Nem először kapok a pofámra a székely himnuszért. Pár éve egy részeg társaság majdnem megvert, mert nem voltam hajlandó velük énekelni. Csak sok vita után nyelték le, hogy sem a székely, sem a magyar himnuszt nem illik részegen ordítozva énekelni, mert lejáratjuk, cafattá tépjük, s oda a himnusz méltósága.

Pár napja, a kőszegremetei Széchenyi-ünnepség előtt arról értesítettem a szatmári sajtót: Széchenyivel is kifejezzük szolidaritásunkat, a Sepsiszentgyörgyön (Mikó-ügyben) tüntetőkkel. Mire az egyik olvasó, ugyancsak a sajtó nyilvánossága előtt szememre vetette: miért érzek én együtt a székelységgel, amikor nem szeretem a székely himnuszt?!

Hallottam, hogy a mindnyájunk által tisztelt Kányádi Sándor székely-magyar költő sincs elragadtatva tőle. Nem volt alkalmam megkérdezni miért, de alighanem sejtem. Messze nem a magyar költészet csúcsa! Nagy Gyula szatmárnémeti magyartanár mesélte: egy szárhegyi értelmiségi találkozón, melyen maga is ott volt, megkérdezték Kányádit, hogy a konferencia záróakkordjaként énekeljék-e el a magyar után a székely himnuszt is, mire azt felelte: egy olyan kicsi nemzetnek, mint a magyar, elég egy himnusz. Pláne, ha az olyan veretes, mint a Kölcseyé! Aztán a rá jellemző humorral hozzá tette: azért se énekeljék, mert már nem kapnak érte egy nagy pofont a szekusoktól, mint a rendszerváltás előtt.

Akkor az idézett olvasónk szerint Kányádi sem jó székely és magyar, mert hát ő sem szereti (olyan nagyon) a székely himnuszt? De hát lényegében nem is szeretetről van itt szó, hanem arról, hogy minek hol a helye! Egy irodalmi tanácskozáshoz, egy Petőfi-, Arany-, Ady-ünnepséghez, Széchenyi-megemlékezéshez mégsem illik, még kevésbé a szüreti és a farsangi mulatsághoz. Annál inkább a háromszéki, csíki, udvarhelyi 48-as és más székely-történelmi rendezvényekhez. Még akkor is, ha szövege eléggé zavaros. Már az első sora is: „Ki tudja merre, merre visz a végzet?".

Bocsánat, a végzett egy pont, ami nem mozog, nem visz, nem szállít. Talán a sors, az idő, a szerencse! S a szikla sem porlik. Ha nem porlik, akkor miért kell az égiek segítsége?

Tartalmilag a két himnusz közt olyan a különbség, mint a Mátyás szobor és a kerti törpe közt. Akinek tetszik, énekelje csak mindkettőt, de az alkalomnak, a helynek megfelelően. S ne szólja meg azokat, akik szerint Kölcsey Himnusza után már nem illik mást énekelni.