Székely Ervin: A palota fantomja
Úgy látszik, hogy az érvényességi küszöb bevezetése a Traian Basescu államfő leváltásáról szóló népszavazáson – ami minimálisra csökkenti a kezdeményezés sikerének esélyét – nem nyugtatta meg az ország felfüggesztett elnökét. Ahhoz képest ugyanis, hogy Traian Băsescu 2007-ben milyen profi kommunikációval hengerelte le ellenfeleit a felfüggesztési kampányban (emlékezzünk a szemét eltakaró, fülét, száját befogó elnök döbbent képére a plakátokon), most egy sértődött, vergődő és hibát hibára halmozó tucatpolitikushoz van szerencsénk, aki mintha maga is segíteni kívánná a leváltását.
Eltekintve Băsescu verbális durvaságaitól – amelyeket már megszokhattunk, de amelyek korábban olykor még néha szellemes összefüggésbe kerültek, ám most nem többek öncélú gorombaságoknál – az elnök három lényeges kérdésben is kapitális hibát követett el.
Az első: az a kettős játék, amelyet a felfüggesztett elnök és a PDL játszik azzal kapcsolatban, hogy részvételre vagy távolmaradásra biztassa a híveit. Traian Băsescu nem többet és nem kevesebbet akar elhitetni választóival, mint azt, hogy e kérdést illetően konfliktusban áll a PDL-vel, sőt, emiatt még kenyértörésre is viheti a dolgot volt pártjával. Nos, Kuncze Gábortól tudjuk, hogy a választópolgár értelmi képességeit nem lehet eléggé alábecsülni, azt azonban még egy, a politikában járatlan pincér vagy bádogos (a felfüggesztett elnök kedvenc szakmái) is tudja, hogy a PDL az elnök lélegzetvételének a ritmusára működik és sohasem lenne képes arra, hogy állásfoglalása (bármilyen kérdésben) akár árnyalatokban is eltérjen az elnöki útmutatástól. Ha tehát a PDL otthon akarja tartani szimpatizánsait, Băsescu pedig az urnákhoz hívja őket, akkor ez csakis azért lehet így, mert ez volt a PDL számára az elnöki utasítás.
Érdemes megfigyelni, hogy keresik a szavakat a volt kormánypárt vezetői, amikor indokolniuk kell, hogy miért mondjanak le a közügyekbe közvetlenül történő beleszólás alkotmányos jogáról az ő szimpatizánsaik (a pálmát minden bizonnyal Cezar Preda viszi el, aki szerint a résztvevő állampolgárok fogják megsínyleni a népszavazást – ez a poén bármelyik kabarészerzőnek a becsületére válhatna).
Ezzel a húzásával az elnök mindenki számára egyértelművé tette, hogy fél a referendumtól, szeretné, ha érvénytelen lenne, de ezt nincs bátorsága ki is mondani, hanem rásózza a piszkos munkát a PDL-re (annak már úgyis mindegy). E szerencsétlen stratégia épp Băsescu egyik gondosan kiépített politikusi kvalitását rombolja, nevezetesen azt, hogy ő a nyílt sisakos küzdelmek híve, aki nem akarja eltaktikázni a játszmáit, és mindig bátran vállalja a kockázatokat. E menekülő, álságos magatartás már annál is rosszabb számára, mintha ő maga is arra kérné maradék támogatóját, hogy inkább maradjanak otthon a szavazás napján, mert ezzel többet segítenek neki, mintha a leváltása ellen szavaznának.
A felfüggesztett elnök másik tévedése az, hogy elkotyogta – vagy ha szándékosan tette, akkor még súlyosabb az eset – hogy ő befolyásolja az igazságszolgáltatást. Ezt két ízben is a közvélemény tudomására hozta (először, amikor idézte néhány PDL-s politikus aggályát, hogy az elnök túl sok párttagot tartóztattat le a soraikból, másodszor pedig, amikor súlyos börtönéveket helyezett kilátásba „Cotroceni-i pojáca" számára).
Egyébként eddig is előfordult, hogy az elnök idézett vizsgálat alatt álló ügyek nyomozati anyagaiból vagy kilátásba helyezett bizonyos letartóztatásokat, amelyek aztán be is következtek; de ez az eset épp akkor történik, amikor az EU Együttműködési és Ellenőrző Mechanizmusa keretében elkészített jelentés – az érintett hathatós közreműködésével – épp elmarasztalta Romániát az igazságszolgáltatásra gyakorolt politikai nyomásgyakorlás miatt. Mintha az elnök maga szeretné bebizonyítani, hogy ő maga befolyásolja a bírói ítéleteket, nem pedig az USL.
Végül a harmadik és talán legsúlyosabb hiba annak felfedése, hogy a felfüggesztett elnök szervesen kötődik a titkosszolgálatokhoz, amelyeket választási céljaira használ fel. Azt még csak elszólásnak lehetne tekinteni, hogy azt nyilatkozta, tudott az USL-nek az ő felfüggesztésére irányuló szándékáról „nemcsak titkosszolgálati, hanem politikai forrásokból is".
Az azonban, ahogyan körömszakadtáig ragaszkodott a számára teljesen törvénytelenül kiutalt kormányzati titkosított telefonhoz, mindenki számára egyértelművé tette, hogy Băsescu a titkos telefonok, a hírszerzés nélkül nem tud hatékony lenni. Számára a politikai eredményesség legfontosabb eszköze a dossziék meglebegtetése, a zsarolás és a megfélemlítés. Ez az eszköz pedig csak a kék szemű fiúk közreműködésével használható, hiszen a politikai ellenfelekről csakis ők szolgáltathatják a kompromittáló adatokat.
Traian Băsescu tehát röpke két hét alatt őszintén felfedte politikai magatartásának alapvető vonásait: gyávaság, manipuláció, a politikai ellenfél besározása és az állam intézményeinek kisajátítása. Lehet – sőt, valószínű – hogy a sok tekintetben vitatható érvényességi küszöb bevezetése ezúttal meg fogja menteni a felfüggesztett elnököt. Az azonban, hogy ezek után a Băsescu-éráról már csak múlt időben beszélhetünk, még akkor is ha a Cotroceni-i fantom visszakerül hivatalába, egészen bizonyosnak tekinthető.