Bal lábbal indult a Jobbközép Szövetség zászlóbontása.

Egyfelől, a PDL-nek nem sikerült fajsúlyos politikai partnereket találnia. Mind a négy szövetségese (amelyek közül csak kettő – a Keresztény Demokrata Nemzeti Parasztpárt és az Új Köztársaság Párt – bejegyzett politikai alakualt) mélyen a parlamenti küszöb alatt tanyázik és esélye sincs arra, hogy számottevően gyarapítsa az ellenzéki pártra leadandó voksok számát. Ráadásul az utóbbi párt egy rendes szélsőjobboldali alakulat, amely Európa tisztességesebb felén nem politikai, hanem büntetőjogi elbírálás alá esne.

Normális esetben egy ilyen szövetséges többet árt a koalíciónak, mint amennyit használ. Ennyire azért nem lehet kétségbeesve a parlamenti ellenzék, de ők tudják. A másik két civil szervezet egyikéről (a Baconschi-féle Keresztény Demokrata Alapítványról csak a jól értesült pedelések és szorgalmasabb hírlapírók, illetve olvasók hallottak (tavaly az Athenaeumban adtak egy pénzmosás-gyanús partit, s ebben ki is merült politikai tevékenységük).

Az ötödik tagja és névadója, minden bizonnyal leendő vezetője az új alakulatnak, a Mihai Răzvan Ungureanu által külön erre a célra felingerelt Jobbközép Polgári Kezdeményezés még nem tudni, hogy pontosan micsoda, de az sejthető, hogy az ő logója alatt indul majd a PDL a parlamenti választásokon.

Ennél szerencsétlenebb választása aligha lehetett Traian Băsescunak – mert vélhetően ő a szellemi atyja az új politikai alakulatnak – hiszen MRU egy egyedülálló politikai ellenperformansz boldogtalan tulajdonosa: telefonhívás indukálta miniszterelnöki kinevezését, és mindössze 78 napi kormányzás után az első bizalmatlansági indítványon ő és kormánya elbukott. Nem biztos, hogy ez a legjobb ajánlólevél annak, aki a még mindig ötven százalék fölötti támogatottsággal rendelkező USL-t le akarja győzni.

Ungureanunak azonban nemcsak eddigi teljesítménye a hendikepje, hanem titkosszolgálati múltja is. A külföldi hírszerzés volt főnökeivel szemben érthető nemcsak a hazai, de a külföldi politikai közeg bizalmatlansága is. S ez még akkor is igaz, ha a volt miniszterelnök hatalomra kerülve történetesen nem használná fel azokat az információkat, amelyeknek korábban a birtokába jutott.

Cristian Preda, a băsescui értelmiség egyik fenegyereke az új szövetségről azt mondta, hogy ez már a poszt-băsescui éra politikai ereje lesz. Megítélésem szerint ennek épp az ellenkezője az igaz. Traian Băsescu minden bizonnyal belátta, hogy a három évi, dicstelen véget ért kormányzás teljesen elhasználta a PDL-t, következésképp szüksége van egy olyan politikai alakulatra, amelyiknek a homlokát nem csúfítja Elena Udrea, Căşuneanu, Umbrărescu, Puiu Popovici, a Hidroelectrica vagy a Posta kifosztása stb.

Csakhogy épp itt van a gond. Mert ahogyan Bródy János énekli: ezek ugyanazok. Esetleges hatalomátvétele nyomán aligha lehetnek illúzióink, ugyancsak ők lesznek az emblematikus figurái a politikai-gazdasági elitnek, s ugyanolyan zavartalanul fog folyni az állami források megcsapolása, mint 2009–2012 tavasza között. Erre utalnak egyébként Elena Udrea revánsvágytól fűtött blog-bejegyzései is.

Sőt, ugyanazobbak lehetnek, mint eddig voltak, mert MRU vezérré avanzsálásával a második vonalba szorult Vasile Blaga, aki mindez ideig a PDL leghasznosabb szervezőjének bizonyult, ám közismerten nem bírja Elena Udrea rokonszenvét.

Nem biztos, hogy az államfő helyesen értékeli azt a tényt, hogy a leváltására indított kísérlet elbukott. Ha ebből azt a következtetést vonta le, miszerint helyzete annyira megerősödött, hogy immár nincs szüksége a PD régi gárdájának a tapasztalatára, s megengedheti magának, hogy Ungureanu-féle bólogatójánosokkal vegye magát körbe, akkor minden bizonnyal téved.

Korábban Ungureanu elmondta, hogy az RMDSZ-t is várják a jobbközép tömörülésbe, azonban Kelemen Hunor nagyon hamar egyértelművé tette, hogy a szövetség a parlamenti választások előtt semmilyen koalícióba nem kíván belépni. Kérdés azonban, hogy utána – egy a 2009-es parlamenti tagtoborzás megismétlése esetén – mi lesz az RMDSZ álláspontja? Elhiszi-e még egyszer, hogy ott ahol általában nincs demokrácia és felszámolják a jogállamot jó lehet a kisebbségnek, ha támogatja a diktatúrát, vagy inkább lemond a kormányzásról?

Talán a most induló kampány majd erre a kérdésre is választ ad.