Az elnökválasztási kampány rendszerint az ígéretek határtalan birodalmába torkollik. Sokasága ködbe vész, elenyészik a látóhatár szélén. Azaz nem tudjuk, van-e, lesz-e folytatás, mi valósul meg belőle, ha az ígérőt véletlenül, egyszerű szó- és cseltöbbséggel, munkás-paraszthajszálnyi különbséggel győzelemre segíti a szavazók tájékozatlansága, elbűvöltsége, megkísértése, vaksága/tisztánlátása, közönye.

Az ígéretek akkor megkapóak, mondja egy politikai tankönyv, ha alig tartanak rokonságot a földszagú valósággal, ha a főbb érintkezési pontokon van ugyan némi átfolyás, áteresz a realitással, de az nem túltengő. Ragyogni kell, és meg kell mozgatni az egyszeri, a hol-nem-volti emberben a mesésre vágyakozást, ami gyermekkori maradvány, mint a csecsemőmirigy vagy némely embernek felső ajkán az „emőgomb”.

Olyan ígéret, hogy a kenyérben ezentúl több liszt és a kevesebb pelyva, zsákmaradvány, hogy a cipő, ha engem megválaszttok, kedves polgártársak, sokkal hegyesebb orrú lesz, mint a szociáldemokrata színezetű kormányzások évében volt, vagy tízezer tekerccsel több liberális irányzatú képes toiletpapírt gyártunk majd a gyengénlátóknak, nem mozgatja meg a fantáziát és az elmét, mert a választók nagy többsége nem kedveli a hegyosorrú cipőt, sérti a lábát, bütykét, sarkát, sőt egyesek kifejezetten a lekerekített orrú csizmát kedvelik, a hozzávaló paramilitáris egyenruhácskával, és az ünnepi felvonulósdit a lakosság riogatására szervezett karneválokon.

Az is hatástalan marad, ha a kétszer és háromszor is becsapott választók, töretlen butasággal elutasítják a korpáskenyerekre tett ígéretek beváltásának reményét és valószínűségét, mondván, hogy orvosaik tanácsára nem fogyasztanak kenyeret, mert az rengeteg szénhidrátot tartalmaz és egyáltalán ma már az emberiség nem kenyeret keres, hanem megoldást fontosabb megoldatlan problémáira: például miként kerülhető el, hogy az MP3 lejátszó időnap előtt lejátssza a román-magyar focimérkőzést, amelynek végeredménye már most megtehető bármelyik fogadóirodában 1:100-hoz arányban.

A legszebb ígéretek egyike a minap hangzott el Monica Macovei, a nagy átváltozóművész szájideigeinek és elmezsigereinek kápráztató összjátéka gyanánt. Nem arra gondolok, hogy az iskolákból kivezetné a vallásoktatást, és helyébe a vallástörténetet vezetné be, ami szerinte egyenlő a művelődés múltjával, mert akkor például, milyen valláshistóriai összefüggés létezik Volta mester elektromos kísérletei és a béka combjának összerángása között? Vagy hogyan lehet megvilágítani a mohamedán vallásbéke természetét és a repülőgépek szétesét testrekötözött robbanótöltet hatására?

Lelkiismeretének teljes súlytalanságával pendítette meg, hogy felülvizsgáltatja az összes eddigi szerződést, amit egyéni vagy bűn- és tettestársi szövetségben kötöttek természetes személyek az állammal, amelyekben mindent, sőt még annál is púpozottabb földi jókat ígértek, ha az állam pénzét megkapják a vállalkozás (és profit off shore-os) kivitelére.

Lelki szemeink előtt már felködlött, akárcsak az egyszerű, de annál figyelmesebb választók és fejszámolóművészek elméje előtt, amint mérlegképes könyvelők, segédstrigulázók, számítógép-átprogramozók tömött sorokban görnyednek a világ vagy legalább is Európa legimpozánsabb parlamenti épületében a társzekereken és a dimbovicai konténerhajókon behordott szerződés-tömegek fölé, számolnak, gyököt vonnak, összevetnek, izzadva részeredményeket számítanak ki, aktákat csoportosítanak át, kilométereket gyalogolnak a másik raktárban feldobált irattemetőig a vonatkozó szerződéskiegészítések és határidőmódósítások meglelésére, napokat töltenek ott, mert nincsnek mutatók, levél- és irattári segédletek, nem hozták magukkal a GPS-t, aztán eltévednek a világ, de legalábbis Európa leg-legadminisztratívabb intézményében.

Tekintettel arra, hogy a vizsgálatot nem lehet időben egyetlen referensi beszámolóba tömöríteni, MM-nek a parlament s nyomában az alkotmánybíróság automatikusan mandátum-meghosszabbítást szavaz meg. Mire elkészülnek, összeállítják a jelentést és beterjesztik 2050-re, hazánk aktív kereső népessége elfogy, az eltartottak száma megnő. Igaz, ezalatt minden épkézláb ember az 1990-2014 között megkötött állami szerződések csalászati elemzésével lesz elfoglalva. Csupán az vigasztalja majd a hont, hogy a század közepén – ha addigra a globusi felmelegedés megáll – lesz mivel befűteni a zimankós téli napokon.