Meghitt, ugyanakkor jó hangulatú könyvbemutatónak adott otthont az aradi Csíki Gergely Főgimnázium díszterme az elmúlt hét csütörtökén. Az Aradi magyar napok keretében mutatták be Írházi János újságírónak a Tokay Györggyel készített interjúkötetét, a Jó bolondok ügyvédje címűt (Riport Kiadó). Az eseményen részt vettek az aradi politikus volt és jelenlegi pályatársai, az aradi RMDSZ egykori és mostani vezetői, többek között Borbély László, Márton Árpád, Erdei Doloczki István, Faragó Péter parlamenti képviselők, Hosszú Zoltán volt aradi szenátor, Király András az Arad megyei RMDSZ elnöke, Ciszter Kálmán, a szervezet korábbi vezetője, Bognár Levente alpolgármester és sokan mások.

A méltatásokból, valamint az interjúalany személyes vallomásaiból hamar kiderült, hogy kilencvenes és kétezres évek vezető RMDSZ-es politikusának (szándékosan kerülöm a sztárpolitikus kifejezést), Tokay Györgynek nincsenek titkai. Csak természetes, „civil" ösztönei vannak, erkölcsi mércéje és humora, ami maga a bölcsesség. No és természetesen ő maga is jó bolond, mint azok, akiknek a jogi s egy idő után a politikai képviseletét is elvállalta. Jó bolond – Tokay értelmezésében – az, aki ellenszolgáltatás nélkül, a közösség iránti felelősségtől és szeretettől indíttatva tesz valamit azokért, akikkel azonos identitásban, értékek tiszteletében osztozik. Jó bolondok azok, akik ingyen bútort készítenek az RMDSZ székházának, plakátokat ragasztanak, szerveznek, segítenek, anélkül, hogy ebből anyagi hasznuk származna. Ezeknek a jó bolondoknak – akikből sajnos egyre kevesebb van – állít emléket Tokay Gyuri ebben a könyvben.

De persze, róla is megtudunk egyet s mást. Egyebek mellett azt, hogy egyike volt a keveseknek, akik a kilencvenes évek elején vállalták, hogy stratégiát dolgoznak ki az éppen csak szerveződő magyar érdekvédelem számára. Kimondja azt, hogy a nemzeti identitás védelme törvényhozási, politikai és jogi eszközökkel nem nacionalizmus és nem irredentizmus, de ugyanakkor a párbeszéd a többségi nemzettel nem árulás. A következetesség nem makacsság és nem konfliktuskeresés, de a tolerancia nem gyávaság, a türelem nem önfeladás. Akkor ez az elképzelés nem örvendett egyértelmű támogatottságnak még az RMDSZ-en belül sem. Ennek ellenére az idő és az események őt igazolták. A romániai magyarság elsöprő többsége, az RMDSZ-re szavazó nyolcvan százalék a racionális, konszenzusos reálpolitika útját választotta.

A kötet azonban nem politikai esszé. A nagyívű stratégiák helyett – amelyre azonban az összefüggésekből óhatatlanul fény derül – izgalmas betekintést találunk a politika kulisszatitkaiba. Olyan embert ismerünk meg, aki volt parlamenti képviselő, frakcióvezető, miniszter, nagykövet, s aki mintegy két évtizeden át egészen közelről tapasztalta meg a nagypolitika természetét, találkozott, beszélt mindenkivel, aki számított az ország, sőt olykor a világ sorsának alakulásában. Ha egyébért nem, akkor már csak ezért is érdemes elolvasni a Jó bolondok ügyvédjét.

Aki azonban kicsit is ismeri Tokay Györgyöt (Tokaygyurit, Apu bácsit, kinek milyen megnevezés a kedvesebb), az lehet, hogy csalódni fog. Tokay – ha eltekintünk élvezetes stílusától, humoros szófordulataitól, lebilincselő mesélő tehetségétől – mondanivalóját illetően halálosan unalmas politikus. Huszonkét év óta ez az ember ugyanazt mondja. Nincs benne semmi kreativitás, mint napjaink honi sztárjaiban, aki ma szemrebbenés nélkül mondják az ellenkezőjét annak, amit tegnap még meggyőződéssel harsogtak minden hordóról. S aztán nincs érzéke a bulvárpolitizáláshoz sem. Valamiért nem akarta megvenni az Oltchimet, nem hajkurászta légycsapóval a feleségét – és még csak nem is gazdagodott meg. Hát csoda egy bolond ez a Gyuri!

Nagyon nagy szükség lenne – s nemcsak az RMDSZ-ben – minél több ilyen jó bolond politikusra.