Történt pedig Magyarországon nem oly rég, mostanában: egy adóhivatali ellenőr kipakolt arról, hogy mi is folyik errefelé adóügyekben. Tiszta Balkán. Tudniillik: az adóhivatal meg a multik összekacsintásával körülbelül ezermilliárd forintot (áfá-t) úgy ellopnak, hogy be se fizetik. A közvélemény és az utca embere már meg se borzong a hír hallatán. Loptak eddig is, lopnak most is – és?! Sőt a nav (leánykori nevén: adóhivatal) lefolytatott egy hétvégi belső ellenőrzést, amelynek eredményeképpen kijelentették, hogy semmi hiba a kréta körül.

Csak a nagyságrend érzékeltetésére: a teljes pedagógustársadalom ezévi bérrendezése került 32 milliárdba, a jövő évben 150 milliárd, újabb tíz százalék emeléssel. Körülbelül 100 milliárd a kórházak felhalmozott adóssága. Az egészségügyben egy 50 százalékos bérfejlesztés megvalósítható lenne 150 milliárdból. (És még a felét se költöttük el gondolatban.) Ez akkora összeg (Piszkos Freddel szólva), amennyi nincs is, könyörgöm. Ha csak felhasználnánk adósságtörlesztésre, húsz év alatt megszabadulnánk a rajtunk lévő adósságtehertől, pusztán azzal, hogy tisztult a közpénzek (ejtsd: köszpénzek) szabályossága.

Lezajlott a privatizáció, a közvagyon átvándorolt magántulajdonba, és igazán kreatívnak (vagy kormányzó pártnak) kell lennie annak, aki nagyobb összeget ki akar szakítani a közösből. Erre szolgálnak a nagyberuházások, az eu-s pályázatok, a nyugdíjvagyon államosítása és a trafikmutyi néven elhíresült jelenség, amikor egy egész ágazatot (a vele várható profittal együtt) elveszünk a tulajdonosaitól, és szétosztunk a vazallusok és hívek között. Gyakorlatilag elfogyott minden, ami ellopható. Ilyenkor kell a zsenialitás, fölfedezni új földrészeket, kiaknázni szűz területeket, megcsinálni az ipari forradalmat vagy átlépni a pofátlanság határait.

A legnagyobb adózók (multik) eleve azért jönnek ebbe az országba, mert adókedvezményeket kapnak, s jól felhasználhatók hangulatkeltésre a politikai kampányokban, miszerint talicskával tolják ki innen a nyereségüket. És zsigerileg rájuk haragszunk mindannyian, mert kiváló ellenségek. Náluk hagyjuk a pénzünket, ezzel rászolgálnak az indulatainkra, mert kizsákmányolnak bennünket. Náluk jobban csak a bankokat utáljuk, akiktől pénzt kérünk kölcsön, és hosszasan gyűlölhetjük őket, hogy ezen hasznuk van (több pénzt kérnek vissza, mint amennyit hiteleztek!), fényes fiókokat üzemeltetnek, és sírnak, ha hozzá kell járulni pár milliárddal az ország költségeihez bankadó formájában.

Ahol szabályosabban működnek a kapitalista mechanizmusok, létezik egy olyan fogalom, hogy piac. Valami furcsa szabályok rendszerben működése – úgy kell elképzelni –, amelyek igazgatják a gazdaságot önműködően, ennek eredményeképpen a legjobbak maradnak talpon, a gyengék kihullanak, és hosszú távon a közérdek érvényesül. Mi hírből hallottunk ilyesmiről. Sokkal egyszerűbb rövid távon szimulálni ezt a rendszert, aztán valaki itt is jól jár.

És a parlamentben a szocialisták meg a Fidesz közösen meszelték el azt az indítványt, hogy vizsgálóbizottság foglalkozzon a fentírt üggyel. Ebből az egyszerű ember azt a következtetést vonja le, hogy stimmel az ezer milliárd. Vagy a duplája. Ellopták. Semmi új a nap alatt. Magyar narancs – nagyon savanyú, nagyon ehetetlen, de a miénk.

(1 : 1 – alulírott szerző nem feltétlenül és nem mindig ért egyet a szerkesztőség véleményével.)