Az alkotmányt korábban „nem súlyosan” megsértő Traian Băsescu a napokban újabb „apróbb” törvénysértést követett el: némi hatalmi visszaéléssel vádolható. Egyébként nehezen lenne megmagyarázható, miért volt neki annyira fontos, hogy ne váltsák le tisztségéből a CEC Bank elnökét – az egyébként számos állami vállalat egyik vezetőjét. Ha viszont arra gondolunk, hogy annak a pénzintézménynek az elnöke mellett állt ki, amelytől lánya valamicskével több mint egymillió euró kölcsönt vett fel, akkor már bizony alapos a gyanúja a magas szintű, politikai természetű hatalmi visszaélésnek. Ráadásul erre a pénzre nem is a lányának, hanem saját magának volt szüksége, így aztán, mondhatni, „megörökli” majd a lányát. Az egymillió euróért megvásárolt szántóföldön ugyanis az államfő szeretne majd gazdálkodni, feltehetően második mandátumának lejárta után. (Ezen nem kell csodálkoznunk – államfőnk egy-egy nyilatkozatával már régóta bizonyságát adta annak, hogy tud ő bizony paraszt is lenni).

Azt persze most ne firtassuk, hogy Băsescu lánya miért éppen a magánszemélyeknek kölcsönt adó egyetlen állami bankot választotta, és miért nem döntött a többtucatnyi magánbank valamelyike mellett; elképzelhető – de azért erősen kétséges –, hogy éppen a CEC Bank adott kölcsönt a legelőnyösebb körülmények között. Az viszont már jóval érdekesebb lenne, hogy – az államfő nyilatkozata szerint – a bankok vajon miért nem adtak kölcsönt magának Traian Băsescunak? Talán rossz a renoméja, netán fizetésképtelen, esetleg nem megbízható adós, vagy – még gondolni is rossz erre – csődbe ment volna a cotroceni-i elnöki palota?

A tény azonban igen rossz szájízt váltott ki, és akár hatalmi visszaélésként is értelmezhető, hogy a millió eurós kölcsönt követően az államfő már olyannyira szívén viselte a CEC Bank elnökének sorsát – amellyel egyébként mindeddig mit sem törődött –, hogy képes volt nyomatékosan figyelmeztetni a bankelnök leváltásának veszélyeire a pénzügyminisztert. Ezt követően már senki sem csodálkozhat azon, ha az ember óhatatlanul arra gondol, hogy a kölcsön elutasítása esetén Băsescu éppen a bankelnök elmozdítására szólította volna fel a miniszter urat.

Az pedig már egészen sötét gondolattársításokat indít el az emberben, hogy az államfő mindezt nem nyilvánosan, nem sajtóközleményben tette – valamiképpen megmagyarázva azt, hogy a bankelnök leváltása mekkora veszélyeket rejthet a romániai (netán a nemzetközi) pénzvilágra –, hanem csakúgy sutyiban odatelefonált a pénzügyi tárcavezetőnek.

Az ártatlanság vélelme alapján tételezzük fel, hogy Traian Băsescu valóban jót akart, úgy gondolta – amint azt későbbi nyilatkozatában magyarázni próbálta – hogy a bankelnök menesztése megrendítené a bizalmat a romániai bankrendszerben. Elvégre az államfő sem tudhat mindent, a hajóskapitányok sem igazán bankszakemberek – de hát vannak tanácsosai, akik figyelmeztethették volna, hogy érvelése nem igazán helytálló, hiszen a CEC Bank a romániai kölcsönpiacnak alig öt százalékát fedi le, így elnökének leváltása nem sokat ártott volna a hazai (és főleg a nemzetközi) pénz- és bankvilágnak.

Romániai politikai megfigyelők szerint pedig az a tény, hogy a gazdasági-pénzügyi válság idején Traian Băsescu (miután magára vállalta annak idején a közalkalmazottak 25 százalékos bércsökkentésének ódiumát is) egymillió euróért földet vásárol – nos, ez már (a valahol a nyomorszint tájékán élő lakossággal szembeni) valóságos kihívásnak számít.

De lehet, hogy ezt is csak ellenfelei mondják rá, és valójában szó sincsen kihívásról; csupán első mandátuma alkalmával, a választókhoz intézett felhívásához híven – éljetek jól! –, meg akarja mutatni a jó sorshoz nemigen szokott népének, hogyan is kell jól élni.