvetés kevesebb, mint fél milliárd forinttal, 481 millióval száll be mindebbe, miközben pusztán az a nemzeti konzultációnak csúfolt kérdőív, amelyet minden magyar választókorú állampolgárnak, vagyis 8 millió példányban postáztak ki a napokban, egy milliárdba, levelenként 105 forintba kerül.

A szép színes Orbán portréval díszített szégyenletes konzultációs íven is, akárcsak megszólalásaiban, a miniszterelnök keveri a fogalmakat. Nem feltételezem, hogy ne tudná, mi a bevándorló és a menekült közötti különbség, mégis miközben Európa a menekültkérdésre próbál valamiféle humánus, az uniós államok közötti méltányosabb tehermegosztásra épülő megoldást találni, addig ő megélhetési bevándorlókról beszél. „A megélhetési bevándorlók törvénytelenül lépik át a határt, és miközben menekültnek állítják be magukat, valójában a szociális juttatásokért és munkalehetőségért jönnek”, olvasható az Orbán Viktor által aláírt lapon.

A menekültek nyilván törvénytelenül lépik át a határt, mint tették az 1956-os magyar forradalom leverése után a menekülő magyar százezrek, vagy a nyolcvanas évek második felében a Ceauşescu-diktatúra elől menekülő romániaiak. Senki sem toloncolta őket vissza, pedig legtöbbjüket konkrét életveszély nem fenyegette, csak egy normális világban szerettek volna élni, gyermekeiknek jobb és szebb jövőt biztosítani. Megélhetési bevándorlók voltak, ha úgy tetszik.

De a miniszterelnök is pontosan tudja (ezért is elfogadhatatlanul cinikus és aljas ez a megközelítés, hiszen tudatosan manipulál), hogy a bevándorló és a menekült két különböző kategória. A bevándorló legálisan érkezik általában, munkavállalás céljából, eltartja magát, adójával hozzájárul az adott állam költségvetéséhez, nem szorul semmifajta támogatásra. Nagy-Britanniában és Németországban ezzel még visszaélhetnek, de csak a más uniós államból érkezők – mint ahogyan meg is teszik –, mert ott létezik a több hónapon át igénybe vehető munkakeresési támogatás, de Magyarországon még a munkájukat elvesztők számára biztosított munkanélküli segély is rekordszámba menően rövid, csupán 90 napig jár.

Az utóbbi időben tényleg megsokszorozódott a Magyarországra érkező menekültek száma, de az a közel-keleti helyzet romlásának és mindenekelőtt az idén télen-tavasszal elhatalmasodó koszovói nagy nekibuzdulásnak köszönhető. A koszovóiaknak eszük ágában sem volt Magyarországon maradni, ha sikerült átlépniük a határt és kikerülni a határrendészeket, húztak is tovább a már Németországban és Ausztriában dolgozó rokonaikhoz, ismerőseikhez. A menekülttáborokba érkezők zöme is tovább menne és megy is, ők azonban valóban menekültek – túlnyomó többségük Afganisztánból és Szíriából származik. Őket megélhetési bevándorlóknak nevezni több mint csúsztatás. Rájuk azt mondani, hogy „menjenek haza”, szégyen. Márpedig ezt mondta Debrecenben Orbán Viktor, miközben azt is hangsúlyozza, hogy a tényleges menekülteket befogadjuk.

A nemzeti konzultációs ív első kérdései az iszlám terrorizmusról szólnak, a harmadik nem kevesebbet állít, mint hogy „a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével”. Ilyen szinten manipulálni, összemosni dolgokat, megbélyegezni egész embercsoportokat, s mindezt a „magyar nép nevében” olyan bűn, amelyet nem fog megbocsátani a történelem.

Ezek után nem tudható, kit tekint menekültnek Orbán Viktor. Sőt, már azt sem, hogy kit tekint magyarnak. Mert Strasbourgban is fennen hirdette, hogy ő a magyar álláspontot képviseli. De aligha. Van sok hibánk nekünk, magyaroknak, de azért ennyire lelketlenek és embertelenek talán mégsem vagyunk.

Ui. Csak az arányok tisztázása kedvéért: Magyarországnak 2017-ig 307 menekültet kellene befogadnia a most kiszabott uniós kvóta alapján. Míg 2012-ben 2300-2500, addig  2014-ben Magyarországra 42 ezer menekült érkezett, közülük 20 ezren Koszovóból. Legtöbbjük tovább ment, 500 személy kapott menekültstátust.