Félek, hogy a Minszk plusznak annyi erélye sincs, mint az első verziónak, a szeptemberinek, amelynek legalább a protokollum részében kőkemények voltak a követendő lépések. A Minszk II.-nek elméletben csak meg kellett volna erősítenie az elsőt, illetve kényszerítő érvényűvé tennie a szakadár, orosz oldal számára. Ezzel szemben nem csak elnézte Debalcevo elestét, de hordoz egy törést, amely meghatározza az „alaphangulatát”, így eredményességét is.

A Minszk pont kettes esetében szinte tapintható, hogy az oroszok és Európa vagy Amerika között több-kevesebb sikerrel mediáló Németország ismét rájöhetett arra, amire 1871 után többször is ráébresztették: túlságosan erős ahhoz, hogy az európai ügyvitelben figyelmen kívül hagyják, de túlságosan gyenge ahhoz, hogy Európában feltételek nélkül érvényesítse akaratát.

Azt azonban Merkel megüzente Amerikának, a McCain-vonalnak: Németország szerint nem a legkóserebb most felfegyverezni Ukrajnát. Hogy ez meddig hathat, mennyire helyes így, most nem téma: a döntés elhúzódik, s lehet szabadon gondolkodni arról, hogy mit is tartalmaz a Minszk secondo tempo dokumentuma. Íme, néhány dolog, amiből máris kiviláglik a zavarosság és így a kény-kedv szerinti értelmezhetőség.

A fegyvernyugvás kezdete február 15-e éjjel tizenkettő volt, de a hatályba lépése? Három nappal később. Kinek használt ez a pluszidő? A Debalcevót bevevő szakadároknak (ezen Putyin Budapesten jól elfilozofált). Újabb furcsaság: az ukrán haderőnek a de facto frontvonalról kellene visszavonulnia, a szakadároknak pedig a szeptember 19-i vonalról, ez elméletileg biztonságos és nagy senkiföldjét eredményezne, valójában végtelen értelmezésekre ad okot. Az ukrán és a pro-orosz seregek meg kellett volna már kezdjék a nehéztüzérség visszavonását. Mi is a nehéztüzérség ebben az esetben? A 100 mm feletti (Minszk I.)? Csak ezután kerül sor a gyalogság kivonására, azaz a tüzérség után, akkor-amikor, és addig is a talpasok a helyükön maradnak. Maradnak, vagy mozog előrefelé a frontvonal? Az elfoglalt területeket lehet így is biztosítani? De mennyire! A szakadárok támadgatnak, az ukránok védekeznek, a tüzérséget senki sem vonja sehová: időhúzásos játszma, és még a teljesítenivalók listájának csak az elején vagyunk.

Egy alapelvárás már most teljesítetlen. A csapatösszevonásokat az EBESZ-nek kell megfigyelniee: a frontvonal irdatlan hosszú, az emberekkel való felszereltség gyenge (mintegy 250 fő), a megfigyelőeszközöké vicces (1 drón, a többire – a többinek... – lőttek már), a megfigyelő-testület akciórádiusza és a felszereltsége sokban függ az orosz jó szándéktól.

Utolsó kérdés: a Minszk I. leszögezi, hogy Kijev, Luhansz és Donyeck képviselőivel nem mint respublikák elnökeivel tárgyal. A Minszk II. után nem tiszta még, hogy Plotnyickij (Luhanszk) és Zaharcsenko (Donyeck) mint micsodák jegyezték ellen a normandiai négyek döntését. Protoállamok elnökeiként? Hogy is áll akkor most Ukrajna (oroszos) föderalizálása? Mi következik – Kramatorszk, Szlovjanszk, Mariupol, Odessza vagy Harkiv?