Ihletett napon, november 7-én rendezték meg Budapesten a Magyar Állandó Értekezlet XII. ülését. Az esemény jellege is emlékeztetett az egykori ünnepnap hangulatára. Fényes eredményekről, jobban teljesítő Magyarországról és magyarságról, no meg egységről és egyhangú szavazásról szólt a rendezvény, csak a sajtótájékoztató maradt el a végéről, mert ezek a fránya újságírók semminek sem tudnak örülni, feszt kekeckednek, s még képesek lettek volna beárnyékolni e szépen csillogó nemzetpolitikai sikert.

Megkérdezhették volna például, hogy ugyan mit csinál a Nemzetpolitikai Intézet és annak vezetője, Szász Jenő, aki nem vett részt az értekezleten. Aztán érdeklődhettek volna arról is, hogy miért kellett az Iskola Alapítványtól elvenni és a Romániai Magyar Pedagógus Szövetségnek átadni az oktatási-nevelési támogatások kiosztásának a lebonyolítását (amely mellesleg a pénzösszegek folyósításának fél éves késedelméhez vezetett). Érdekelhette volna az újságírókat – ha már a politikusok nem tették szóvá – az a kérdés is, hogy milyen magasabb nemzetpolitikai célkitűzés jegyében hozták létre közpénzen Erdélyben a főleg alternatív magyar párt létrehozásával foglalkozó úgynevezett demokrácia-központokat (mintha ugyan lenne a demokráciának központja, ráadásul több is)? Miért szívügye a Fidesznek egy a romániai magyar érdekképviseletet veszélyeztető zsebpártnak, az EMNP-nek a támogatása? Közérdeklődésre számot tartó kérdés lehetett volna az is, hogy az RMDSZ jubileumi X. Kongresszusán felszólaló Peltzné Gáll Ildikó EP képviselő a saját vagy a pártja véleményét fogalmazta meg, amikor azt mondta, hogy az RMDSZ-nek döntenie kell, ki a szövetségese, hozzátéve, hogy ha a párt a változás mellett teszi le a voksát, a Fidesz támogatni fogja („Önöknek a mai napon alkalmuk van választani a sodródás, alkalmazkodás, vagy a tudatos jövőépítés között.”)

Ezek a kérdések azonban nem szerepeltek az értekezlet napirendjén és a zárónyilatkozat sem érintette őket. A rendezvény kimerült a sikerpropagandában. Az egyetlen rendkívüli elméleti és gyakorlati jelentőségű nemzetpolitikai stratégiai irányt maga Orbán Viktor jelölte ki: részt kell venni a magyarországi parlamenti választásokon. Ettől a mondattól vált kerek egésszé a kép. A Fidesz a MÁÉRT ülését saját választási propagandájára használta fel, s nagy ívben megkerülte a határon túli magyar érdekképviseletek problémáit.

Jól jelzi ez a fejlemény a Fidesz nemzetpolitikai koncepcióját. Ezt a pártot a határon túli magyarság megmaradása, identitásának megőrzése csak annyiban érdekelte, amennyiben ezzel a saját belpolitikai céljait szolgálni tudta. A bálványosi szabadegyetem a bizonyság arra, hogy a Fidesz nem segíteni, tájékozódni, hanem vazallusokat, zsoldosokat rekvirálni járt Erdélybe, a Felvidékre vagy a Vajdaságba (ez utóbbi két régióban nem csekély szerepe volt az egységes magyar érdekképviselet szétverésében).

Ebben az összefüggésben vizsgálva Orbán Viktor ama kijelentését, miszerint rendeződni látszik az RMDSZ-Fidesz viszony, akár úgy is értelmezhetjük, hogy az RMDSZ elfogadta, hogy a „változás mellett teszi le a voksát”. Lehetséges, hogy erről van szó – mindazonáltal nem kevésbé igaz, hogy a Szövetségnek érdeke kiegyensúlyozott viszonyt ápolni a mindenkori magyar kormánnyal és valamennyi demokratikus magyarországi párttal.

Az RMDSZ tudatosan vállalt és alaposan megindokolt önálló politikai vonalvezetésének feladása és a Fidesz szatellit-pártjává alakulása viszont tovább korlátozná a magyar érdekképviseleti szervezet amúgy sem tág lehetőségeit. A szövetségnek nemcsak a keresztény, konzervatív „nemzetben gondolkodó” (nem tudom, hogyan lehet a nemzetben gondolkodni), jobboldali, radikális, euroszkeptikus, unortodox gazdaságpolitika-hívekkel szemben van felelőssége. A baloldali, liberális, uram bocsá' ateista magyarok is magyarok, akik – ha nem ismerik fel választott értékeiket a szervezet politikai identitásában – nem fognak elmenni szavazni, vagy más pártokra adják a voksukat, még akkor is, ha Peltzné Gáll Ildikó megintené őket ezért.

Az egyetlen parlamenti képviselettel rendelkező romániai magyar szervezetnek pedig nemcsak a MÁÉRT kell dolgoznia, hanem a HOLNAPÉRT is.