Mondhatnánk, mintha druzsbával vágták ketté Klaus Iohannis és Victor Ponta (mű)barátságát. (A druzsba – fiatalok talán nem tudják – egyszemélyes benzinmotoros fűrész, amely a Lesznaja Promislennoszty 1954. évi száma szerint Ukrajna és Oroszország háromszáz éves egyesülésének évfordulója alkalmából kapta nevét, magyarul a szó barátságot jelent.) A államfő és a miniszterelnök ugyanis, úgy tűnik, végzetesen összekapott az erdészeti törvényen.

Klaus Iohannis elnökségének hónapjai során jóformán semmit sem váltott be ígéreteiből és a választól elvárásaiból, azon kívül, hogy állandó randevút ad a parlamenti pártok vezetőinek – most éppen a diaszpóra szavazásáról rendelkező törvény egyhelyben topogása miatt hívná össze őket –, illetve hogy nagyjából rendszeresen visszaküld jogszabályokat a parlamenthez. A napokban az új erdészeti törvényt kifogásolta, ebből lett a skandalum. Klaus Iohannis egyebek között a piaci versenyt korlátozó rendelkezésnek nevezte azt a kitételt, amelynek értelmében egy gazdasági csoport piaci részesedése egy bizonyos fafaj kitermelésében és feldolgozásában nem haladhatja meg a harminc százalékot.

A szociáldemokraták – élükön Victor Ponta kormányfővel – nyomban meggyanúsították a német származású államfőt, hogy ellenvetésével a román erdőket egyébként évek óta letaroló osztrák Holzindustrie Schweighofer cég érdeket akarta védeni.

Ki tudja? Lehet, hogy így van, lehet, hogy nincs így – közvetlen bizonyíték egyik változatra sincs. Közvetve ugyan következtethetünk arra, hogy az államfői hivatal jelenlegi liberális vezetője, Dan Mihalache öt évvel ezelőtt interpellációban kért előnyöket a cég részére, az akkori mezőgazdasági tárcavezetőtől. De hát Klaus Iohannis akkor még Nagyszeben polgármestere, Dan Michalache pedig szociáldemokrata volt.

Az viszont tény, hogy szociáldemokraták régóta jó kapcsolatokat ápolnak az osztrák céggel. Ilie Sârbu, akkori mezőgazdasági miniszter – Victor Ponta kormányfő apósa – 2003-ban tíz évre szóló szerződést írt alá a céggel. A kormány ellenőrző testületét akkortájt Victor Ponta vezette, a mezőgazdasági tárca erdőügyekkel foglalkozó államtitkára pedig Adam Crăciunescu volt. Aki 2013-ban, a lejárt szerződés megújításánál, a Romsilva erdészeti hivatal igazgatójaként ténykedett, Victor Ponta a román kormány miniszterelnöke lett, az após pedig erdő-ügyleteiről híresült el. Emellett Ion Iliescu 2004 decemberében, államfői mandátuma utolsó hónapjában az Országos Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a vállalat vezetőjét, Gerald Schweighofert.

Mircea Dusa, honvédelmi miniszter 2013-ban Kovászna megyében ott volt a vállalat rétyi fűrésztelepének felavatásán. Ugyanebben az évben Victor Ponta az országos beruházási program ismertetése alkalmával eldicsekedett az osztrák vállalat Kovászna megyei beruházásaival, a céget pedig olyan, Romániába beruházó nagy nemzetközi vállalatok között említette, mint a Ford, Daimler, Dacia, Bosch, Michelin Oracle, Pirelli.

Romániában jelenleg három mamutcég uralja a fapiacot. Ha ezt tudjuk, akkor már nem meglepő azt sem, hogy fafajonként egy-egy nagyvállalat piaci részesedését harminc százalékban állapították meg. Ahogyan az RMDSZ-es Korodi Attila, volt környezetvédelmi minisztérium találóan megjegyezte: az iparágban oligopólium van. Talán emiatt van az, hogy az új erdészeti törvény nem szab gátat a kitermelhető famennyiségének, ahogyan Klaus Iohannis fenntartásai sem erre irányulnak. A gondot tudniillik az okozza, hogyan osszák szét az üzletet, miként oszlik meg a profit. Az érdekek nagyok, az üzlet többmilliárd eurós.

A letarolt hegyek? A környezetvédelem? Az ország érdekei? Mintha csak a druzsba nyeste volna le őket.