A korrekt meghatározás szerint azokat az iskolákat nevezik így, amelyekben a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya közelíti vagy eléri a száz százalékot. Gettósodó iskolák pedig azok, amelyekben ez az arány meghaladja az ötven százalékot.

A magyar közoktatásnak ez a három hával jelzett halmaza általánosságban a cigány tanulókat és cigány iskolákat jelzi. Jelenleg a közoktatásban minden hatodik gyermek cigány származású. Az óvatosság ezekkel a H betűkkel nem véletlen, nyilván nem csak a cigány etnikumban vannak munkanélküli, alacsony iskolázottságú szülők meg nyomorban felnövő gyerekek; és nem minden magát cigánynak valló ember hátrányos helyzetű.

A legújabb PISA-mérés kapcsán merült fel, hogy az utolsó (2012-es) adat szerint a gettóiskolák száma meghaladta Magyarországon a háromszázat. És százas nagyságrend a gettósodás. Valamiért ezekben az iskolákban sokkal rosszabbak az eredmények, bármit is mérünk. Gyengébben olvasnak, nehezebben értik meg az egyszerű szövegeket, gyatrábban számolnak, és nagyon rosszak a továbbtanulási mutatóik. Ellenben sokkal magasabb a sajátos nevelési igényű és a gyógypedagógiai támogatást, egyéni fejlesztést igénylők aránya.

A térképen szépen kirajzolhatók a válságövezetek, akármelyik közoktatási mérőszámot ábrázoljuk. Ha a szappanfogyasztás vagy a csatornázottság mutatóit jelenítjük meg az ország térképén, ugyanott vannak a gettó-övezetek. (Sőt: a Jobbik népszerűsége a választási adatok nyomán szinte teljes átfedést mutat ezekkel a térségekkel.)

A pedagógia tudománya és a politika gyakorlata foglalkozik a cigányság és a gettósodás kérdéseivel, láthatólag a legkisebb pozitív fejlemény nélkül. Sőt, kormányok jönnek-mennek, prioritások és világnézetek változnak, mindezektől függetlenül az utóbbi huszonöt évben folyamatosan növekszik a gettóiskolák száma.

Az elméleti vita egyik oldalán azok hallatják a hangjukat, akik szerint a gettóiskolába kevesebb pénzt, képzetlenebb pedagógust, rosszabb ellátást küld a magyar költségvetés, míg a másik oldal véleménye szerint a cigányok genetikusan (kevésbé fasiszta megközelítésben: szociokulturálisan) gyengébb eredményekre képesek, költhetünk a felemelésükre bármennyit.

A politikai nyilvánosságban folyó vita itt-ott már a múlt századelő faji vitáinak színvonalát idézi. Akkor a magyarságnak az volt a baja, hogy a zsidó népesség gazdagabb, műveltebb, jobban alkalmazkodik a korai kapitalizmus viszonyaihoz. Most kísértetiesen annak negatív tükörképét látjuk, a cigányság szegényebb, iskolázatlanabb, és másképpen alkalmazkodik a kezdetleges kapitalizmus körülményeihez. A korai (rabló) kapitalizmus változatlan, a társadalmi szolidaritás szintje egyformán kritikán aluli.

Látszólag távolról kapcsolódik ide: Európa leggazdagabb országai törvénykezéssel és népszavazásokkal próbálják megakadályozni, hogy szociális rendszerüket igénybe vegyék a Kelet-Európából érkező szegény, dolgozni nem igazán akaró tömegek. S ha már tőlük vettük át az emberjogi meg antirasszista modernitás korrekt fogalmait, akkor most öröm nézni, hogyan szenvednek a maguk építette fogalmi ketrecben. Másrészt fájdalmas, mert Közép-Kelet-Európai mobilis cigányait visszatoloncolják, és marad a gond nekünk. Már csak azt kellene észrevenni, hogy a gettó terjeszkedik.

Gyakorlatilag ugyanazt csinálják, amit mi. Elválasztják a civilizált életet élő lakosságot a szegényektől, utóbbiakat a gettóban hagyják. Onnan pedig nincs kitörés. Lánglelkű értelmiségiek időnként tervezeteket és stratégiákat dolgoznak ki a társadalmi igazságosság jegyében, meg próbálnak hatni az érzékenyebbek lelkiismeretére. Vannak is bíztató kísérletek a nagyon gazdag országokban. Nálunk társadalmi közmegegyezés működik: adunk nekik segélyt, közmunkát, szegregált településeket, általános iskolát, lejárt szavatosságú átképzéseket és száraztésztát, hogy tudják, hová kell tenni a voksot. Kitörési esélyt nem adunk. Abban mi is szűkösen vagyunk.

Kitörni a hazai viszonyokból azok a fiatalok tudnak, akik diplomával a farzsebben hajlandók Londonban beállni a fekete mosogatóba. Itt, a gettóban meg maradunk mi, öregek, szegények, esélytelenek. Szép új jelen.