A helyi rendőrséggel figyeltette meg Iaşi polgármestere, Nichita Gheorghe ellenfeleit, de szeretőjét, a városháza igazgatónőjét is, mivel a szőke hölgy – aki miatt a városatya tavaly elvált a feleségétől – egy idő óta nem fogadta főnöke közeledését.

Persze az ember igyekszik szemmel tartani gazdasági, politikai és szerelmi konkurenseit, nincs is ezzel semmi baj, ameddig mindez nem közpénzen történik. És ameddig fontos állami szervezetek nevetség tárgyává nem válnak. Márpedig ebben az esetben éppen ez történt: nevetségessé vált a rendőrség – mégpedig állami pénzen. Civilbe öltözött tagjai jelentést adtak főnöküknek például arról, hogy hányat nyikorogott az ágy egy panzióban, ahol a hűtlen szerető más férfiakkal hancúrozott, gps-rendszert szereltettek az asszony gépkocsijára, kémprogramot a mobiltelefonjára – vajon milyen pénzből? –, cocker-sétáltatóknak álcázott civilruhás rendőrők figyelték a bájos hölgyemény ablakait. Aki nyilván nem győzött csodálkozni azon, hogy mennyi cocker-barát jelent meg a környéken, amióta szakított főnök-kedvesével (kedves főnökének minden bizonnyal nevezte már a polgármester urat a – most már csak hivatalilag alája rendelt – asszonyság).

Az bizony koránt sincs rendjén, hogy egy polgármester közpénzen figyelteti szeretőjét. Főleg akkor, amikor már korábban megmondta, hogy nincs elég rendőr a városban. Így történhetett meg, hogy tavalyelőtt három köztéri szobrot is elloptak a színesfém-gyűjtők egy központi parkból, ahol idén, szerelmi féltékenységből fényes nappal gyilkoltak meg egy tizenhat éves lányt. (Szerencsére eléggé népes volt azonban a helyi rendőrség tavaly ősszel, amikor a városatya lányának esküvőjén őrködtek, nehogy rendbontás essék, és amikor a rendőrparancsnokok egyike kifutófiúként cepelte az ifjú pár ajándékait, virágcsokrait az ünneplők után. Igaz, szükség volt az éberségre, mert az esküvő valóságos kormányüléssel is felért, a miniszterelnök mellett kilenc miniszter és számos politikus is a meghívottak között volt).

Az még inkább nincs rendjén, hogy – állítólag a helyi rendőrség egyik főnökének közreműködésével – a városatya az asszony flörtpartnereire, elijesztés céljából, ráállította a hírhedett Corduneanu-klán embereit is. Gondolom, egyrészt azért, mert kevés a rendőr a városban, másrészt azért, mert rendőrség, ugyebár, ezt azért már mégsem tehette meg.

A szervezett bűnözés és a szervezett bűnözés ellen (is) küzdő rendőrség ilyenfajta összefonódása egyenesen félelmetes. Miként lehet megbízni abban a rendőrségben, amely együttműködik az alvilággal, mégpedig egy törvénytelen célnak, a polgármester úr szeszélyeinek kiszolgálása érdekében?

És nem tudni, hány féltékeny polgármester, konkurenseit tisztességtelen eszközökkel legyűrni akaró üzletember, politikai vetélytársain ütni kívánó honatya, ilyen vagy olyan pozícióba került irigy politikus van Romániában. És azt sem tudjuk, hogy az adófizető pénzéből eltartott hány állami szerv – központi és helyi szinten – huny szemet bűncsoportok tevékenysége fölött, vagy éppenséggel üzletel velük…

Az elmúlt huszonöt év tapasztalatai alapján azonban megtanulhattuk, hogy a hatalom mifelénk általában így működik. A nem is kis pénzek lefizetésével, vagy szerencsével, netán a kisebb rosszat választó szavazók voksával hatalomra jutó populista álpolitikusok szabályosan kisajátítják maguknak az országot, sajátjuknak tekintik annak minden intézményét. A Iaşi-hoz hasonló megyei visszaélések országos szintre is kiterjeszthetők, vagy még inkább az országos korrupciót képzik le.

Iaşi polgármestere ugyanis nem csak a helyi rendőrséget használta ki „maszek” információgyűjtésre, de betekintése volt a Belügyminisztérium adatbázisába is! Az onnan kapott adatokat pedig zsarolásra használta fel.

Az érdekek szervesen összefonódnak: a megyei hatalom saját párt-, csoport- és személyes érdekeiben kihasználja kapcsolatait a központi szervekkel – amelyeknek viszont szükségük van „megyei csatlósokra”, például a választások idején – szintén saját párt-, csoport- és személyes érdekekből.

Az ország érdekei? Nos, azok fontosságát jól jelzi a tény, hogy a polgármester előzetes letartóztatás helyett megúszta bírósági felügyelettel. Victor Ponta kormányfő, szociáldemokrata pártelnök, a iaşi-i James Bond vagy Othelló, vagy ha úgy tetszik „big brother kiskirály” párttársa, nem is értette, miért kértek az ügyészek előzetes letartóztatást olyan bagatell ügyért, mint egy szerető kikémlelése. „Csak nem azért, hogy ne kémkedjék majd egy másik szeretője után?” – értetlenkedett.

Ítéletével a romániai igazságszolgáltatás a csúszópénzek elfogadását súlyosabb bűnnek tartja az alapvető szabadságjogokat fenyegető cselekedeteknél, az emberek személyes életének, biztonságának, méltóságának megsértésénél. Ennek most Victor Ponta is bizonyságát adta. Bár azért ő – ahogyan korábban kiállt megvesztegetéssel vádolt párttársai mellett is – a jatt elfogadását sem tartja halálos véteknek…