Miféle hullámeffektusa lehet annak, amivé az ukrajnai események az orosz intervenció révén torzultak? Bár az iráni, izraeli, Perzsaöböl-menti reakciótípusok külön-külön ügyek, meggyőződésem, hogy sok küllő az egyiptomi tengelybe torkollik. Bár Mubarak menesztése és a Morszi elleni puccs után Kemet földjét mint regionális nagyhatalmat kissé leírták, elhamarkodott ez a „relax” hangulat, ha mást nem is nézünk, csak az egykor kimondottan Amerika-barát ország ismét felbukkanó orosz orientációját.

Alig egy hónapja Egyiptom katonai vezetője (és várható államelnöke is), Abdul Fattah al-Sisi végre kimozdult első nem arab útjára, és megérkezett Moszkvába. Ellensúlyozni akarta a puccs ellen hadianyag-megvonással berzenkedő amerikai hatást, és orosz fegyverrendszerekre vonatkozó szerződéseket kért, jelezve: Egyiptom továbbra is nagyhatalom marad akár USA-, akár FÁK-fegyverekkel. Washington megijedt: hiába óvatoskodtak a „puccs” jelzőt egyiptomi homlokra ragasztani, s késlekedtek a törvények betartásával, amelyek ilyenkor fegyverszállítmányokat stoppolhatnak, Kairó pragmatikusan gondolkodik – megszerzi a szükségeseket, ha kell, az USA ellenfelétől is. Moszkva akkor még csak az agyonkopott hidegháborús fogalmak szerint volt vetélytárs, az ukrajnai események miatt azonban a két, eddig csak szexuáloreintációs és emberjogi kérdésekben összeakaszkodott vetélytárs komolyan egymás húsába vájt. Verbálisan persze, de itt már minden arról szól, hogy melyik fél mennyire tekinti magát az új, erzatz-hidegháborúcska ukrán csatatere győztesének.

Amennyiben az amerikai pompás, de csekély megrázó erővel rendelkező szankciózást, illetve az európai irgumburgumot nézzük, mindez nem tűnik győzelemnek, de pont ezért annak tűnhet az egyiptomi irányulás. Amerika és az USA-párti régiós államok azért aggódnak, mert Egyiptom sok évtizednyi angolszász fegyvervásárlási úzust kezdett ki, és az a kérdés, hogy a katona Sisinek ez nem véletlenül egy Nasszeres vonása-e, ami ugye diszkrét Kreml-hódolattal jár együtt.

S ha már a Camp David-i egyezmény utáni egyiptomi-amerikai fegyverbarátság repedésénél tartunk, akkor az Irán és Szíria iránt több mint elnéző oroszok felé – helikopterekben meg légvédelmi rendszerekben testet öltő – fordulás az izraelieknek sem tetszik. Nem csoda: a Sínai-félszigetet és Gázát továbbra sem csitító Kemetből most orosz hadtechnika fog a Vaskupolák és Dávid Parittyái felé szivárogni? Az pedig, hogy Szaúd-Arábia hajlandó francia fegyverekhez juttatni a libanoni hadsereget, amely eddig szintén szokványos amerikai vásárló volt, pontosan Rijád ellenérzését jelenti azért, amiért Amerika úgymond félrekezeli a szíriai járványt.

A szaúdiak még ennél is tovább mentek, és már kész az amerikai pánikképlet: nagyon diszkréten rábólintottak az egyiptomiak régi-új oroszpartnerségére. Még csak egyet: tudják, kivel van jóban Moszkva? Etiópiával. És mi van ott? A Renaissance gát, amely Kemet szerint ki fogja szárítani a Nílust...