Az csak helyeselhető, hogy az államfő sajnálja: testvéröccse rossz társaságba keveredett. Az viszont már nem igazán üdvözölhető, hogy Traian Băsescu memóriája erősen szelektív. Nem emlékszik már rá, hogy voltaképpen ő vitte öccsét a rossz útra. Teljesen megfeledkezik arról, hogy öt évvel ezelőtt Sandu Anghellal, alvilági nevén Bercea Mondiállal – bratyizott, aki miatt most a testvéröcs ül a rácsok mögött.

Traian Băsescu 2009-ben részt vett ugyanis a costeşti-i romafesztiválon. Persze, a hivatalos változat szerint korántsem válogatott alvilági fickókkal találkozott, hanem a cigányellenes diszkrimináció ellen hórázott velük, akikről minden elmondható volt, csak az nem, hogy a diszkrimináció áldozatai lettek volna: hatalmas limuzinokkal érkeztek a helyszínre, nyakukban vastag aranylánccal, ujjaikon öklömnyi pecsétgyűrűkkel. Mondta is szegény államfőnk, hogy a cigányság java része nagy nyomorban él, de bárhogy is nézett körül, egyetlen szegény romát sem látott. Ezért aztán fel is hagyott a kereséssel.

Meg aztán nem is igazán a diszkriminációt kívánta megszüntetni a hórázással; a „roma hatalmasságokkal” cimborálva a választási kampánya számára akarta megnyerni a népes romaközösség tagjait. Egyébként a rossz társaságba keveredés, úgy látszik, családi hagyomány Băsescuéknál, hiszen nem csak a testvéröcs, de – mint láthattuk – maga az államfő sem igen válogatja meg barátait. Jól emlékezünk még rá, amikor egy (pillanatnyilag) másik börtönlakóval, Gigi Becalival fröccsözött reggelig, és szotyolázott vele együtt a stadionban – hogy Elena Udreáról már ne is beszéljünk.

A roma fesztiválon történt aztán, hogy a talpig cigányruhába öltözött államfői feleség arany medaliont kapott a „házigazdáktól”. Cioabă romakirály nem volt rest, és nyomban tudatta is a résztvevőkkel (a tévék jóvoltából pedig az egész országgal és világgal), hogy „Sandu úr” (alias Bercea Mondial – ezt én teszem hozzá, nem a királyi fenség mondta) ajándékot adott az elnökasszonynak. Amit Traian Băsescu nyomban szívélyes kézfogással meg is köszönt a nagylelkű ajándékozónak, pedig hát csak nem lehetett annyira naiv, hogy azt higgye, vendéglátói tisztességes ipart űzve váltak egyik napról a másikra multimilliomossá.

Hát így kezdődött a nagy barátság az államfő és Bercea Mondial között – utóbbi nem sokkal később már családtagnak is számított, mivel Traian Băsescu testvéröccse keresztapja lett „Sandu úr” egyik unokájának.

Nos, először is, az elnök ne komázzék maffiózókkal. Másodszor az elnökasszony ne fogadjon el arany ajándékot senki idegentől. Harmadszorra, ne tegye mindezt ezt a nagy nyilvánosság előtt (de titokban sem). Negyedszer pedig minderre még nagyobb gondot kell fordítani államfő-választás idején, amelyen ráadásul Traian Băsescu is indult. Így viszont egyáltalán nem zárható ki – persze, nem is bizonyítható – a titkos alku lehetősége: a választási támogatással (és nyilván, némi pénzmagocskával) az alvilág lefizette az államfőt, bebiztosítva pozícióját elnöksége alatt. Traian Băsescu megnyerte az elnökválasztásokat, a „kazalnyi euró” (a tesvéröcs meghatározása szerint), óvatosságból a tesóhoz vándorolt.

Traian Băsescu azonban minderre nem emlékszik, aminthogy arról is csak a botrány kitörése után értesült, hogy testvére rossz társaságba keveredett. Márpedig az nehezen hihető, hogy a titkosszolgálatok ne figyelmeztették volna arra, kitől is fogadott el felesége arany medaliont, kivel hórázott és parolázott. A Román Hírszerző Szolgálat tökéletesen végzi ugyanis munkáját – Traian Băsescu nemrégiben dicsérte agyon annak igazgatóját, Liviu Maiort –, lehetetlen, hogy ne figyelmeztette volna, olyan embert engedett a közelébe, akinek a neve több mint százhúsz bűnvádi dossziéban szerepel.

Más dolgokban ugyanis Traian Băsescunak nagyon pontos értesülései vannak. Omar Hayssam-botránya kapcsán arról is tudott, amiről Románia első hivatalos terroristája megfeledkezett. Előre jelezte azt is, hogy „súlyos neveket tartalmazó dossziék” kerülnek majd elő. A legutóbbi elnökválasztások idején pontosan tudta, hol töltötte a kettős tévé-vitát megelőző éjszakáját Mircea Geoană (aki láthatóan nem emlékezett rá). Az enyhén szólva megkérdőjelezhető nanai földvásárlása ellen berzenkedő Gabriela Firea kapcsán azt sem tartotta lehetetlennek, hogy a szenátorasszony kedves férjét egyik este esetleg már nem találja otthon… (Amivel kedves emlékeket idézett fel az ötvenes években az éjszakai órákban érkező „meseautóról”.)

A mindenkiről mindent tudó államfő viszont ennyire tájékozatlan volt tulajdon testvére ügyében. Az emberi agy persze űzhet ilyen tréfát velünk. Főleg, ha szelektíven működtetjük.