Nagy Péter mindenképpen az Oroszország számára oly szükséges – majdnem lekésett – européer modernizálódást és valamelyest a korabeli „EU-ba" való bejutást jelentette, de épp ezért nem tolerálta a „maradi" muszlim-vonalat. A politikai értékeket őrző „szerződéses" ortodox egyházat csak II. Katalin ülteti le, helyet mutatva neki a muszlim iskolák, vallási intézmények mellett, valamelyest csökkentve a modernizálódó nagyvárosok és a még mindig inkább klánerkölcsök szerint élő „narod" közt a szakadékot.

Csecsenföld 1859-es elfoglalása felszínre hozta, hogy a kivételek ellenére a moszkvai hatalomnak veszélyforrást jelentett a muszlim közösségi összetartás, hiszen az egy eszmei-ideológiai-vallási egységet képezett, amely szembefordul a régiót hódítókkal. Különösen a szúfi mozgalom volt szálka az orosz torokban ilyen szempontból, így a cári időkben deportálták a vallási vezetőket, a bolsevikok meg a főbelőtték őket. A bolsevik időkről különben megoszlanak a vélemények, van aki azt vallja, hogy a neokommünárd eszmékkel, főképpen a kolhoz-rendszerrel és mögöttes ideavilágával jól egyezett az a közösségi jogokat az egyéni jogok elé helyező világkép, amely a régió muszlim közösségeit jellemezte/jellemzi.

Pontosítva: a csecsen szúfizmus tulajdonképpen kőkeményé sűrűsödött a – ha nem vesszük túl tágan, akkor is – legalább 150 éve tartó pofozás hatására, s a CCCP összeomlása után a Jelcin utáni éra legnagyobb felismerése, hogy jobb békében lenni velük, különben elvesz ez a laza föderációs szálakkal kötődő régió is.

Az már orosz sajátosság, hogy a megtartást a csecsenekkel vívott (egy évtizedet meghatározó) két háborún keresztül képzelték el, s hogy 2000 után majd átesnek a fejükön, hogy a véres hibákat helyrehozzák. Ez, meg kell vallani, tényleg dicséretes, különösen ha a reneszánszát élő nagyorosz idegengyűlöletet nézzük, s bár igencsak tellurikus állambiztonsági, újraélesztendő globális hatalomérdekekre vezethető vissza, végre úgy csapódik le, hogy a csecsenek nagyjából intézhetik a saját ügyeiket, főleg a vallásiakat.

Több száz moszké épült Oroszországban, ebből több tucat csak Csecsenföldön, s míg itt található tán egész Európa legnagyobb mecsetje, a tízezer hívőt is befogadó Csecsenföld Szíve, az Izvesztyija pedig említést tett egyről, amely viszont Moszkvában épülne és mintegy 60 ezer embert fogadna be.

Az államilag, központilag támogatott muszlimszeretésnek van egy nagyon új példája, ami már a nemi tabuk feszegetésére is utal: szeptember 26-án nyitotta meg kapuit az első, nők számára fenntartott medresze a Csecsenföldi Csiri-Jurt faluban, amely a harc éveiben sokat szenvedett már az orosz fegyverektől. A több mint húszmillió muszlim lakost, s őket utáló „bennszülötteket" kezelni alig tudó Moszkva számára úgy tűnik, hogy a csecsen-kísérlet beválik, s így kiterjesztheti azt az ország más részeire is.

A kérdés csak az, hogy mennyire/meddig nézi majd jó szemmel a központi hatalommal való bratyizást a többi fundamentalista vagy csak éppen azzá váló muszlim-szervezet.