Aki már megégette magát – és van-e, aki nem égette meg? – a politikusok ígéreteiben, programjaiban bízva, az csak legyint, amikor azt olvassa, hallja, hogy a kormánykoalíció nagyobbik pártja decentralizációra készül. Akkor is kétkedéssel fogadja, ha a tervekről a miniszterelnök-helyettes, Liviu Dragnea beszél.

A tervek egyébként – mint boldog hazánkban minden projekt – a szép új világ ígéretét rejti. Igaz, nem úgy, mint rügy a virágot, hanem mint márványtömb a szobrot. Előbbi szinte magától pattanna ki. Utóbbihoz Michelangelók szükségeltetnének…

Summa summárum az elképzelések szerint a közlekedésrendészet és a közrendre felügyelő rendőrség a polgármesteri hivatalok irányítása alá kerülnének, vezetőjüket a polgármester nevezné ki és – ami ebből következik – ellenőrizhetné és válthatná le. A megyei önkormányzatok hatáskörébe kerülnének a mezőgazdasági, egészségügyi, kulturális, turisztikai, ifjúságért és sportért felelős igazgatóságok, a munkaerő-foglalkoztatási, környezetvédelmi, a kifizetési és a halászati ügynökségek, a gyermekek háza.

Kis ugrás lenne, de hatalmas előrelépés az állam mindenhatóságának felszámolása felé.

Hogy mégis szkeptikus vagyok, annak oka nem csak az, hogy mára már kiderült: a kormánykoalíció pártjainak meghatározó politikusai nem lépnek egyszerre. Míg Liviu Dragnea egy lépést tesz előre, addig Victor Ponta miniszterelnök kettőt hátra. (Még nem egyeztettek a törvénytervezetről, és amúgy sem sürgősségi rendelettel fogadják el – magyarázza bizonyítványát a kormányfő, miután intőt kapott innen is, onnan is.)

A partner Nemzeti Liberális Párt belügyminisztere, Radu Stroe közleményében elfogadhatatlannak nevezte, hogy a tervezet kezdeményezője nem egyeztetett a belügyminisztérium szakértőivel az intézkedéscsomagról. Szerinte a jogszabályt elfogadása előtt valamennyi minisztériummal, érintett közintézménnyel, illetve a szakmai szervezetekkel és a szakszervezetekkel is véleményeztetni kellene azt. Ha Shakespeare ma élne, bizonyára ezt a sarkigazságot adná Hamlet szájába: „Egyeztetés a tett halála…” Ha valamit el akarsz odázni, kérj-kezdeményezz konzultációt!

A bukaresti kormányok huszonhárom éve húzzák-halasztják a decentralizációt. Ha pedig beletenyerelnek, akkor meg úgy alkalmazzák a szubszidiaritás elvét, mint az oktatási minisztérium a nemzeti alaptanterv szerinti tananyag könnyítését. Egykor a minisztériumban dolgozó ismerősöm mesélte, hogy a következő ajánlás érkezett hozzá: „Kiadásra érdemes a fizika tankönyv, amelyet a könnyebbség kedvéért a szerző megtoldott három új fejezettel.”

Hasonlatosan járt el a volt miniszterelnök, Emil Boc is decentralizációs hadjárata során, amely attól vált kalandozássá, hogy kizárólag a pénznyelő intézményektől szabadult volna meg. Az önkormányzatok nyakába varrta azokat, s közben csökkentette az önkormányzatok állami finanszírozását, növelte az adóterheket. Nem volt viszont kedvére való megválni a valóban fontos, a közösség életét befolyásoló intézményektől. Tisztára piszkos ügy volt ez, monser, bizonyítéka annak, hogy Boc úgy módosított, hogy nem változott semmi, vagy ahol változott (rossz irányba), ott nem módosított. Amint az Caragiale kora óta mindig is történt s talán történik e világ végezetéig.

Nos, ez az igazi oka visszafogottságomnak. A Liviu Dragnea tervezetét átböngészve is vannak olyan jelek, hogy csupán a felelősséget akarja átruházni az önkormányzatokra a kormány, elegendő forrást meg nem lesz hajlandó hozzárendelni. Inkább cseppenne, mint csurrana a dekoncentrált intézmények kincstári számlájára.

Hogy azért a központosításról nem mondana le a Szociáldemokrata Párt, arra utal, hogy a gyermekek házát átadná a megyei tanácsoknak, a tanfelügyelőséget azonban már nem. Noha a decentralizációt az iskolákkal és az iskolákban kellene kezdeni! Lemondani az erdőket felemésztő papíros-gyártásról, a helyi közösségek igényeihez igazítani a tanrendet, önállóan gondolkodó fiatalokat nevelni, akik értik az önkormányzatiság, a közösség iránti felelősséget feltételező pozitív szabadság lényegét. Egyelőre ennek a fordított folyamata zajlik.

Mégis derűlátásra is okot adhat Liviu Dragnea határozottsága.

Az erdélyi magyarság számára a decentralizáció egyelőre fontosabb, mint az autonómia. Utóbbi az előbbi nélkül elérhetetlen ábránd. Azért nem kellene félnie a hatalomnak ettől, ugyanis már a kilencvenes évek végén Kanadában, Spanyolországban és Angliában elvégzett szociológiai kutatás során kiderült, hogy a decentralizáció, ha azt jelentős hatalom kihelyezése kíséri a helyi intézményekhez, és jelentős forrásokat tesz hozzáférhetővé, elősegíti a regionális identitás felemelkedését, anélkül, hogy szükségszerűen gyengítené a nemzeti identitást. Sőt, a decentralizáció, azáltal, hogy jelentős hatalmat, valamint forrásokat kínál a nemzeti kisebbségeknek, a regionális politikai elitet pedig hatalommal, presztízzsel kecsegteti, megszelidíti az elszakadási törekvéseket, és nem kérdőjelezi meg a nemzetállam határainak integritását.

Megérjük-e, hogy ez az evidencia a korlátlan hatalmához ragaszkodó, s azt így folyamatosan aláaknázó politikai elit számára ez nyilvánvalóvá válik?

Ne legyünk kishitűek! Ám túlságosan derűlátóak se!