Kustán Magyari Attila: Valló Világ

aláValó Világ címmel jelent meg véleményanyag Bogár László tollából a Magyar Hírlap Online felületén, ötvözve az összeesküvés-elméletek legszebb pillanatait és a már közhelyszámba menő igazságokat. A sikertelen vállalkozás, bár magyarországi lap anyaga, minket is, mindenkit érint.

Van az összeesküvés-elméleteknek egy bárgyú romantikája, amit kár volna nem elemeznünk. Bogár egy iskolapéldával indít: „a kereskedelmi televízióknak álcázott globális véleményhatalmi terrorgépezet legkegyetlenebb tömegpusztító fegyvereit a valóságshow–sorozatok jelentik”, így a publicista. Amire számíthattunk: a világ egyetlen szűk csoport kezében van, amelynek tagjai egymaguk fundálják ki, hogy mi merre, hogyan legyen.

Pedig ha figyelne, észrevenné, hogy saját magának válaszolt a mondatban. A kereskedelmi televíziók ugyanis álcázottak, a kereskedelmi televíziók ilyenek. Sőt Vágó István szerint ilyennek is kell lenniük: minél egyszerűbbnek és könnyebben értelmezhetőnek, hogy a Bogár által „homogén biomasszának” nevezett tömeg minél több tagja a képernyőt bámulja. Téved abban is egyébként, hogy a tömeg homogén volna, ezért aztán az sem áll, hogy globális „véleményhatalmi gépezetről” volna szó. A tény az, hogy Bogár nem tud mit kezdeni a folyamatokkal.

Az a piac, amelynek a profittermelés az egyetlen célkitűzése, megfoszt az erkölcsi aggályoktól, helyébe számokat, statisztikákat, növekvő indexeket helyez. Egyáltalán nem a rombolás a célja: a rombolást figyelmen kívül hagyja, és ugyanezzel az erőbevetéssel építene is, ha történetesen az hozna profitot. A folyamat nem ma kezdődött, és ha máshonnan nem, hát A tőkéből tudható, két évszázada hogyan próbáltak minél olcsóbb kenyeret elsózni az alsóbb osztályoknak: „timsó, szappan, hamuzsír, mész, derbyshire-i kőpor és hasonló kellemes, tápláló és egészséges tartozékok hozzákeverésével hamisítanak”, írja Marx. Univerzálissá növelhető ez a jelenség: bármit megúszhatunk olcsón, de az a minőség kárára lesz. Ugyanígy vagyunk a Való Világgal is, a Való Világot bámulással is.

A cikkben említésre kerülnek a genetikailag módosított élelmiszerek is. Nos, kimutatták, hogy ezekben több a vitaminanyag, mint korábban – az viszont igaz, hogy nagyvállalatok rátették a kezüket az ágazatra, és jóformán ellenőrizhetetlenek, tehát bármikor veszélyessé válhatnak. Személy szerint tehát nem is a jelenlegi megoldásokat veszem védelmembe, inkább a genetikai módosítást mint eszközt, ami nem bűn önmagában: elég a kutyára gondolni, amely vadállatból szelídítés, tenyésztés során vált az ember legjobb barátjává, a természet sokszínűsége pedig – igaz, a körülmények hatására, nem laboratóriumban – a genetikai módosulásnak köszönhető.

José Ortega y Gasset írja 1929-es, A tömegek lázadása című könyvében: „a mai átlagember készebb, nagyobb szellemi fogékonyságú, mint bármely más kor átlagembere volt”, de azt is hozzáteszi, „e fogékonyság meglétének üres érzése éppen csak arra jó, hogy ez az ember még jobban bezáruljon és ne használja a képességeit”. És ez ma is áll: többet tudunk, mint valaha, és minden eszköz a rendelkezésünkre áll, hogy még többet tudhassunk. Eközben kifogásokkal vértezzük fel magunkat: fáradtak vagyunk, nincs kedvünk, nincs pénzünk stb. Így siklik ki a kezünk közül a való világ: a Való Világ bámulásával, a világ aláValónak tartásával.

Pedig a világ vall, beszél, csak kérdeznünk kell.

Kimaradt?