„Egy nemrég közzétett felmérés szerint” – rendszerint így kezdődnek azok a kellemetlen tudósítások, amelyekből kiderül, hogy az a közösség, nép, nemzet(iség), felmért embercsoport, amelyiknek tagjai vagyunk akaratunkon kívül vagy tevőleges és önkéntes alapon, valamiben a legrosszabb, a leggyengébb, leghátul kullog, legkevésbé képes meghökkentő, kimagasló, irigylést kiváltó performaszra, állapotra vagy legalább egy előkelőbb helyezést elérni.

Ezúttal egy igazi leg-legről számolnak be a nemrégen közzétett felmérések: az Unióban a legkomorabb, legstresszeltebb, legnyúzottabb idegállapotú, depresszióra hajlamos emberek Romániában lelhetők fel. Tudatosan nem használtam az élnek szót, mert az efféle állandósult lelkiállapot, búskomorságba hajló habitus már csak félig lét.

A mostanában divatozó szóhasználat szerint, amelynek feladata a nemzettudat és az összekapaszkodás erősítése, az etnikai önazonosság leglátványosabb felmutatása lenne, a hír úgy vesz fel többletinformációt, hogy aszongya: „egy nemrég közzétett nemzetközi felmérés szerint az Unióban a románok a legkomorabbak, legstresszesebbek.” (Apám szerint a stressz magyar megfelelője a frász.)

Végre – sóhajtok föl megkönnyebbült kebellel – nem a magyar az, akire ez a megállapítás vonatkozik. (Ebbe a magyarba, akárhogyan kapálózzanak is az ország integritását féltő óvóbácsik és óvónénik, mi romániai magyarok, közelebbről székelyek, pártiumiak, tömösiek, hegyaljaiak, szilágyiak és közép-erdélyiek is beletartozunk. Ha valakit kifelejtettem, most szóljon mosolyogva!)

Eddig ugyanis pontosan arról beszéltek az ilyen-olyan statisztikák és elhivatott nemzetkarakterológusok, hogy legkivált a magyar emberek hajlamosak a pesszimizmusra, amit többek között egynémely szélesebb illúziókkal és vízi(l)óval rendelkező, a lélek mélyét alaposan kapargató etnopszihológus szerint a tenger hiányával magyarázható. Persze az senkinek sem tűnik fel, hogy a megállapítás alapját képező magyarázatra rácáfolnak az ugyancsak tengervesztes népek: az osztrák (és ausztriai), a cseh és a szlovák (s szlovákiai), vagy a luxemburzsoá és a újabban a szerbek. Igaz, ők csak aspirálnak az EU tagságra és akkor talán a románok a második helyre szorulnak vissza, ami ellen senki sem fog vétót emelni, reményeim szerint.

A komor tekintetekre okot adó tényezők között bizonyára első helyen az általános korrupció áll, amelyből az átlagromán kimarad, ezért olyan rettenetes. Őt senki nem keni meg, nem kéri fel, hogy csaljon javára egy mikrózaftos számítógép-tender kiírásánál-elbírálásánál, őt nem kínálják meg milliós euró- vagy dollárpakkal, azért, hogy kutatóintézetek hektárjait adja át tévécézároknak. Kicsiny földje senkinek sem kell (megművelésre). Vagy még azt is elveszik, noha előre megvásárolta sírhelyét, és díszes keresztet is öntetett betonból, midőn feldobja bakancsát, akkor veszi észre döbbenettel, hogy már más nyugszik benne a lefizetett temetőgondnokság jóvoltából.

Ehhez a komorsághoz hozzácsapódik az ujkrajnai szeparatisták, a skót elszakadáspártiak és a katalán népszavazást követelők felbukkanása, amit szerinte tápot ad a vidorságban előbbre álló székelyeknek. Aztán ott van a rengeteg elnökjelölt, akik közül alig tud választani, csak abban lehet biztos, hogy a legelsőt a szavazólapokon nem fogja Hunorálni, mert K. ugyan román állampolgár, de nem esik bele a búskomorak bandájába. A munkanélküliség, az életremények összeszűkülése, a kínzó adóságspirál és a növekvő írástudatlanság, az iskolaelhagyások és érettségi-botrányok már csak közhelyek, még csak nem is hab a tortán, csupán egyik felső, búbánatkrémmel megkent lap.

A hab a tort(úr)án az az akció, amelyet a hivatalos nagy és mindent akaró egyház indított, s amellyel a szentté avatott szegény Brankován fejedelem földi maradványait utaztatják országszerte. (Igaz, a magyarhoz pedig az újratemetések tartoznak hozzá, de ilyenkor a megboldogultat legfennebb sírhanttól-sírhantik tologatják.) A pátriárcha menete viszont sorra felkeresi a gyászos koposóval a kolostorokat, szenthelyeket, szemfényvesztő zarándok- és kegymonostorokat. És tessék mondani, hát illendő lenne, ha ama szent ereklyéhez a mélyen vallásos hívő – az EU-ban a legvallásosabb etnikum – röhögve járulna?...