Bizony-bizony, ha a hazai politikusok megszólalnak, gyakran jut eszembe a szólás, hogy bagoly mondja a verébnek. Traian Băsescu helyében például nem hivatkoznék arra, hogy méltatlan miniszteri tisztség – legyen az akár kulturális is – betöltésére, aki nem ismeri a biped – egyébként nem román, hanem latin – szó jelentését. Nem csak azért, mert az ő lánya sem ismerte EP-jelölt korában a siker szó többes számát, tehát a siker szó nemét sem. Nem csak azért mert az általa preferált oktatási miniszter, Daniel Funeriu így üdvözölte az iskolakezdő diákokat: Bun venit la şcoală celor din clasa întâia (helyesen întâi), s a nyelvápoló államfő azonnal mégsem függesztette fel azonnal. Hanem mert ő maga is – már államelnökként – mellétrafált, amikor gúnyosan kijelentette „Mi-ar place să văd...” És hallgatósága nem az iróniáján derült! (Helyesen: mi-ar plăcea...)

De nem csupán a bagoly és a veréb, hanem a hazudós nyúl is eszembe jutott az államelnök nyelvvédő vehemenciájáról. Szombaton lesz hét éve, hogy Székelyföldre látogatott Traian Băsescu, koccintott székely köményessel, szilvóriummal, elcsevegett a kovásznaiakkal, majd határozottan kijelentette: nem lehet a román nyelvet ugyanúgy oktatni a magyar diákoknak, mint azoknak, akiknek anyanyelvük a román. Hozzáfűzte, hogy ő a reformot az első osztálytól kezdené, lehetőleg aznap még. Ígérte, intézkedik, s lesz reform. Sokan ujjongtak akkor, gyorsan el is szegődtek az államfő híveivé. Csak néhányan mertük, s mi is csak magunkban feltenni a kérdést: eljut-e az ígéret a frázistól a konkrét javaslat, majd a megvalósítás fázisáig?

Számos magyar és román pedagógus, nyelvész munkájának köszönhetően megszületett a konkrét javaslat is, miként kell idegen-, vagy – hogy érzékeny füleket ne sértsen – második nyelvként tanítani a román nyelvet elemiben, gimnáziumban, középiskolában.

A megvalósítás azonban késik. Oly sokat késik, hogy vagyunk, akik már úgy gondoljuk: el is marad. Még akkor is, ha az Oktatási Minisztérium államtitkára nemrég megnyugtatott: „Néhány éven belül jó eséllyel változik a rendszer.”

„Általános elképzelése a minisztériumnak, hogy 2015-2016-tól, amikor megváltoznak a programok és a tankönyvek, bevezetik a román nyelv oktatásának a kisebbségekre szabott módszerét. Addig nem marad más, mint ezt a tényleg nehéz programot legalább ötösre elsajátítani, ami nem volna hiábavaló törekvés, mert az ember nem mindig csak Székelyföldön tartózkodik” – mondta Király András államtitkár.

Igaz, csakhogy vajmi keveset segít a Brassóba beruccanó sepsiszentgyörgyi gyereknek, ha megtanulja, hogy Nica a „păpuşoi” közé bújt, vagy ha bebiflázza a következő szavakat: hartan, şiac, harapnic, leah, şpangă, pedestraş, şleahtă pospolită, meterez, săneaţă, a priponi, poteră, savai, gig, a cărăbăni, a se aburca, a cotigi, hârsit, sirep, fârtat, a se şupuri, jordie, ducă, norocire, burduşel... Noha ezt kéri ama tényleg nehéz program a kisebbségi diákoktól, a többség nem így beszél! Bármennyire is hihetetlen az ősi román nyelv védelmezői számára, az erdélyi magyarok nem letűnt korok embereivel, nem is irodalmi hősökkel szeretnének elcsevegni, hanem hús-vér kortárasakkal kíván kommunikálni. A mai irodalmi román nyelv jó ismeretében, a mai román köznyelv nagyon jó ismeretében vagyunk érdekeltek!

És a legtöbb erdélyi magyar akar is kommunikálni a többségiekkel. (Azok között, akiknek nincs kedvük román barátokkal, szomszédokkal, munkaadókkal beszélni, nem csupán megveszekedett nacionalisták vannak, és nem is elsősorban, hanem olyanok, akikkel sikerült a tényleg nehéz program által megutáltatni a nyelvet.)

Az erdélyi magyaroknak nem kötelességük megtanulni az állam hivatalos nyelvét. Több annál! Ahogyan dr. Balázs Lajos fogalmaz: minket megillet a román nyelv megtanulásának a joga.

Megillet, mert másként másodrangú állampolgárokká válunk. Az államnyelv nemismerete növeli a magyar fiatalok kivándorlási kedvét, sikertelen állásvizsgák és a munkahelyi integráció kisebb-nagyobb kudarcainak az oka.

A román oktatásnak lehetővé kellene tennie, hogy a magyar anyanyelvű tanuló a román nyelv egységes és nyelvjárások fölötti változatát tanulhassa. Csakis ez biztosíthatja az esélyegyenlőséget. Továbbá az együttműködés sok-sok gyakorlatias hasznát is látnák a románok és magyarok egyaránt, a mindennapi gazdasági kapcsolatokban, a kulturális, közéleti, tudományos, politikai életben.

Traian Băsescu elszalasztotta a lehetőséget, hogy hét év alatt elősegítse e sok vitát és viszályt keltő probléma megnyugtató megoldását. Csak gúnyolódni tud.