Ül az ember szügyig nyárban, és szabadtereken programozódik. Ilyenkor a média gondoskodik szórakoztatásáról.

Egyik legmulatságosabb és csúszdákkal teli, ahogyan a magyar baloldalnak, a széttöredezetett meg-megcsúfoltnak, nem sikerül közös főpolgármester-jelöltet állítani az őszi önkormányzati választásokra. Jó kis homokozó mérkőzések és kijelentés-csatározások tanúi lehetünk. (Magánemberként hozzátehetem, a turistáknak szánt szemkontaktus a fővárossal nem kellemetlen. Szép és rendezett Budapest, ha volna kedved és erőd összehasonlítani a honi városokkal. Akárhogyan szidhatod Tarlós mérnök urat – a főváros és közlekedése működik.)

Visszalibbenve a véleményalkotó pódiumra megállapíthatjuk – érzéseinkre is hallgatva –, hogy baloldalék talán nem is akarnak hatalomra kerülni, mert nincs igazán tervük-kedvük, alkalmas csapatuk elkormányozgatni egy akkora és annyiféle komplikált mechanizmussal működő gépezetet, mint Budapest. De a legmulatságosabb, hogy ezekkel a taktikázó, a világnak szánt pótcselekvésekkel híveik, szavazóik számát nem szaporítják, a távolmaradók csapatát elméletileg még meg is növelhetik. Csak azoknak kedveznek, akik imádnak csalódni, becsapottá lenni, akiknek panaszkodni élethivatás és a siránkozás, maró gúny jelenti az egyetlen művelhető viszonyulást a világhoz.

Ül az ember térdig-szügyig ebben a nyárban és a szabadtéri programok közül azt választja, amikor kimehet Bukarest utcáira egy jó kis testmozgást igénylő, erőkifejtéstől sem mentes sétára az Antennákért. Az Antennák pedig egy tíz évre elítélt – de tíz büntetésévét szinte biztosra vehetően végre nem hajtó – csalóért, a korrupt tulajdonosért izzanak az augusztusi verőfényben. (Mellesleg gyakorló magyarellenes demagóg is az elítélt.) A megvezetettek egy televízió jövőjéért aggódnak, csapnak össze, vitatkoznak a nyílt utcán szenvedéllyel, holott például a főváros csatornázásáért, a közlekedés biztonságáért méltóbb lenne pofozkodni. De hát ez a könnyebb. A csendőrség jól látta, nem érdemes közbelépni, az ostobák egymást szépen kinyírják, s a fővárosi köztisztasági magánmaffiának már csak a hulladékot kell begyűjtenie.

De a legnagyobb szabadtéri játékok mégiscsak Kelet-Ukrajnában zajlanak, igazi bombákkal és igazi politikai játékmesterekkel, Európa szagú konfliktussal. Putyin belefojtja Európába az élelmiszerkereskedelmi fölösleget (a minőségi és alapvető élelmiszerárut) legalább egy évre, amiből következően újra beáll a szovjet időkből ismert hiányvilág, a volt szovjet emberek ismét semmit sem kapnak majd a volt szovjet boltokban, és újra jól érzik magukat, hiszen a sorbaállások megint csak a volt szovjet ember újra szocializációját fogják elősegíteni és növelik a kollektív vétlenség védelmét. Valamint az éhséget, az igénytelenséget és a vörös vérharagot.

Európa szankciókat vezet be, de ezalatt a hazai média arról fecseg, hogy miközben édes fiaim ti a tengerparton süttetitek sörhasatokat a nappal, országunk közvetlen szomszédja hadviselő ország, ideje lenne összekapni a celeculát, hazasietni és várni, mikor jön meg a koncentrára szóló behívó, és ki nem mondja, de sejteti, hogy katonakorú gyermekeiteket még idejében exportáljátok valamelyik távoli, egyáltalán nem hadviselő országba. A keltett hisztériát majd nehéz lesz lecsillapítani. Nem működik a „minden csoda három napig fungál” típusú életszemlélet. Az embereken kitör a felvásárlási láz, amitől a kereskedelem fellendül, az ipar talpra áll, és a spekulánsokra csúcsidők járnak.

Egyszóval ül az ember bokáig-fülig a nyárban és azt sem tudja, mihez kapjon hamarjában. Újsághoz, internethez, tévéhez, tán a rádióhoz… Mit hallgasson, kinek higgyen, kiben bízzon? És akkor a jósasszonyokhoz fordul, kiknek száma és hatalma a rendszerváltás óta megsokszorozódott. Beáll a sorba, megadja magát sorsnak, várja, hogy sorra kerüljön Nargalita asszonynál. Aztán hallja, hogy jósnő már régen nincs idehaza, Franciaországban Francois Hollandnak ad hasznos tanácsokat, és helyettese egy szélhámos. Már a jósnőket is hamisítják... Ezt a pechet!