Az összhang kezdett sántítani. És ez nem jó jel az Erdélyi Magyar Néppártnak.

Toró T. Tibor elnök ugyanis sajtóbeszámolók szerint autonómiakaravánjuk csíkszeredai találkozóján arról beszélt, hogy 2003-ban egyértelművé vált: két út áll az erdélyi magyarság előtt. Vagy beépülni a főhatalomba, vagy hatásköröket hazahozni. Aki a főhatalomba akar beépülni, az labanc politikát folytat, az autonómiapártiak pedig kurucok. Következésképpen a főhatalomba újfent beépülő, azaz kormány- és parlamenti szerepet vállaló (akaró, oda igyekvő, a román tájba simuló stb. stb. ) RMDSZ labanc, az EMNP pedig kuruc.

De nézzük, hallgassuk vagy olvassuk újra, hogy nagyjából ugyanabban az időben mit nyilatkozott az Erdélyi Magyar Televíziónak Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki mint ismeretes, a magyar kormány részéről a nemzetpolitikáért felel, és biztosra vehető, hogy történelmi összefüggésekben tisztában van a labanc-kuruc viszonnyal, illetve bármiféle olyan példázattal, amely erre a klasszikus ellentétpárra vonatkozik. „Az RMDSZ képes képviselni a magyar érdekeket.” Bizony ezt mondta. És ehhez még hozzátett több olyan mondatot, amelyek alighanem kissé szíven ütötték az EMNP vezetőit. „Az RMDSZ-nek romániai kormánykoalíciós tagként fontos szerepe van abban, hogy közvetítő vagy hídszerepet töltsön be Románia és Magyarország között.” Vagy: „Ha az RMDSZ romániai kormánykoalíciós pártként minél inkább biztosítani tudja a magyarság jogait, annál könnyebb Magyarország számára a román féllel való együttműködés.” Sőt, még azt is leszögezte, hogy az RMDSZ-nek fontos szerepe van abban, hogy a magyar-román viszony minél jobb és kiegyensúlyozottabb legyen.

Azaz, a magyar kormány szerint mintha az RMDSZ mégsem lenne labanc. Hanem olyan romániai magyar szövetség, amely képes a saját közössége és a magyar nemzet érdekében okosan és hatékonyan politizálni.

A miniszterelnök-helyettes szavai aligha véletlenek, azt bizonyítják, hogy a Fidesz, az országvezetésre újból erőteljes felhatalmazást elnyerő magyarországi kormánypárt belátta, nem érdemes tovább kísérletezni az újabb meg újabb erdélyi magyar pártalakításokkal, mert sorozatos választások bizonyítják, hogy a romániai magyar politikai életben az RMDSZ a főszereplő. Vagy a magyarországi kormánykörök által olyannyira kedvelt sportág nyelvén fogalmazva: a romániai politikai-közéleti pályán bármiféle stadionban kizárólag ez a szervezet rúg a labdába, máshonnan csupán léggömbök emelkednek nem túl magasra, majd rövid idő alatt szétpukkannak.

A Fidesz stratégiái sokkal okosabbak annál, hogy ne látták volna be: az elkövetkező esztendőkben az RMDSZ-hez való közeledés a leghatékonyabb nemzetpolitikai eszköz. Hiszen a kettős állampolgárság megadásáért a romániai magyaroknak nagyjából ugyanaz a tömege hálás a fő magyarországi kormánypártnak, illetve a kormánykoalíciónak, amely itthon rendszeresen az RMDSZ-re szavaz. Ha pedig ez a népakarat, akkor a lehető legtermészetesebb, hogy a politikai pártok ezt figyelembe veszik, nem mehetnek el mellette.

Tehát amint az várható volt, az RMDSZ és a Fidesz újragombolja a viszonyát. Ehhez az elmúlt hónapokban és években már megtörtént egy-két előzetes lépés. A politikai mozgások iránya egyértelmű. De mi lesz a romániai magyar politikai vetélytársakkal?

Aggodalomra semmi ok, hiszen jól ismerjük a szállóigévé vált mondást : mi senkit nem hagyunk az út szélén!

A barátok valóban nem maradtak ott. Az első csődbement kísérlet, a Magyar Polgári Párt egykori elnöke nem akármilyen fizetésért immár Budapestről mondogathatja, hogy itthon mit kell tenni, ennek a fejében viszont pártja odasimult az RMDSZ-hez. Az EMNP-alapítónak is immár Magyarországról egyenes az útja az Európai Parlamentbe, de hogy mi lesz az úgymond kuruc pártnak a sorsa, ez még nyitott kérdés. A bomlás ugyanis megkezdődött: Szatmáron és másutt vezető EMNP-aktívisták állnak át az MPP-be, de feltételezhetően rövid távon ez még nem jelenti általában a néppártiak haldoklását, hiszen az újrahonosítási program folytatódik, a Demokrácia Központok nem maradnak pénz nélkül.

A magyar-magyar politikai alkuknak minden bizonnyal nincs még vége. De mintha lassan ódivatúvá válna a labanc-kuruc viszonyt emlegetni. Új idők jönnek, új hasonlatokon érdemes csiszolni az elmét…