Nem kedvez a politikai széljárás a közép-kelet-európai narancsnak, régió-szerte leszállóágra kerültek a narancsos pártok. A magyar narancs ugyan még kicsit sárgán, kicsit savanyún is fogyó cikk, de Romániában már katasztrofális helyzetbe sodródott Basescu narancsos légiója, s a vasárnapi ukrán választás sem bizonyult a narancsos forradalmárok diadalmenetének. Külső laikusként szemlélve az ukrajnai történéseket, hovatovább egy éve, a hazájában csak gázhercegnőként emlegetett Julija Timosenko ex-miniszterelnök bebörtönzése óta csodálkozunk, hogyan tűrheti el országa a világszerte ünnepelt szépasszony, a nemrég még Ukrajnában is a demokrácia letéteményesének tekintett ellenzéki politikus fehérorosz forgatókönyvbe illő félreállítását.

Nos, nemcsak hogy nagyobb balhé nélkül eltűrte Ukrajna lakossága, hanem még meg is erősítette hatalmában a nagyvilág által elutasított Viktor Janukovics és a Régiók Pártjának hatalmát. És ebben a megerősítésben oroszlánrészt vállaltak az ukrajnai nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok túlnyomó többsége is. Voltak, vannak lagymatag megállapítások, hogy a hatalmon lévő párt „élt a hatalmával", hogy voltak szavazatvásárlások, hogy nem mindenki azonos eséllyel indult, hogy az ellenzék vezére épp börtönben csücsül, hogy a közszolgálati média teljes erőbedobással dolgozott az elnök pártjának győzelméért (melyik kelet-közép-európainak nincs deja vu érzése?), de a kialakult erőviszonyokat egyetlen nemzetközi szervezet sem kérdőjelezte meg.

Amikor e sorokat írom, nincs még hivatalos végeredmény, mert Kijev egy-két egyéni körzetében nem zárult le a szavazatszámlálás, de a véglegesnek mondott adatok szerint a Janukovics mögött álló Régiók Pártja 188, a Timosenko-tömörülés, a hat pártból összeállt Batykivscsina 104, függetlenek 43, a világ első számú, veretlen nehézsúlyú bokszolója, Vitalij Klicsko UDAR-ja 40, az ukrán Jobbik/Noua Dreapta, a szélsőséges nacionalista Szvoboda 36, a Kommunista Párt pedig 32 mandátumot szerzett. Kisebb pártok színeiben, egyéni kerületben hét mandátum kelt még el. Vagyis csupán öt hely kiadó, ami, bármelyik párthoz is kerüljön, a lényegen már nem tud módosítani.

A régiósok győzelme immár bizonyosság, ahhoz viszont, hogy önállóan kormányt tudjanak alakítani, 226 mandátumra lett volna szükségük. Kezdődik a koalíciós keringő Kijevben, és nem ígérkezik egyszerűnek. A jelenlegi partner, a kommunisták a vártnál gyengébben szerepeltek, támogatásuk csak akkor elegendő egy minimális kormánytöbbséghez, ha mind az öt függőben lévő mandátumot ők nyerik, ami nem valószínű, lévén, hogy Kijev Timosenko és a radikálisok fellegvára.

Arrafelé (mifélénk) persze nem gond néhány független „megnyerése" ha hatalomról, kormányalakításról van szó, az idén tavasztól Bukarestben is en-gros keltek el a politikusok és senki sem kapott a szívéhez ezért egyetlen európai kancellárián sem. Valószínűleg nem is a kormányalakításért, hanem nemzetközi hitelességért fő a feje Janukovicsnak és Azarovnak. A parlamentnek december 15-én kell elkezdenie a munkát, a kormánynak addig kell felállnia. Van még idő, esély viszont nem sok, az ukrán politika egyetlen patyolat tiszta szereplője, a vagyonát megkérdőjelezhetetlenül tisztán szerző világbajnok megnyerésére. Merthogy Klicsko az egyetlen, aki nyugat felé is szalonképessé teheti a kijevi régi-új hatalmat.

Ám nincs irigylésre méltó helyzetben a szorítók királya. Ő is kérdezheti most nyugodtan, hogy „mi belgák hová álljunk?". És bármelyik oldalra is áll, csak veszíthet. Politikai szűzességének, makulátlanságának vége. Hiába szerezte tisztán a vagyonát, hiába nincs mögötte maffia, egyetlen klán sem, nem kell eleget tennie semmilyen mögöttes csoport elvárásainak, az előtte álló két választás bármelyike örökre megpecsételi. Ha beáll Janukovics és a Régiók mögé, olyan mintha Putyin mögé állt volna, de a Timosenko blokkal együtt a szélsőséget is keblére öleli, mert ugyebár a nyugatos elkötelezettségűnek, demokratikusnak tartott Batykivscsina még a választások előtt csuklás nélkül összeborult a Szvobodával.

Timosenko, aki most újra éhségsztrájkba kezdett a választási csalások elleni tiltakozásképpen, egyetlen szóval sem kifogásolta ezt a választási szövetséget. Lehet, hogy ez egyelőre semmit sem jelent még Nyugaton, mert a Szvoboda nem volt parlamenti párt, kevésbé ismerik, de bármely nemzeti kisebbséghez tartozó egyénnek nem kell már külön magyarázni az ukrajnai nemzetiségek első látásra meglepő opcióját. Márpedig ők pedig képesek eldönteni bármely választást Ukrajnában, mivelhogy a 46 milliós ország több mint egy harmadát, 29 százalékát teszik ki, ami közel 14 millió lelket jelent.

Nem a Szvobodával kötött megállapodás, nem is a nyár elején elfogadott nyelvtörvény elleni ágálás taszította a „posztkommunista" Janukovics táborába az oroszokat, tatárokat, magyarokat, románokat, gyakorlatilag Ukrajnának mind a tizenhárom nemzeti kisebbségét. Ők nem először mentek szembe az európai elkötelezettségű ellenzékkel, számukra már nem jelentett meglepetést sem a fenyegetőzés, hogy hatalomra jutásuk esetén azonnal eltörlik a kisebbségeknek oly fontos nyelvtörvényt, sem az, hogy a feketeingeseket sem tartják büdösnek, ha a hatalom megszerzéséről van szó.

Timosenko kétszer volt hatalmon, és erre az időszakra nem szívesen emlékeznek a nemzeti kisebbségek. Agresszív ukránosítás jellemezte ezeket az éveket, a kisebbségi iskola- és intézményrendszer szétverése, a nemzeti szimbólumok használatának tilalma. Nem véletlen, hogy aki ezt kisebbségként megélte, magasról tesz arra, hogy Timosenko szalonképesebb a Nyugat szemében, mint Janukovics. Az európai integráció – bárki is vezesse Európa harmadik legszegényebb országát – annyira messze van, hogy addig egy újabb narancsos éra helyrehozhatatlan károkat tud okozni egy kisebb létszámú kisebbségi közösség megmaradása tekintetében. Az oroszok számára persze nem ez a gond, ők több mint 10 millióan vannak, hanem az, hogy ők a mindenféle szélsőség és másság-gyűlölet elsődleges céltáblái Ukrajnában, a narancsos intézkedések is jórészt ellenük születtek, a Szvoboda szemét is ők szúrják leginkább.

Ezért alakulhatott ki az a nem mindennapi helyzet, hogy egy több tízmilliós országban királycsináló lett a kisebbség. Lehet, hogy nem elegánsan döntöttek, de az vesse az első követ rájuk, aki az ő helyzetükben másképp tett volna.