Szívem szerint arról írtam volna, hogy a cordobai, párizsi, montreux-i találkozók szerencsés következményeként Genfben végre előrelépés történt a szíriai ügyben, vagyis a sokáig csak a rezsim ellen harcoló, de már egymás torkának eső moderáltabb iszlám és keményvonalas iszlamista (al-Kaida) erők közül valóban kikerül egy, amely valós képviselő partnerként kezelhető. Ha nem az ezernyi különböző Aszad-ellenes csoportra gondolok, hanem csak a nagynak számító Szíriai Forradalmárok Frontjára (SRF), a Mudzsahid Hadseregre (Jaish al-Mujahideen), a Szalafista Iszlám Frontra (IF), vagy ezek opponensére, az Iraki és Levantei Iszlám Államra (ISIS), akkor is kevés esélye volt, hogy a Szíriai Nemzeti Koalíció most Aszadot lehengerelje.

Egyelőre marad, ami marad: kevesebb vegyifegyver, némi esélye a segélyek bejutásának, tán fogolycsere. És meddig bírják ki egymást a kormány és az ellenzék? Meglátjuk. Amivel azonban számolni kell, az a konfliktus túlcsordulása más régiókra. És most nem az „ellenes” szomszédokra, de a baráti Oroszországra gondolok, meg a Szíriát is megjárt, hazatérő kaukázusiakra.

Arról már írtak, hogy biztonsági szempontból körülbelül mi várja a Szocsiba jutókat, hogy nagyon nehéz lesz fenntartani a sportesemény ártatlan fair csillogását, főleg, ha terrortámadás-gyűrű veszi körül az olimpiai várost. De mi történhet majd az olimpia végeztével?

Több orosz elemző szerint az év elején sorra kerülő sportesemény fényéből nem fogja futni egész évre, és a gazdasági pangás elé néző ország, a putyini autoriter vezetés nyomása alatt egyfajta Szocsi utáni depresszióba esik.

Elképzelhető, s arra is fel kell készülni, hogy a kaukázusi régióból eredő iszlamista terrortámadások kimondottan orosz országimázs-olimpia ellenessége csak részben igaz. Ami utána következik, az már az egész országot érinti, nem csak az olimpiai várost vagy Krasznodar-régiót határozza meg: a támadásokat nem kizárólag elvakult dagesztániak hajtják végre.

Mivel az olimpiai játékok miatt Oroszország belbiztonsági színe-java már a területen dolgozik, és a masszív biztonsági foganatosítások legjavát sem a volgográdi merényletek vagy Pjatyigorszk pokolgépei váltották ki, az olimpia előtt és után nagyobb arányban védtelenek az egyéb orosz területek. S amennyiben ez a védtelenség relatív rövid ideig fog tartani (hiszen a belbiztonságért felelők mind visszakerülnek eredeti állomáshelyükre), azzal máris számolniuk kell, hogy a terrorakciók elkövetői között egyre több szín-orosz, tehát a tömborosz területeken kevésbé feltűnő, jól elkeveredő egyén van.

Sajnos az olimpia hatása így is mérhető: a mostani koncentrálódás szívó hatása elmúlik, és a kaukázusi-uráli emírségben kiképzett oroszok szétáradnak az országban. Igaz, az FSB szerint – remélhetőleg nem önáltató a vélemény – ezek még nincsenek sokan, de mimikri-képességük miatt veszélyesek.

Ez a veszély egyszerre taktikai és stratégiai jellegű, s ahogy most az olimpiai várost, úgy később a Szentpétervár, Moszkva, Asztrahán típusú poliszokat fenyegeti.