Szegény román művelődési miniszter! A Facebookon, a román sajtóban mindenki neki esik, miután kijelentette, hogy az emberiség – többek között – két hatalmas írót adott a világnak: Cervantest és Hamletet. A nagyokos facebookosok, sajtósok most megpróbálják szétcincálni Ionuţ Vulpescut, hogy Hamlet nem is volt író. Nem tudják ugyanis azt, amit a román művelődés feje tudott, hogy Hamlet dán királyfiból csak azért nem lett író, mert mostoha családi körülményei között egyszerűen nem volt rá ideje. Meg különben is igen fiatalon elhunyt.

Művelődési miniszterünk nem hülye (és még csak nem is ezért lett belőle miniszter). Neki teljes mértékben igaza van: Hamletből hatalmas író lehetett volna! A remekművekhez nem is kellett volna mást tennie, mint megírnia saját kalandos és tragikus életét. (Ezt ugyebár helyette a lesipuskás Shakespeare tette meg – és világsiker is lett a drámájából, amelynek főhősét tévedésből mindenki dán királyfinak tartja, holott a dráma egy világhíres íróvá nem váló fiatalemberről szól.)

Idézzük csak fel ezt a tragikus sorsot: a világhíres íróvá válható Hamlet édesapja szellem volt, akit még élő korában a fülébe öntött méreggel öltek meg. Hamlet ha csak ezt írja meg, már akkor is sikeres lehetett volna akár a horrorkönyvek, akár a krimiirodalom világában. Apjának gyilkosa, Claudius ráadásul átvette helyét Dánia trónján, Hamlet életének ebből a vonulatából sikeres történelmi regényt is írhatott volna, főleg, hogy országát ekkor a norvég herceg, Fortinbras is fenyegette. Anyja hozzáment apja gyilkosához, amiből kiváló pszichológiai regényt kerekíthetett volna. Aztán ott van Ophelia is, tiszta szerelmükből milyen nagyszerű szerelmes regények születhettek volna meg! Ráadásul szerelme meg is őrül – itt a világhíressé nem vált Hamlet akár Hitchcockot is lekörözhette volna, hogy a kémregényekről már ne is beszéljünk az ellene kémkedni majd később meggyilkolásával megbízott Rosencrantz és Guildenstern mesteri csapdába csalása kapcsán. (A sztorit egyébként egy másik angol lesipuskás, Tom Stoppard írta meg, aki csak azért nem követett el plágiumot, mert a világhírű íróvá nem váló Hamletnek nem nyílt egyszerűen lehetősége megírni a történetet.)

És még mi mindenről írhatott volna a világhír helyett dán királyfisággal beérni kényszerülő Hamlet. A méregpoharat a sors akaratából kiürítő anyja sztorijával lehengerelhette volna az ókori görög tragédiaírókat, a Polonius állami főtanácsos ledöfésével, a mérgezett kardok, tőrök véletlen összecserélésével, Laertes, a gyilkos Claudius halálával az udvari ármánykodásokról festhetett volna remekbeszabott freskót, amelyre saját halála tette volna fel a pontot.

Szóval nem lett volna az irodalomnak olyan területe, ahol Hamlet ne alkothatott volna mestermunkát! Nem véletlen tehát, hogy művelődési miniszterünk Cervanteshez fogható írózseninek nevezte Hamletet. Mindezt megérezte finom ösztönével, amely csalhatatlanul működött, még akkor is, hogy a miniszter – mint utóbb kifejtette – nyilatkozatakor fáradt volt.

A facebookosok meg a sajtósok tehát hiába követelik lemondását a tárca éléről, arra hivatkozva, hogy akár fáradt volt, akár kipihent, egy ilyen melléfogás után távoznia kell tisztségéből. Mert ha a fáradtság ennyire figyelmetlenné teszi, akkor következő fáradságakor akár ennél súlyosabb szamárságot is elkövethet.

Csakhogy a kérdés nem így merül fel, hogy miniszternek lenni vagy nem lenni. Ionuţ Vulpescu a tárca élén marad! Erre már most fogadni mernék.

A többi pedig – néma csönd. Ahogyan a csaknem világhírű íróvá vált dán királyfi utolsó szavaival mondotta volt.