Ki tudja, hogyan alakult volna a világ legjobb játékosának, Cristiano Ronaldónak a karrierje, ha tizenkét évvel ezelőtt a lisszaboni Sporting edzőjeként Bölöni László a még nem egészen tizenhét éves fiút egy edzésen nem veszi be a „nagyok közé”?

Ennek a remek futballistának, a mi Bölöni Lászlónkról beszélek, megadatott, hogy tehetsége és testi adottságai mellett kiváló esze is legyen, és intelligenciáját edzőként is kamatoztatta.

A világ tele van játékosokból lett edzőkkel, köztük vannak jók is, de igazi mester – amilyen korunkban Ferguson, Mourinho, Bielsa, Pellegrini, Heynckes, van Gaal, Benitez, Venger ... – kimagaslóan jó játékosból ritkán lesz. Ahhoz több minden kell. Emberismeret és kultúra például, amelyet a játékosoknak épp azért nehéz megszerezniük, mert nincs idejük a focitól, a lábuk leköti őket. (Az időgazdálkodási paradoxont idézve: „Nincs időnk megélesíteni a fejszénket, mert vágni kell a fát.”)

A jó edző nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogy képes felfedezni játékosaiban a rejtett potenciált. Bölöni ilyen. Mert most ugyan szerényen azt mondja, hogy aranylábú Cristianót mintegy „véletlenül” hívta meg a felnőttek edzésére, csupán hogy elegen legyenek a gyakorlatozáshoz, de közben akkor már tudott róla, ismerte a képességeit, tervei voltak vele, és főleg az után az edzés, majd éles bevetés után minden lehetőséget megadott neki. Szakmai szempontból azt is Bölöninek köszönheti Ronaldo, hogy edzője nem középcsatárt játszatott vele, hanem kitette a szélre – teljesen mindegy, hogy melyikre, mert a fiú abszolút kétlábas és ugyanakkor szélvészgyors. Ami nem azt jelenti, hogy rúgótechnikájával, felhőfejeseivel, rövid cseleivel, kiugratásaival vagy éppen bekotort labdáival ne állná meg a helyét középen is. (Az utóbbi időben a Realban mintha ezt is próbálgattatná vele Ancelotti.) A játék összes elemeit, atlétikai tulajdonságait tekintve, Cristiano alighanem minden idők legkomplettebb játékosa.

Hogy 2013 az ő éve volt, kétségtelen – olyannyira, hogy Usain Bolt, minden idők legjobb rövidtávfutója egyenesen az év legjobb sportolójának tartja. Ronaldo legtöbbször volt Aranylabda-jelölt, legtöbbször volt tagja az év világválogatott csapatának (nyolc éve megszakítás nélkül), tavaly világszinten a legtöbb gólt rúgta klubjában, a Real Madridban is, országa, Portugália válogatottjában is, az Európa-kupákban is stb., stb., stb.

Most állíthatnák egyesek, hogy Ronaldo Bölöni nélkül is ugyanúgy befutott volna, tehetsége mindenképpen érvényesült volna; mások mondhatnák, hogy Bölöni nélkül a portugál csodagyerek nem bontakozott volna ki úgy és főleg olyan korán, értékes időt veszített volna ő is, a labdarúgósport is – de mindez a „mi lett volna, ha?” birodalma, és erre a kérdésre ritkán lehet válaszolni, a válasz helyességét ellenőrizni pedig lehetetlen.

Viszont a tény marad: a világ legjobb játékosát Bölöni László indította el a magas teljesítmény útján. Ezt a tényt maga Cristiano is készséggel. Bölöni értékelése egy régebbi interjúból: „Rögtön lehetett látni a sebességén, a koordinációján, az erején, hogy átlag feletti. A technikája pedig tíz játékosnak is elég lenne. Emellett olyan mentális erő, olyan motor van benne, ami kevesekben. Űzte, hajtotta magát mindig, a vereségek után vigasztalhatatlan volt, többször úgy sírt, hogy alig lehetett lelket verni belé. Birkózni is kellett vele, visszaráncigálni a földre. Mondtam neki párszor: negyedannyi zselével kellene kifutnia a pályára. Amikor elszerződött, az édesanyjával együtt megköszönték, hogy segítettem."

Bölöni pályafutása ismert. Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro pályája még ismertebb. A csodacsatár Lisszabonból Manchesterbe került, Sir Alex Ferguson keze alá, ott vált világsztárrá, a földkerekség egyik legjobbjává, s ott vette kezdetét a labdarúgás egyik legszebb edző-játékos szakmai love storyja. A United edzésein bizony előfordult, hogy szünetelt a munka, mert mindenki a fenomén cseleit, zsonglőrködéseit nézte elbűvölten. Az itt töltött hat év alatt hősünk többek között háromszoros bajnok lett, megnyerte a Bajnokok Ligáját, az angol szuperkupát és a FIFA-klubvilágbajnokságot is, továbbá „egyéniben” Aranylabdát szerzett. Először. Most, öt messzi év (ebből négy Messi-év) után ismételt. A Real Madrid csapatkapitányának teljes eredménylistáját ismertetni lehetetlen, már azért is, ráadásul a pályája a csúcsán van. (Aki kíváncsi, megnézheti a legutóbbi bajnokin tegnap rúgott csodagólját.) 

Teljesítménye annál inkább tiszteletre méltó, mert a fenomén nagyon mélyről jött. Alkoholista, korán elhunyt apa, rákból nehezen kikezelt anya (akinek gyógyulása után Cristiano a kórháznak százezer dollárt adományozott), a labdarúgás oltárán feláldozott tanulmányok, kicsapongásoktól – alkohol, cigaretta, dínom-dánom, éjszakázás – teljesen mentes élet... Tegyük hozzá: anélkül, hogy bigott aszketizmussal lehetne vádolni – pompás kisfia és oldalán a gyönyörű orosz modell ezt ékesen cáfolná.

De vissza a szélekre! Bölönire, az első edzőre és játékosára. Van köztük egy olyan hasonlóság, amely élesen meg is különbözteti őket: a nagyobb játéktérnek, Európának a két ellentétes legszéléről érkeztek.

Bölöni László 1953 márciusában született Marosvásárhelyen, az akkor fél éve – szovjet nyomásra, az új alkotmány által szavatoltan! – létrejött Magyar Autonóm Tartomány „fővárosában”, a legkeletibb európai „népi demokráciában”. Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro a Porugáliához tartozó Madeira sziget fővárosában, Funchalban született; a sziget Európa legnyugatibb pontja az országtól közel ezer kilométerre az Atlanti-óceánban, közigazgatásilag önálló (Madeirai Autonóm Régió).

A legkeletibb és a legnyugatibb szülőváros... autonóm országrészek hasonló nagyságú központjai... Nem furcsa a mi modern világunk? S egy titkos gondolat: ha már eljutott Portugáliába Bölöni László, nem kellene valahogy a legtehetségesebb tanítványának is eljutnia, legalább, hogy lássuk, Marosvásárhelyre?

A Ronaldo és Messi formátumú sportolók civilizációs szerepet töltenek be, mert emelik a nézők igényszintjét, művészetük visszautasítja a közönségességet. Mindenből a legjobbat! Ha kézilabda, akkor Nagy László és Görbicz, ha sznúker, akkor Ronny O’Sullivan... és itt mindenki sorolhatja a neveket.

Bölöni László tavaly töltötte a hatvanat, CR7 jövőre tölti a harmincat. A pályájuk rövid időre fonódott össze, de az a rövid idő mindkettőjük számára meghatározó volt. Jól van ez így. A világ végül is a közepével és a perifériájával együtt kerek. Mint a labda. Gömbölyű, mondhatnánk, ami a labdarúgóknál azt jelenti, hogy bármi megtörténhet.