Bogdán Tibor: A Iohannis-legenda vége

Romániának modernkori története során négy államelnöke volt. Egyikük még az antivilágból származott, ő hozta létre a legfőbb állami méltóságot jelentő tisztséget is. Ceauşescuban, a diktátorban a román népnek a „román nép legszeretettebb fiát”, a „Kárpátok géniuszát” kellett tisztelnie.

Nyomdokain lépdelt a forradalomnak nevezett vérengzés után Ion Iliescu, aki maga is „mestere” mintáját próbálta követni: felvilágosult diktátor szeretett volna lenni. Zsarnoki hajlamait bányászokkal, lerészegített hodáki és libánfalvi parasztokkal elégítette ki, felvilágosultságából pedig csak az általa nyájasnak ítélt örökmosolyra futotta. Utána következett Emil Constantinescu, aki elődeihez és utódjához képest rövid elnökségét írással töltötte ki: 3500 oldalas könyvet hozott tető alá a cotroceni-i elnöki palotában. Nem csoda, hogy a titkosszolgálatoknak volt idejük ellene szövetkezni – legalább is Constantinescu a szolgálatok aknamunkáját vádolta kevésbé sikeres államfői tevékenységéért.

Pillanatnyilag játékos elnöke van Romániának, aki, a román szólásmondást idézve, maga lövi a szögletet, és maga fejeli be a szögletből beívelt labdát. „Csapatnyelven” szólva, Traian Basescu szeretne minden poszton játszani – szegény Kovács István mindig ilyen focistát keresett a totális labdarúgáshoz.

A tételesen is zsarnok, majd a felvilágosult zsarnok, aztán az „írhatnám polgár” meg a játékos államfő után most, az újabb elnökválasztásra készülve, mint mindig, nagy a dömping a jelöltek, önjelöltek között. Politikai megfigyelők szerint sorukból ezúttal egy atipikus elnökjelölt emelkedik ki: Klaus Iohannis. Ő nem akar sem zseni, sem fel- vagy fel nem világosult zsarnok lenni, könyvet sem készül írni, és nem is lenne minden lében kanál.

Nagyszeben szász származású és lutheránus vallású polgármestere már ezzel is különbözik román jelölttársaitól, ráadásul a szóvirágokban jeleskedő romániai politikusok közül – mondjuk így – beszédes hallgatagságával is kitűnik, amellyel (akarattal vagy akaratlanul) a „szövegelés helyett cselekvő politikus” mítoszát szőtte-szövette maga köré.

Államfőjelöltként most már nem lehet viszont fő szavazatgyűjtő fegyvere a hallgatás – beszélnie kell. És sajnos beszélt is. Klaus Iohannis, mintha csak meg akarta volna erősíteni Ambrus Attila lapunkban megjelent jegyzetében tett megállapítását, nem-románságáért valóban kompenzálni akart, szófogadó kisebbségiként viselkedett. A polgármester-elnökjelölt korábban németesen, J-betűvel írta nevét, a 2008. évi helyhatósági választások alkalmával ellenjelöltje Nagyszeben polgármesteri tisztségére felszólította a vetélytársát indító Romániai Németek Demokrata Fórumát, vonja vissza jelöltje minden választási anyagát, amelyekben családneveként Iohannis helyett Johannis állt. Iohannis neve ugyanis személyi igazolványában I-betűvel szerepelt. Ettől kedve a polgármester a személyi igazolvány változata szerint használja nevét.

Első nyilatkozatainak egyikében máris az egységes nemzetállam mellett tette le voksát, elutasítva az „etnikai regionalizálást”. Ráadásul azt is kijelentette, hogy az erdélyi szászok soha nem kértek önrendelkezést. Ezt nyilvánvalóan román szavazatokra számítva állította, hiszen feltehetően jól ismeri a romániai szász közösség történetét, így tehát pontosan tudja, hogy a szászok a 13. század első felében területi-közigazgatási önrendelkezést kaptak II. András királytól. Ezt Mátyás király megerősítette, és így született meg az erdélyi szász univerzitás, amelynek köszönhetően a közösség évszázadokon át gazdasági, politikai, döntéshozó közigazgatási, törvényhozói, bíráskodási jogkörrel rendelkezett. A nagyszebeni polgármester nyilatkozata annál is érdekesebb, mivel az univerzitás élén éppen mostani városa polgármestere és a szebeni szék királybírája állott…

Első nyilatkozataival tehát máris sok szavazatot veszített. Egyelőre magyar szavazatokat. Ám bármit is nyilatkozzon a továbbiakban (de akár hallgathat is), a második fordulóban következnek majd a román szavazatok is. Az ugyanis alig elképzelhető, hogy szászként és lutheránusként elnyeri a nagyrészt nacionalista és ortodox román választók voksát. A feltehetően elveszített választások után pedig Klaus Iohannis visszatérhet ugyan Nagyszeben élére – már csak balkáni politikusként.

Kimaradt?