„Az Európai Parlament a TNS Opinion közvélemény-kutató intézettel együttműködve az uniós országok aktuális közvélemény-kutatásai alapján heti rendszerességgel közöl előrejelzéseket az EP-választások eredményeiről és a parlamenti helyek elosztásáról. A felmérés nem méri a választásokon való részvételi hajlandóságot, hanem az uniós országokban a közvélemény aktuális állását figyelembe véve körvonalazza a 2014. évi európai választások lehetséges kimenetelét. Az Európai Parlament összetétele a július 1–3-i alakuló ülést követően lesz hivatalos.” A tájékoztatás pénteken, 16-án érkezett, bizonyára többünk címére – köszönet érte és a rendszeres hírlevelekért az Európai Parlament magyar tájékoztatási irodájának!

Az első előrejelzés dátuma 2014. február 3. Legutóbb május 12-éről vannak adatok. A két legnagyobb tömörülés, az EPP (az Európai Néppárt, azaz a jobbközép) és az S&D (szociáldemokraták, azaz a balközép) szinte végig fej fej mellett haladt. A képviselőhelyek számát tekintve a különbség május 5-én 212 – 209 volt (előbbiek javára), de egy héttel azelőtt, április végén is csak 216 – 205, márciusban pedig még egyenesen úgy nézett ki, hogy a szocialista képviselők lesznek többen. Az Európai Parlament tagjainak száma 751. Bár érdekes a többi parlamenti csoport – különösen az ALDE (a liberálisok) és a GUE-NGL (az Egyesült Európai Baloldal plusz az Északi Zöld Baloldal) – helyzete is, most azzal nem foglalkozhatunk. Különben a választások után egyes képviselőcsoportok átalakulhatnak, új frakciók jöhetnek létre, s gyökeres változásként a két vezető párt után a legnagyobb csoportot azok képvishetik, akik most a függetlenek soraiban foglalnak helyet...

No de mit látunk, amitől felakad a szemünk, ki az agyunk? Fogózzanak meg: május 12-én az EPP – S&D különbség 221-194! Ilyen nincs, mondtam magamban, hogy a csudába nőhet a különbség egy hét alatt háromról huszonhétre? Egyetlen magyarázat jut eszembe, vessenek meg, ha túlhisztériázom a dolgot: a szombati, május 10-i vízió, a győztes Conchita Wurst! A férfinő a szakálla után most Európa választási térképét rajzolja... Persze Ukrajnával és az oroszokkal együtt. (Conchita + Ukraina = Earthquake Power.)

Persze sejtettük, hogy valami nagy kavar lesz abból az első helyezésből, és a felforgatás nagymesterei konzervatív irányban hasznosítani fogják a felháborodást. Túl merész felvetés? Paranoia? Szcenaritisz? Muszáj néhány idézettel megsegítenem magam.

Előítéletek. „A Conchita Wurst jelenség nem előítéleteket rombolt, hanem előítéleteket épített. Egy pár perces produkcióban megmutatott kábé mindent, amitől a konzervatívabb beállítottságú emberek frászfenét kapnak.” (Balázsi Pál Előd: A normalitás határa) 

Tercelések. „Az európai nemzetállamok végleges és visszavonhatatlan elbutulását vizionáló neo-biturbó-herderek siralomáriájára tercelt a túloldal panaszos jajszava, hogy ah, a szabad szelleműség, befogadódás, nyíltság micsoda győzelme ez, és lám, a morális és intellektuális értelemben újraépült vasfüggöny túloldalán vígan prosperáló sógorok megint megmutatták nekünk és a világnak, micsoda nyitott emberek.” (Uj Péter: Merre is tart Európa?) 

Kultúrdampfok. „A koppenhágai közönség megteremtette a maga ellenségképét, miközben alakot öltött a másság ideológiájának legújabb megtestesítője is, akit most már fel lehet mutatni a visszahúzó erők elleni harcban. És hogy Conchita Wurst személyében nem egy zenei nagyság, hanem egy ideológiailag-politikailag kiaknázható celeb született, igazolja az az aprócska tény is, hogy Remus Cernea, a romániai melegek jogaiért küzdő politikus máris meghívta őt, hogy vegyen részt a június 7-i romániai melegfelvonuláson. Egyszóval az 59. Eurovíziós Dalfesztivál eredményhirdetésével csupán egy bugyuta dalverseny zárult le, de az ideológiai kulturkampf valójában csak most kezdődik. (Papolok: Szakállas kulturkampf) 

Normadívák. „A parlamenti választások küszöbén megszólal a vészcsengő: vajon a húrnak ez a túlfeszítése nem éppen a tolerancia-eszme és -gyakorlat lejáratására, a konzervatív érzelmek felerősítésére és választási célú manipulálására szolgál? Ez a másság Európája? Ebből lesz esetleg „norma”? Ez kell nekünk? Gondolja magában a tolerancia ügyében már amúgy is eléggé megviselt közember.” (Ágoston Hugó: A szakállas énekesnő) 

Hatások. „Valójában az ilyen bizarr módon megjelenített Európa allegóriája, a rajta keresztül megmutatkozó értékválasztások, filozófiák és politikai kommunikációs stratégiák vál(ha)t(n)ak a kampány témájává. (...) Azt prognosztizálom, hogy nem a baloldali-liberális félnek fognak kedvezni ezek a kampányhatások, hanem a konzervatív-populáris és szélsőjobboldaliak, no meg az euroszkeptikusok fognak profitálni belőle. (...) Tisztán látszik, hogy az euroszkeptikus, intoleráns és ultrakonzervatív politikai mozgalmak, pártok és szóvivőik értik úgy, hogy „fogást találtak” a nyugati értékrenden, és ezt ki akarják használni, fölöttébb eltúlozva a dolgot. Megtévesztő ebben az értelemben is a jelenség, hiszen toleranciát, szabadságot, a másság elismerését tűzte ki céljának, de közben hatásában az ezzel ellentétes normákat képviselő oldalt juttat(hat)ja szavazati előnyhöz. (Magyari Nándor László: Kampányzene: szakállas nő tematizál) 

Eszemben sincs egyik vagy másik oldal, politikai család mellett vagy ellen agitálni, jól elvagyok itthon a mi kis magyar képviseletünk bátorításával és féltésével. Ez persze azzal egyenértékű, hogy az Európai Néppártra szavazok, amely ugyan nem a szívem csücske, de két vagy három erdélyi képviselővel csak gazdagítanám. Még a logikám megszeppenéseként sem firtatom EP-ésen, hogy miként nyerhet választásokat az az erő, amely annyira rosszul kezelte a nagy gazdasági válságot (megszorítások!), a 2012-es – puccsnak nevezett – romániai felfordulást, valamint az idei – puccsnak nem nevezett – ukrajnai hatalomdöntést, most pedig egy nyúlós giccset meglovagolva jut kétes előnyhöz.

De hát az emberek szeretnek ítélkezni, és szeretnek büntetni, lehetőleg gyorsan. Ítélkeznek afölött, ami (vélt) érdekeik, ízlésük ellen való – és ítélkeznek olykor afölött, amit/ahogyan korábban ők maguk ítéltek.

Az európai felmérésnek május 25-e előtt még egyszer van alkalma jelentkezni. Kíváncsi vagyok a május 19-i becslésére, és még inkább a tényleges végeredményre. Addig magam is jósolok és figyelmeztetek! Ha lesz még akkor Európai Parlament, a 2019-es választások után az erőviszonyait döntően meghatározza majd, hogy az Eurovízió (mert az biztosan megmarad, esetleg Euroinváziónak átnevezve) versenyét abban az évben a több ország színeiben induló, szőrös lábú felfújható guminő, Abrendje Puck nyeri. És előfordulhat, hogy egy huszáros fülkeforradalommal kétharmados többséget szereznek az EP-ben az Unió ellenzői. Az euroreprimitivizáció tovább konzerválódik.

PS. Feljegyeztem mindezt szombaton, A Magas Vérnyomás Elleni Harc Világnapjának utolsó óráiban.