Viviane Reding nem akarja, hogy Európa elrománosodjon. Ebből világosan kiderül, hogy az Európai Bizottság alelnökének fogalma sincs, milyen örökvidám kedélyre tenne szert az az Európa, amelyet az általa emlegetett veszély elérne. Hiszen a románok a legnagyobb nyomorban is képesek majóban üldögélni a lépcsőház előtt, cigarettázgatni meg vodkázgatni, nagyokat nevetni örömükben, hogy a világ ennyire mélységesen megváltozhatatlan; a romániai kocsmák akkor is tele vannak, amikor már minden válságról szerzett szólam elfuvoláztatott, s amikor, legalábbis a híradók szerint, senkinek semmi pénze semmire; a románoknak akkor is a Székelyföld autonómiája a legnagyobb gondja, amikor a fizetésekhez képest a béka segge a Himalája elérhetetlen csúcsának tűnik.

Ha Európa elrománosodna, eluralkodna benne az a reláció-orientáltság, amelyről Szilágyi N. Sándor beszél, s amelynek előnyeit nem lehet eléggé dicsérni. Aki reláció-orientált, azaz kapcsolatokban, nem pedig problémákban él, és e kapcsolatok szerint rendezi az életét, az nem fog elvekre hivatkozni, ha valamire megkérik; nem idéz szabályokat annak a fejére, akinek éppen az élete megy tönkre; nem utalgat paragrafusokra és cikkelyekre, mert tudja, hogy vannak ezeknél sokkal fontosabb dolgok. Ezzel szemben soha, legalábbis addig, amíg a kőrisfa körtét nem terem, nem intéz el semmit senkinek, aki ellenszenves a számára vagy aki bal lábbal kezd egy kapcsolatot.

Mert bármilyen furcsa, ahogy a kliens belép egy hivatal ajtaján, a román mentalitás szerint máris kapcsolatot kezdeményez a hivatalnokkal, s egy kapcsolatnak bizonyos szabályai vannak, melyeket nem árt elsajátítani, mielőtt nekik megfelelően próbálnánk meg működni. Egy ilyen kapcsolatban nem lehet nagyobb hibát elkövetni, mint törvényekre, szabályszerűségekre és valamilyen távoli és elméleti „jóindulatra" célozgatni. A jóindulat éppen olyan közvetlen és személyes, nem utolsósorban pedig végleges, mint a rossz, és mindkettő annak a szavakba nehezen önthető, gesztusokból viszont világosan kikövetkeztethető kapcsolatnak a minőségétől függ, amely kliens és hivatalnok között az első pillanattól fogva kialakul, attól a pillanattól tehát, amikor a kliens jó napot kíván a kisablak túlsó felén ülőnek.

„Ott minden a szabályoktól függ – az ember tudja, mire számíthat. Itt viszont...", mondta legyintve egy Budapestről Romániába került fiatalember, természetesen a magyarországi állapotokra utalva az „ott"-tal, s ez a szkepszis rávilágít Európa esetleges elrománosodásának másik nagy eredményére, következményére, hatására, mely Reding asszonyt ugyan kevéssé vigasztalja, nekünk, erdélyi magyaroknak azonban alig lehetne ennél örvendetesebbet mondani, mégpedig arra, hogy mi értjük majd ezt a világot.

Nem tökéletesen, nem, hiszen ahhoz románnak kellene lenni, márpedig ezt egyszer s mindenkorra elszúrtuk, de annyira mégis, hogy ne tévedjünk el benne, ne bámuljuk értetlenül a megnyilvánulásait, ne álljunk bambán egy-egy kudarc előtt, és ne áltassuk magunkat olyasmivel, ami még áltatásnak is hervatag. Világosan látjuk majd, hogy amit bárki más ravaszkodásnak nézne, az puszta diplomácia, és hogy a szeretet, ami egy-egy hivatalnok szemében megcsillan, nem hazugság, de nem is örökkévaló; nem kevésbé világosan, hogy az embernek (az új Európa új emberének) bizonyos esetekben szüksége van a főnök szerepének eljátszására, dölyfös lesz tehát és hajthatatlan, ez azonban csak arra való, hogy jól érezze magát, semmiképpen nem szabad úgy tenni, mintha átlátnánk kisded játékain!

Ó, estig, sőt, holnap hajnalig sorolhatnám Reding asszonynak az elrománosodott Európa erényeit, akkor sem érnék a végére, ő pedig nyilván holnapután estére sem értene meg. Így aztán talán azt tanácsolnám neki, ha egyáltalán megenged nekem egy tanácsot: gondolkodjon el azon, miért van az, hogy a román színészek olyan gondtalanul és természetesen zseniálisak, mintha semmilyen erőfeszítésükbe nem kerülne, hogy egy eredeti alkatuktól akár gyökeresen különböző személyiség bőrébe és lelkébe bújjanak? Ha erre a kérdésre sikerül választ kapnia magától, akkor a várható eredmények és veszélyek tudatában dönthet arról, vajon jó-e Európának, ha elrománosodik.