Történelmi pillanatok ezek. Átéreztem, bizony átéreztem. Mélységében. Magasságában. Súlyában. Büszke kortársként, hogy megadatott nekem: élő tanúja lehettek ennek az évszázadok óta áhított, óhajtott, szívrepesve várt eseménynek.

Megtette ugyanis első lépéseit a székely diplomácia.

Legalábbis a Székely diplomácia kezdete címmel jelent meg az egyik erdélyi magyar lapban az a beszámoló, amelyet a Barcelonában járt Székely Nemzeti Tanács küldöttsége sajtóértekezleten tartott az újságíróknak. „A kulturális, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok fellendítéséről, valamint a régióvédelmet célzó európai polgári kezdeményezésről egyeztettünk. Bilbaóban és Barcelonában egyaránt megbecsültek, és meglepően sokat tudnak rólunk, ennek ellenére érdekes, hogy az elmúlt 22 évben Romániából hivatalosan senki nem kereste fel őket" – nyilatkozta Izsák Balázs, az SZNT elnöke.

De most a Romániából érkező székelyek küldöttek felkeresték a katalánokat. És egyeztettek. A kulturális, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok ezután fellendülnek nem csupán Székelyföld és Katalónia, hanem Bukarest és Barcelona között. Bizony. Mert ha egyeztettek, akkor ez nem is lehet másként.

Spanyolország egyik legfejlettebb és leggazdagabb régiója, az ország ipari termelésének egy negyedét, nemzeti össztermékének egy ötödét, külkereskedelmének harminc százalékát, az egy főre eső jövedelem tekintetében az Európai Unió átlagát túlszárnyaló Katalónia kormányzata a terület további fellendítése érdekében hatalmas szükségét érzi annak, hogy végre rendezze és szorosra fűzze kapcsolatait a Székelyfölddel.

A repülőterén évente harminc millió utast átutaztató Barcelona minden bizonnyal szívesen merít a marosvásárhelyi röptér tapasztalataiból. Ahhoz, hogy Gaudi Sagrada Familiaját végre be tudják fejezni, szívesen várják az ötleteket az olthomoródküküllői felújított haranglábat létrehozó kalákából, a Picasso-múzeum pedig az egyeztetés után nemsokára levelet ír a zsögödi Nagy Imre galériának, hadd mondják már meg, miképpen lehet hatékonyan működtetni egy közművelődési intézményt. Annál is inkább. mert Picasso és Nagy Imre időskori portréin a hasonlóságok égbekiáltóak és ez lehet a kölcsönös előnyökben gazdag együttműködés alapja.

Azután Izsák Balázs azt is elmondta, hogy az Európai Unió strukturális változások előtt áll, át kell gondolni az állam és a régiók közötti kapcsolatot. Mi több, a székely diplomáciai testület vezetője úgy vélekedett: az Európai Unió belső bővülésére annak ellenére is sor kerül, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke nem ért egyet azzal.

Izsák Balázs viszont biztos ebben. Ezért a székely diplomáciának, következő lépésként föltétlenül fel kell világosítani Barrosót, hogy hol téved. Nem kétséges, az Európai Bizottság biztosainak és a Székely Nemzeti Tanács küldötteinek a találkozására néhány hónapon belül sor kerül. Ha csak az EB elnök nem akarja, hogy összeomoljon az unió, már pedig ezt nem teheti, hiszen saját állását is veszélyezteti. Bizony-bizony, Barroso sorsa is ott van az SZNT kezében.

Az SZNT küldöttsége végignézett Barcelonában egy másfél milliós függetlenségi tüntetést. Annak a tartománynak a fővárosában, amelynek évszázadok óta más a múltja, más a jelene és csupán annyiban hasonlít a Székelyföldhöz, hogy ott Spanyolország, itt pedig Románia az állam, ott a katalán, itt pedig a székely a kisebbség. A tyúknak két lába van. Az embernek is két lába van. Következésképpen az ember is tyúk. Nagyjából ez a szillogisztikai gondolatmenet vezérli Izsák Balázsékat, amikor Kanadában párhuzamokat keresnek az eszkimók autonómiája és a székely önállóság között, vagy Baszkföldön elmondják, hogy bizony a baszk szó néhány hang hozzátoldásával a Székelyföldön is fellelhető.

Az viszont igaz: ha Izsák Balázsék valóban autonómiát akarnak, akkor utazniuk kell. Persze, nem a katalán szuper-expresszel, hanem a székelyföldi körvasút személyvonataival. És leszállniuk minél több városban és községben, ahol az elöljárók elmondják, hogy milyen hatáskörökben képesek önállóan dönteni és hol van megkötve a kezük. Ahol megnézik a helyhatóságok jövedelmét, a központi és helyi költségvetési pénzek arányait, ahol talán rádöbbennek arra, hogy az autonómia következetes alulról építkezés és nem kinyilatkoztatás.

Az SZNT diplomáciájának két legfontosabb eszköze mindeddig a fogalomzavar és a székely nemzeti turizmus. Ha ez utóbbit rövidíti a nevük, akkor minden rendben. Ehhez ugyanis nem kell semmiféle felhatalmazás, csak pénz. Az pedig valahonnan előkerül.