Márciusban keletkezett, de július végén érte el az amerikai bosszú szele a nagy orosz fegyvergyártó-szállítót, s a Rosoboronexport behúzott farokkal vette tudomásul: a következő költségvetési évtől az óperencián túl már kevesebb szükség van rá. Igen, köszönhette ezt az orosz és kínai vezéreknek, akik elutasították az ENSZ harmadik Szíria-ellenes szankcióhullámát (az EU közben legalább a 17. tiltásánál tart), ugyanis az USA képviselőháza akkor kezdte eldönteni az orosz fegyvervásárlások stoppolását.

A demokrata Jim Moran tervezetét nagy emberjogi egyetértéssel (407/5 arányban) elfogadta a vezető törvénygyártó-szövetkezet, hisz a képviselő úgy indokolta beadványát, hogy nem támogathatnak áttételesen sem egy nemzetet, amely gyermekeket, nőket gyilkol ahelyett, hogy a demokrácia és szabadságjogokat ápolná.

Szép, valóban az.
A Rosoboron csak a múlt évben majdnem egy milliárd dollárra küldött fegyvereket Szíriába, s ezeket, Clinton külügyminiszter szerint, az Asszád-család a saját népe gyilkolására használta. Így, mihelyst a szenátus is szentesíti az indítványt – ahol ennek a biznisznek valamivel kevesebb az ellenzője –, a nagyorosz nagyfegyvernek kampec. Ám Washington elfelejtette megemlíteni, hogy mindenféle határozathozás előtt még honorálták a felek azt a 365.5 milliós szerződést, amely huszonegy darab MI 17-es helikopter megvásárlását jelentette.

A madarakat le is szállította Moszkva. Az emberbaráti gesztus csak ezután született meg, és már veszélyezteti a szerződést, amely újabb tíz masina vételét jelenti 171 millió dollár értékben. Majd elfeledtem: ezek is a baráti afgán haderők kezébe kerültek volna. Hogy a szállító-támogató helikopter jó ismerőse az afgán államszerveknek, hogy a szélsőséges meteorológiai viszonyokat semmibe veszi, és szinte a végtelenségig hurbolható, mit se számít.

Az az érzésem, hogy a döntés népvakításra kihegyezett, hisz amikor még dúlt a szerelem jócskán kihallatszott Amerikából a felháborodott szakmai sutyorogás: miért ők? Nekünk is volna ilyen helikopterünk!

Csak sejteni lehet, hogy mekkora populizmushegy rejlik az emberi jogok sziklája mögött, mindenesetre érdekes, hogy miközben Amerika azon töpreng, hogyan fegyverezhetné fel az egykori szír szövetséges elleni lázadókat, vagy hogyan hasznosítsa őket kémkedésre, tán hídfőlétesítésre a szomszédos Törökországot, úgymond leszámol az oroszokkal.

Még valami: tény, hogy az Asszád família használ cirill fegyvereket és pravoszláv lövedékeket, de nem kell elfeledni, hogy ugyancsak Washington szankciózta ezt a céget 2006 - 2010 között, mondva, hogy tömegpusztító fegyverek alkatrészeit szállította Iránnak. Utána megvilágosodtak, és tovább vásároltak tőle.

Akkor kissé nem kellettek, most ismét nem, de majd kelleni fognak, ahogyan kellenek és kelleni fognak az afgán hadszíntér orosz utánpótló útvonalai is, noha Pakisztán – jó pénzért – most újra használható. Populizmus, persze, de a Rosoboronexport és minden, amit képvisel, ismét baráti lesz, ha nem hamarabb, hát akkor, amikor Kabult magára hagyják.