Talán nem így kellene bevallani, de néhány napja a buzilobbihoz számolom magam. És ebben a legkevésbé számít, hogy történetesen a lányokat kedvelem. Kerényi Imre lobbiját ugyanis nem csupán a vágy iránya jelöli ki, odatartozik mindenki, aki a kereszténységet, a nemzetet, az általa képviselt értékrendet szerinte aláássa, támadja. Csak könnyebb ezt mindenki számára érthetően buziknak nevezni, mert a komcsi és a libsi már valahogy elkopott, nem éri el a kívánt hatást. És az is mindegy, hogy a buzilobbi tagjai is lehetnek éppenséggel keresztények vagy netán magyarok.

A magyar keresztény Kerényi változatában onnan ismerszik meg, hogy soha, még álmában sem nézne vagy olvasna olyan művet, amely kérdéseket vetne fel önmagával vagy értékrendjével szemben. Amely nem a készen kapott válaszokra „provokálná”.

Kerényi ráadásul mindig valami ellen-dologban hisz. Ha a színiakadémia a buzilobbi pályája, akkor rögtön kell egy ellen-akadémia, ellen-színház, ellen-fesztivál, ahol az ellen-előadások majd diadalmaskodhatnak. Rendben legyen, miért is ne lehetne még egy, keresztény fesztivál igazi keresztény előadásokkal, csak ne a düh, a sértettség, a rettenetes frusztráció vezérelje, mert akkor ahelyett, hogy gazdagodnánk, megint csak szegényedünk. Mert haragból szeretni elég nehéz, de talán ez is elképzelhető.

És tényleg nem azzal van baj, amit Bognár Zsolt bajnak vél a Kulkának írt válaszlevelében. Hogy állítólag egy kisebbség képtelen elviselni a többség értékrendjét, hogy mások másként látják a világot, másként képzelik el a művészetet. A művészet attól izgalmas, hogy mindenki másként képzeli el, aztán majd idővel kiveti magából a dilettánsokat, hőzöngőket és blöffölőket. „Való igaz, hogy számunkra nem a deviancia, a luciferi megdicsőülés, a romlottság felmagasztalása a cél, hanem a szépség, a férfi nő iránti szerelme, a férfi barátság, az igazabbá, a jobbá válás katarzisa az, ami közel áll”, írja Bognár. Akkor most szerényen kérdem, hogy vajon a Kerényi által megütött hang a jobbá válás angyali suttogása? A szépség éteri zenéje? A békegalamb szárnycsapkodása?

Mert hát mégis erről és csak erről van szó. Hogy civilizált, értékekről vitázó társaságban van valamiféle határ, amit nem lépünk át, mert épp jobbá kívánunk válni a vita és talán a megegyezés révén. De Kerényi egész tevékenysége lassan arról kezd szólni, hogy ezt a határt újra ás újra hátrébb tolható, így elfogadhatóvá tesz útszéli hangot és megbélyegzést, hogy holnapra ez már a lehető legtermészetesebbé váljon. Hogy el kell lehetetleníteni mindenkit, aki vele, velük szemben áll.

Én, mint a buzilobbi ékes tagja, nem kedvelem ugyan Jókai Anna mondatait, de ettől nem gondolom úgy, hogy kellene egy ellen-Jókai és még akkor se nevezném őt és rajongóit krédókurvának, ha tüzes vassal égetnének a pokolban. Mert az úr üstben is úr. Vagy legalábbis törekszik rá.

Csakhogy a Kerényitől való elhatárolódás nélkül Bognár Zsolt szelíden figyelmeztető szavai is puszta ájtatoskodásba torkollanak, aki ráadásul még Böjte Csabát is idekeveri. Mert az elfogadás és a tolerancia, amelynek nevében beszél, efféle megnyilvánulásokat nem tűrhet, mert az alapjait kezdi ki. Vagyis nem lehet valaki Kerényi és a tolerancia védelmezője is egyben. Krumpli nélkül nincs krumplileves, vagy ha mégis, hát az pont ilyen: ehetetlen. (Csak halkan jegyzem meg, mert én hallottam Böjte Csabát beszélni, hogy elképzelni sem tudom őt buzizni, még kódoltan se. De még zsidózni vagy cigányozni se, mert ő valahogy komolyan gondolja, amit mond. Vagyis nem szalonkeresztény, akinek csak az lehet a hittársa, aki pont olyan, mint ő.)

Kerényi csattanós válasza a buzilobbi ellen igazából egy dolog lehetett volna. Értékesebbnél értékesebb művek létrehozása, amelyek maguktól kínálnak érvényes alternatívát. Lopnák el a fényt a pogány művek elől. De az alaptörvényt díszítő festménysorozat, az alkotmány asztala, a nemzeti könyvtár, a „nyílik a pitypang: megírom” valahogy még nem volt képes erre. Csupán nevetségessé tett mindent, amihez hozzányúlt. De hát épp ezért a kuncogásért fogok én elkárhozni helyette is. Egy azért vigasztal: abban az üstben kicsit jobb lesz a társaság.