Meg tetszettek figyelni, hogy a tejben-vajban fürdő, egzotikus helyeken nyaraló, jó ét- és ittvágyú, dőzsölő, az életet fenékig kiélvező és kiváló egészségnek örvendő nagykorruptak – honatyák, miniszterek üzletemberek – egyből megbetegednek, elájulnak, kórházba kerülnek, mihelyt a korrupcióelleni ügyészek vizsgálódni kezdenek törvénytelen ügyleteikben? Alig akad olyasvalaki a nagykorrupcióval vádoltak között, akit az ügyészi kivizsgálások ne fertőztek volna meg valamiféle súlyos kórral. Elég emlékeztetnünk az amúgy kiváló egészségnek örvendő Gigi Becalira, aki a börtönben jött rá arra, hogy voltaképpen súlyos hátgerincsérülése van és nyakmerevítővel járkált, ameddig rá nem jött, hogy nevetségessé vált; vagy a konstancai kiskirályra, Nicușor Constantinescura, aki a vizsgálati fogságba papírpelenkával vonult be, már a korrupciós gyanú megfogalmazódásakor „életmentő műtétre” utazott az Egyesült Államokba. Ahol viszont ismét jól érezte magát, kávéházak, vendéglők törzsvendégévé vált.

A nagykorruptak legtöbbjéről azonnal kiderül, hogy nem bírják a börtönviszonyokat, klausztrofóbiások, és csupa olyan betegségben szenvednek, amelyet nem lehet a börtönkórházban kezelni. (Panaszaikról – miszerint a börtönviszonyok sok kívánnivalót hagynak maguk után az ötcsillagos szállodákhoz képest – már nem is beszélek).

Elena Udrea „börtönkeservéről”, törökvécés vesszőfutásáról, elkobzott melltartójáról is megható sorokat olvashattunk, most pedig azon kesergett, hogy nem lehetett ott anyja születésnapján. Valóban, sajnálatra méltó az anya, akinek nincs kedve ünnepelni, mert lánya börtönben ül. Persze, feltételezhetjük, hogy ebben a nevelési módszereknek is van némi szerepük.

Monica Iacob Ridziről máris azt terjesztik, hogy halálán van. Ügyvédje szerint tizenhárom betegségben szenved. Petrozsényban aláírásokat gyűjtenek a Klaus Iohannis államfőhöz benyújtandó kegyelmi kérvényre. Könnyfacsaró dramoletteket láthattunk fő műsoridőben az anya nélkül maradt két kisgyermekről, szívettépő írásokat olvashattunk arról is, hogy az anyalátogatni a börtönbe becipelt két kisgyermek mekkora traumát szenvedhetett. Lehet, hogy így van, de miért nem gondoltak a lelki traumára a döntés előtt? Miért nem gondolt Ridzi asszony a közpénzek lenyúlásakor arra, hogy tettével bizony könnyen anya nélkül hagyhatja két kisgyermekét?

Megtörténhet, hogy a miniszterasszony valóban beteg. Korábban azonban, amikor korrupciós ügyei eltussolása végett utasította beosztottjait arra, hogy töröljenek ki minden adatot a számítógépéből, még igen-igen jó egészségnek örvendett, tiszta tudattal rendelkezett. Ekkor kellett volna gondolnia későbbi sorsára. Csakhogy akkor meg sem fordult meg a fejében, hogy ilyesmi megtörténhet vele.

Traian Băsescu idején ugyanis az államfő feltétlen hívei korlátlan hatalommal rendelkeztek. Monica Iacob Ridzi nem csak hogy szívbéli barátnője volt Băsescu dédelgetett szőkéjének, Elena Udreának, de Traian Băsescu kisebbik lányának is mentora volt annak európai parlamenti taggá választása előtt.

A legtöbb ember pedig vajszívű: rokonszenv támad benne a börtönben sínylődő szegény páriák iránt. Ehhez hozzájárul média is, a nagykorruptak ilyenkor nem sajnálják a pénzt. Az Elena Udreát az interneten a miniszterasszonyt agyba-főbe dicsérő, álnéven beírók (közöttük ki tudja hány újságíró), havi 10 ezer eurót kaptak a miniszterasszony „fénykorában”. Nincs rá bizonyíték, de feltételezhető, hogy a könnyes írásokért is csinos summák ütik az ilyesmire kapható szerkesztőcskék markát.

Pedig könnyen megszabadulhatnánk a részvéttől – elég lenne csak az ország siralmas helyzetére gondolnunk. Minden ellopott kilométernyi autópálya, a városok, a falvak szánalmat keltő állapota, az európai pénzek lenyúlása, a visszaszolgáltatott vagyonok meglopása, a romlott iskolatejek, a trükkös közbeszerzések mögött egy (vagy több) tolvaj áll.

A mostani siránkozók. Akik a bűntény elkövetése pillanatában makkegészségesek voltak, most pedig képzelt betegségükre hivatkozva részvétért könyörögnek.

Legyünk keményszívűek. Ha jól meggondoljuk, ezek a tolvajok huszonöt évnyi életünket lopták meg. E bűntényhez képest pedig nem is olyan szigorúak a romániai börtönviszonyok…